Fáklyaláng, 1971. január-október (12. évfolyam, 1-10. szám)
1971-07-01 / 7-9. szám
20 FÁKLYALÁNG SZABAD MAGYAR FÓRUM (folytatás a 5-ik oldalról) szeritik, a megszállt országok, közöttük Magyarország területéről. Ez a hatalmasabb erő egyedül a magárata Iá It Amerikai Egyesült Államok és Kina szövetkezése lehet a Szovjetunió világhatalmi céljai elérésének megakadályozására. Háborús megoldás esetén pedig — amikor a Szovjetunió a háborút választja, mint céljai megvalósításának egyetlen lehetőségét — az egységes magyar emigrációnak katonailag is részt kell vennie a hadműveletekben Magyarország felszabadítása érdekében. Mindkét esetben a maximális cél minden magyar felszabadítása kell, hogy legyen, a régi Nagymagyarország területén — a Kárpát-medencében. Amennyiben ezeknek a követelményeknek képtelen lesz megfelelni a magyar emigráció, úgy megérdemeljük sorsunkat, hogy végleg letűnjünk a történelem szinpadáról. Dr. P. G. s ÜNNEPRONTÓK ... (folytatás a 17-ik oldalról) Lássák be már végre ezek az urak, hogy az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc jegyében nekik nincs más tennivalójuk, mint elfogadni annak eszmei mondanivalóját és ha a kedvük úgy tartja támogathatják azt, de kisajátítaniuk nem lehet azt soha, amig értelmes és nemzethü magyar szabadságharcosok élnek akár otthon, akár itt az emigrációban. A tényleges volt magyar szabadságharcosok, élükön a Korvin-Köz, a Széna-Tér, a Baross-Tér, az Újpesti stb. fegyveres harcok parancsnokaival jelentik mindig a magyar szabadságharcos találkozókat, mert ezek a bajtársaink voltak azok, akik tizenöt évvel ezelőtt, Budapesten és más magyar városokban rommá lőtték nemcsak a legyőzhetetlennek hitt szovjet hadsereget, hanem magát a kommunizmust is, megtévesztő ideológiájával és könyörtelen népnyuzó terrorjával együtt. Csak idő kérdése, hogy 1956 inspiráló ereje folytán a világ népei végleg legyőzzék a kommunizmust. Ezért nem lehet senkinek sem kisebbíteni a valódi magyar szabadságharcosok neveivel meghirdetett Kongresszusok morális sikerét. Akik pedig mindezek tudatában Vasváriakkal, Andreánszkyakkal, avagy Lővyvel, Pogánnyal és Pásztorral kívánnak közösen ünnepelni ám tegyék, de a magyar nép szemében mindig homlokukon fogják viselni az árulás bélyegét. A Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Világszövetség IX. Világkongresszusának programját lapunk más helyén hozzuk, amelyre a Rendező Bizottság megbízásából magam is minden szabadságharcos bajtársamat magyar testvéri szeretettel meghívom: Hóka Ernő NEMZETŐRSÉG (folytatás a 10-ik oldalról) mert a magyar nép nem engedheti meg magának mégegyszer azt a luxust, hogy egy esetleges konfliktusban — a Szovetunió és magyarországi cselédei érdekében, de mindenképpen saját érdekei ellenére — a vesztesek oldalán maradjon, mert ez a tény a magyar nép átmentése utolsó lehetőségének feladását jelentené, amely a magyar népet teljesen kiiktatná a népek sorából. Éppen ezért felelősségünk óriási s feladatunk csak egyértelmű lehet, mégpedig az, hogy semmi más érdekre nem lehetünk tekintettel, mint egyedül a magyar nép érdekeire, hogy elkerüljük a nemzethalál végzetét, hogy soha ne teljesedjen be a költő víziója; “. . . vagy jőni fog, ha jőni kell a nagyszerű halál hol a temetkezés fölött egy ország gyászban áll. S a sirt, hol egy nemzet süllyed el népek veszik körül s az ember millióinak szemében gyászkönny ül...” (Vörösmarty: Szózat.) Nem, s ezerszer nem!, mert mi magyar szabadságharcosok mindenáron a győztesek oldalán leszünk, s ha kell életünk árán is megmentjük sokat szenvedett népünket egy boldogabb jövendőnek — újabb ezredéveknek. Nemzetőr. s MAGYARSÁGTUDOMÁNY (folytatás a 15-ik oldalról) nek minket. Nem tehetek róla, talán nem is rosszak, de nem tudnak szeretni bennünket, mert érzik, hogy ők ilyenek nem lehetnek soha. így aztán lehetek én százszor nemzetközibb szocialista itt bárkinél, vannak, akik nem szeretnek és lehetek akármilyen igaz és jellemes magyar, szintén vannak, akik ki nem állhatnak. S ha ez így van, ideje, hogy kimondjuk, amiről különben egész könyvet írtam (Szocializmus — nacionalizmus), hogy itt nemcsak egyszerű osztálykérdésről, hanem magyar kérdésről is szó van és nekünk, magyar dolgozóknak és magyar értelmiségieknek mind a két felszabadulásra múlhatatlanul szükségünk van. Hogy melyik jön, vagy melyik jöjjön előbb? Azt hiszem, hogy egymás nélkül nem jön, mert nem is jöhet. S nekem, aki magyar is vagyok, paraszt is vagyok, író is vagyok, ha már felismertem ezt a kettős felszabadulási szükséget, tudatosítani, hirdetni is kötelességem. Nehéz ügy. Nem kell, hogy beszéljek neked Ady sorsáról: ismered. De ezt a harcot meg kell vívni. Ez az ország vagy a magyaroké lesz, vagy nem lesz! Ismered az aranyjánosi példázatot a magyar parasztról, aki a jégesőt csináló1 Istennek baltával segített, hogy “na, lássuk Uramisten, mire megyünk ketten”. Itt csak mi építhetünk, s ehhez megint Ady szavával szólva: “készen a kövünk”.
