Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-01-01 / 1-3. szám
FÁKLYALÁNG 9 Világpolitikai összefoglaló Nixon elnök vietnamizációs politikáját a közelmúltban újabb nehézségek elé állították azok, akiknek nagyon fontos, hogy Amerika vesztesként hagyja ott azt a területet, amelyet elődei avattak hadszintérré. Kambodzsa után Laosz vált a háború főfészkévé, mert olyan iramban indult meg a Laoszon áthúzódó Ho Csi Minh ösvényen az északiak hadiutánpótlása, hogy kérdésessé vált Dél-Vietnam védhetősége az amerikai csapatok kivonása után. A jelenlegi amerikai hadvezetés pontosan felismerte Giap tábornok stratégiáját és most mindent elkövet, hogy a Laoszban harcoló dél-vietnámi katonák elvághassák a Ho Csi Minh ösvényt és hosszú időre meggyengitsék az egész Indokinára kiterjesztett guerilla csapatok hadipotenciálját. A szenátus galambjai Fulbright-al az élükön újra az őrületig próbálják szítani az elnök elleni gyűlöletet, ami ebben az esetben nem fog úgy sikerülni, mint a kambodzsai előrevágás idején. Ha a laoszi akció sikerrel jár Nixon megerősítheti pozícióját a 72-es választások idejére. Természetesen számolni kell újabb kommunista és társutas akciókkal a jövőben is, de a Ho Csi Minh hadiösvény tartós lezárásával a méregfogát huzza ki Amerika az indokínaivá szélesített vietnami háborúnak. A fentebbiek figyelembevételével is azt kell éreznünk, hogy Amerika nem Indokiánban kerülhet súlyos helyzetbe, hanem a közelkeleten. A Nixon adminisztráció elődei olyan, Amerika érdekeivel ellentétes politikát folytattak az Izrael-Arab ügyben Izrael javára, amelyet jóvátenni ma már szinte lehetetlen és úgy Amerika, mint védence és az ellenséggé változtatott arab világ sokat veszíthet az ügyön s egyedül a Szovjetunió könyvelhet el sikereket abban a térségben. Meggyőződésünk, hogy ha az amerikai vezetés nem nyilvánított volna az arab világ ellen megkülönböztetett ellenszenvet, akkor szolgálta volna igazán Izrael érdekeit is, mert a Szovjet benyomulás előtti időkben kezelhető volt az azóta jóvátehetetlenül elmérgesedett kérdés. A Nixon adminisztráció kezdeti időszakában megpróbálta jóvátenni a korábbi kétbalkezes amerikai politikát, de a Szovjetunió akkor már olyan mélyen benyomult az arab világ ellenőrzésébe, hogy Nixon viszakozót fújt. így sajnos hamarosan elkövetkezhet az az idő, amikor a vietnami kérdésben galamb szenátorok közelkeleti sólymokká válva követelni fogják Amerika beavatkozását, amely már a III. világháború lesz. Amerika vezetői 1956-ban nem avatkoztak be a magyar ügybe, amikor diplomáciai fegyverek bevetése is elegendő lett volna a Szovjetunió visszavetésére Közép-Európából, ma sokkal rosszabb feltételek között beavatkozásra kényszerülnek. Továbbra is töretlenül az a véleményünk, hogy a Szovetuniót le kell győzni, de Amerika nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a szovjet előnnyel kezdjen . .. Ma már minden részletében ismert dolog, hogy az oroszországi zsidóság milyen óriási szerepet játszott a blosevizmus győzelemre segítésében. Statisztikai adatok tanúsítják, hogy az 1917-es forradalom győzelme után a szovjet felső vezetésben olyan nagy volt a zsidók arányszáma, hogy szinte hihetetlen. S 53 évvel a kommunista zsarnokság hatalomrakerülése után a nyugati zsidóság és a hivatalos izraeli kormánykörök antiszemitizmussal vádolják a Szovjetunió jelenlegi hatalom-bitorlóit. A napokban ért végett a Zsidó Világszövetség által rendezett brüsszeli kongresszus, ahol néhány kiküldött viszszautasitotta a szovjet antiszemitizmus vádját. Kétségtelen, hogy már Hruscsov hatalomra jutása után a “pánszláv” frakció kiszorította a zsidók nagyrészét a felsővezetésből, de a középkáderek és szabadfoglalkozásúak ma is zsidók a Szovjetunióban. Brezsnyevék a pánszláv álmok megvalósítása érdekében hajlamosak arra, hogy háttérbe szorítsák a zsidókat, de tisztelettel megkérdezzk jobb sorsuk van-e a többi nem orosz kisebbségeknek Oroszországban, mint a zsidóknak? Igaz ők nem is segítették győzelemre a kommunizmust. Sajnálatos dolog, hogy a zsidóság mindig későn jön rá, hogy vezetői rossz lóra tettek, s azért kell annyi ártatlan zsidó vérnek elfolynia. A világuralmi álmok helyett a zsidóság egyetlen becsületes érdeke saját országának Izraelnek benépesítése és felépítése s akkor nem kell soha a “let my people go!” szólamokkal tüntetnie és meg kell elégednie azzal ,hogy saját szabad országában nyugodtan élhessen, mint minden más szabad népe a világnak. S akkor nem lesz többé antiszemitizmus sehol a világon. A “kiválasztott nép” elméletéért már túlságosan súlyos árat fizetett a zsidóság. .. Willy Brandt keleti nyitása nem hozta meg a kancellár és környezete által remélt eredményt, hanem, amint az várható volt zsákutcába jutott. A német érdekek mellett a szabadvilág és a kommunista gyarmati sors alá kényszeritett népek érdekeit is kiárusítani kész elképzelés jelen pillanatban még a Szovjetuniónak sem kell, mert még a berlini ügy rendezését sem hajlandó érte adni, amit a Bonn- Moszkva szerződés ratifikálási ígérete nélkül is rendeznie kellene, illetve csak be kellene tartania úgy, ahogy azt a háború befejezése után a másik három győztes hatalommal együtt szavatolta. Úgy látszik mostanában sűrűn van uj széljárás a Kreml falai között és a szovjet most más irányba tájékozódik s nem érdekli többé Willy Brandt szolgai alázata. Lehet, hogy az újdonsült kancellár bemutatkozása egyúttal hattyúdala is lesz s nem lesz szükség a Joseph Srauss által szorgalmazott kétharmados többség igénybevételére a “szerződés” ratifikálásához. A lengyelekkel kötött szerződés pedig osztozni fog elődje és mintája sorsában. Willy Brandt pedig... menni fog, hogy átadja helyét rátermettebb, a német
