Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-10-01 / 7-12. szám
F Á K L Y A L Á N G 5 A Korvin Köz-i fegyveres harcosok egy csoportja. Ezen a világ minden országát bejárt képen a hős Pongrátz testvérek közül Pongrátz Kristóf látható, aki a fegyveres harcok során halhatatlan érdemeket szerzett önfeláldozó helytállásával. ncTis Tommaso Lisi: FÖLZENG A HOLTAK CSENDJE MAJD Fiaid csöndje most nehéz, Ó mártír Magyarország, és eged földnél feketébb. De holnapra a hunyt szemek, Zárt ajkak kivirágzónak. Holnapra milyen eleven áram árad a holtakból! Fölzeng fiaid csöndje majd, és földed égnél szabadabb. Olaszból fordította: Samuel French Morse: LÁBJEGYZET EGY FORRADALOMHOZ Túl sokat látunk időt és helyet ahhoz, hogy tudjuk, milyen a világ, idegen arcról felénk integet saját könnyünk, s az ő szégyene, kényelmünk csaknem megrendíti már. Túl sokat látunk időt és helyet: a háborús hir, a vak rendelet mely a szabadság zászlajára hág idegen arcról felénk integet, amit az elme nyomtalan feled, hogy kétségek közt nyugtassa magát, túl sokat látunk időt és helyet hidegen miként a görbült terek, zavartságunk; a megoldatlanság idegen arcról felénk integet mig csapdábbá válnak a közhelyek. Mint a bolond, mint akit bűnök dühe rág, túl sokat látunk időt és helyet mely idegen arcokról integet. Angolból fordította: Vitéz György. Ferdinandó Durand: Ó HALOTTAK . . . Ó halott magyarok, S ti harcolók, már vérben, de talpon még, s világgá — kiáltva végtelen, megtiport igazságotokat, térdet hajtunk nektek. Hősök vagytok; mi törpék. A testvéreink vagytok, és senki a szivünkhöz közelebb. V értanuságtok megváltja a világot s beragyogja jövőnk a fényetek. Olaszból fordította: Horváth Elemér. Horváth Elemér. Nagy Imre a magyar nép körében.
