Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)

1971-07-01 / 7-9. szám

FÁKLYALÁNG 19 üldöznek, akik — amint az “Amerikai Magyar Élet” cimü (vicc) lapban néhány hete megírták — “megint valami pénzmagra tettek szert”. Közbevetőleg hadd említsük meg, hogy a fentebbi (vicc)lap a Menóra cimü torontói hetilap (zabi) gyereke. S ennek az Életkének (névtelen) cikkírója nem árulja el olvasói­nak, hogy kik ezek a ’‘kádári apró őrültkék”, amiből a logikus gondolkodás szabályai szerint arra lehet következtetni, hogy a cikkíró (s talán a lapocska tulojdonos-főszerkesztője is?) fedezi ezeket az “őrült­kéket” magyarán; egy követ fuj velük, mert ha nem igy lenne úgy a széles közvélemény nyilvánossága elé hozná ezeknek az “őrültkéknek” a neveit, amivel nagy szolgálatot tenne az emigrációs magyarságnak. Vagy pedig nincsenek is ilyenek, s a cikkíró csak sunyi módon falrafesti őket, hogy a “Kis Gyuriból” hőst csináljon, ha már a valóságban nem az? Vi­gyázzunk Életke; az ördög meg szokott jelenni, ha falra festik és elviszi a hazug, alattomos, rossz fiu­kat. De térjünk vissza Lővyre. Az alábbi Nyilatko­zatot szintén szó szerint vesszük egy 1957-ben több­száz példányban terjesztett kisméretű röpiratból. Tudomásunk szerint Lővy sem cáfolta meg a mai napig az alábbi állításokat. íme a Nyilatkozat: KI AZ A LOVAS GYÖRGY, aki rendszeresen rágalmazza a Magyar Szabadság­­harcos (Nemzetőr) Szövetséget és annak Vezetőit? Egy nyilatkozat választ ad erre a fontos kérdésre. Az alábbi jegyzőkönyvi nyilatkozatot Horváth János szabadságharcos, tanuk jelenlétében tette. A jegyzőkönyvből a közelebbi adatait szándékosan tö­röltem. Azonban a nyilatkozat eredetije a Sza­badságharcos Szövetség hivatalos helyiségében (50 Central Park West, New York 23, N. Y.) hivatalos személyek részére megtekinthető és rendelkezésre áll, mert azt oda letétbe helyeztem. NYILATKOZAT Alulírott Horváth T. János 1932 évi születésű volt magyar szakaszvezető, Székesfehérvárról elme­nekült szabadságharcos, aki 1956. december 29 óta az Amerikai Egyesült Államok lakosa vagyok, jelen­leg lakom (N. J.) a következőket jelentem ki, amely­nek valóságára bármikor kész vagyok esküt is tenni. 1952. november 13-án vonultam be Magyaror­szágon katonának és 1955 végén szereltem le, mint szakaszvezető. Székesfehérvárott a Postafiók 93/51 jelzésű légvédelmi tüzérezrednél együtt szolgáltam 1953 novemberétől 1954 őszéig Lőwy György tüzér­őrmesterrel, aki azonos azzal a most magát Lovas Györgynek nevező szabadságharcos menekülttel, aki a Szabad Magyarság cikkírója s akinek több fény­képét a képes Magyar Magazinban is láttam. New Yorkban is találkoztam vele, a Szent István egyház­­község Fehér termében egy előadáson, amelyen neki is szerepe volt. Lőwy Lovas György nem magyar, hanem kül­földi származású kell legyen, mert kezdetben nem is tudott jól magyarul, hanem franciául beszélt. Az ezrednél nagy kommunista volt, tagja a kommunista pártnak, sőt az ezred politikai tisztjének a segéd­tisztje, aki állandóan kommunista propagandát foly­tatott, és fő rendezője volt különféle kommunista irányzatú kulturális előadásoknak, a népi tánccsoport vezetője. A katonák féltek tőle és nem szerették, éppen erős kommunista beállítottsága miatt. Az ez­red politikai tisztjei a következők voltak, akik egy­mást váltogatták: Apostol János főhadnagy, Császár ezredagitátor, főhadnagy, Tóth István hadnagy, ké­sőbb főhadnagy, az ezred DISZ titkára: ezeknek mind Lőwy volt a bizalmi embere, őt folyton “Lőwy elvtárs” megnevezéssel szólították s tárgyaltak vele. Lőwy végezte a kommunista ünnepségek díszítéseit is. 1954 közepe táján Lőwy György “lebukott,” mert az ezred irodából ellopott egy írógépet és eladta. Letartóztatták, körülbelül egy hétig az ezred fogdá­ban ült, utána felszállitották mint foglyot Budapest­re, de, hogy milyen büntetést kapott, nem tudom. Valószínűleg mint lelkes kommunista kedvezményes elbánásban részesült, talán csak megfizettették vele az ellopott írógép árát, mert megint visszakerült az ezredhez őrmesteri rangban. Azonban leszerelték s én még az ezrednél voltam, mikor Lőwy onnan eltávozott. Az volt a közhiedelem, hogy a lopási ügy miatt kellett a hadseregből távoznia. Felolvasás és elolvasás után helybenhagyóan aláíratott. New York, 1957 junius 30. (Horváth T. János) Előttünk: P.G./N.N. Eredeti Szerint Végezetül hadd szögezzük le; hogyha volt nyi­las vezérek összefognak egykori üldözötteik fajtest­véreivel az az ő dolguk. Azt sem bánjuk hogyha Andreánszky a nagy ölelkezés után dobszó mellett TÓKENOKKAL tünteti ki, mondjuk Pogányt és társait (hiszen a tóken Y-ja, ha eltakarják az alsó szárát győzelmet, V-t mutat) s azért sem nehezte­lünk, ha a kitüntetettek névsorát Lővy gépeli le SAJÁT Írógépén. Ez mind az ő dolguk. De a ma­gyar nép legszentebb szabadságharcától tartsák tá­vol magukat, mert a majdan felszabaduló magyar nép itélőszéke előtt mindenkinek felelnie kell tet­teiért! Nos, mindezek elmondása után meglátjuk, hogy lehet-e mindenkinek kedvére tenni? Vagy pedig két POGÁNY közt egy hazáért hullik el vérünk?- A SZERK. Még néhány példányban kapható DR. SULYOK DEZSŐ KÖNYVE: A MAGYAR TRAGÉDIA, I. RÉSZ 624 oldal, ára 5-00 dollár. Megrendelhető a következő cimen: HUNGARIAN OCTOBER 23rd MOVEMENT P O. Box 249 — Gracie Station New York, N. Y. 10028 T

Next

/
Oldalképek
Tartalom