Fáklyaláng, 1966. június-október (7. évfolyam, 1-12. szám)
1966-06-15 / 1-6. szám
FÁKLYALÁNG 19 lagok felé. Uj, friss nóta következett, Pista felugrott és egymagában viharosan táncolni kezdett. Peti is nekilódult, felszökött, cifrázta. Közbenközben rikoltotta: — Hej, az istenfáját ennek a világnak ! Pista egyszerre három litert rendelt. Töltögették magukba, meg a cigányba is. Az este mozdult tovább. A kertben az ég aljára lassan haragos sötétkék posztó huződot fel s néha hűvös szellő jött a rezdülő fákról mint intő kéz legyintése. Nem vették észre. Közel lehetett már tizenegy óra, mikor valaki félénken megfogta a Pista karját. Odanézett: Sárika volt. Kis szőke feje most már kendövei volt leszorítva, de fürtjei kijöttek és nevetgéltek a holddal. Kék szemeiben félénk nagy kérés volt. — Mit akarsz? Minek jöttél ide? — riadt rá Pista. —- Édes Pista, gyere haza, édesanyám mondta, — kérte a kislány. — Hát nem eleget voltam három hétig otthon! Hát mikor mulassam ki magamat? — Elfordult a kislánytól és folytatta az éneket. A kis leány ott maradt állva, hallgatagon, remegve, mint egy frissen ültetett nyirfa-palánta. A nóta végén Pista rákiáltott: — Menj! Azután újra nótáztak. Mikor ittak, a pohár mellé odanyult a kislány fehér keze és megint kért: — Gyere haza, Pista, édesanyám nem tud elaludni, ha nem vagy otthon. — Ejnye az istenedet, nem mondtam, hogy menj! — hördült fel Pista és erősen ráütött a kislány kezére. Sárikából kiszökkent a zokogás és futva ment ki a korcsmából. Újabb szélroham jött s távol mélyen, haragosan dörgött. Pista odafordult az elsötétedő kert felé: — Csak ugass te is, vén kutya, harapjon meg ma, akinek hozzávaló foga van. Peti, ma felborítjuk a falut és sóval hintjük meg a gyökerét, holnap pedig világgá megyünk. Bántsd, Jankó a hegedűdet, úgy is megette a fene már ezt a világot. Most már a cigány is énekelt, a Peti szája pedig a két füléig tágult. Egy erősebb szélroham eloltotta a gyertyát, Pista felkáromkodott: — Az istenit! ma még belerúgok ebbe a büdös éjszakába. Ujra meggyujtották a gyertyát, ittak. Petinek már nehezek voltak a lábai, de Pista újból bokázott s nagy piros csuhajokat szúrt az éjszaka fekete hátába. Mert most már fekete volt és nehéz az éjszaka. A roppant felhő már lefedte a holdat s az ég haragos pásztora nagy kanyargós ostorral kergette fedél alá a remegő csillagokat. A korcsmából mind hazaszéledtek. Egyszerre egy óriásit dördült, a ház összereszkedett. A világ melle felzihált, mint egy lázadó óriás. Bogdán ur kiszólt: — Pista, most már ti se bomoljatok. Menjetek haza, mindjárt világzengés lesz.-—■ Hát zengjen, ha világzengés, majd meglátjuk, ki zeng jobban! Azzal felugrott az asztalra, félkezében üveg volt, táncolt és felénekelt a villámló ég felé: Vagyok olyan legény, mint te, Vágok olyan rendet, mint te. A zsíros örmény morogva tette be az ajtót és keresztet vetett. Ha bolond, hát járja a bolondját. Talán még jó, ha van itt mellette egy nagyobb bűnös, az majd elvonja tőle a mennykövet. Peti előtt igen mozgalmas lett a világ. Odatántorgott az eresz alá, ott eldült valami zsákfélén, hortyogni kezdett s néha-néha igen kellemetes szavakat nyálazott ki a Molnár Kata címére. Pista leugrott az asztalról, átölelte a cigányt s most már együtt járták. Az éjszaka megint felemelte mérhetetlen mellét s egy nagy haragos lehelletet küldött. A gyertya körülcsóválta lángfejét s ijedten harapott saját lábába. Dörgés dörgésbe folyt s a felgyűlő villámoknál a szénakazlak, a csűr, az istálló mint ellenséges leláncolt kutyák sötétlettek s mintha ezek morogtak volna. Pista mind veszettebbül kurjantott. Egyszerre egy óriásit csattant, az egész világ lángba borult, valahol leütött a villám. A szél is felmozdult s haragos tenyerével leütötte a gyertyát. Most vak sötét lett. Fenn a levegőben óriási szárnyak suhogása s küzdő seregek nehéz megtorpanása hallszott. A remegő dolgok fel-feljajdultak a nagy Ítélet előtt, a szél dühös arkangyalai tépték a jegenyéket, a Feketeügy úgy zokogott, mint a pokol lakodalma. Az örült világegyetem ezer hanggal és haragos titokkal támadt fel a szilaj gyermek ellen. Ő pedig tapogatva megkereste a borosüveget az asztalon, kihajtotta s harsogva kurjantott a világ nagyobb harsogásába: — Rossz leszek, azért is rossz leszek! (Folytatjuk) KÜLPOLITIKAI SZEMLE (folytatás a 14. oldalról) A kérdés mindenesetre a francia felfogás érvényesítésével mozdult el a holtpontról. Ha nem is került végleges kenyértörésre sor az Egyesült Államok és Franciaország között az Északatlanti Szövetség reformjára vonatkozó de gaulle-i követelések visszautasítása, majd az ebből eredő reakció miatt, az Északatlanti Szövetség mélyreható válságba jutott. Ezen a helyzeten nem enyhít az sem, hogy a Varsói Szerződés építménye is repedezik, különösen a francia és kínai biztatásra renitenskedő románok magatartása, de más súlyos politikai és gazdasági okok miatt is. Uj világ van kialakulóban tehát, amelynek sorsa Európában dűl el. A kiút a jelenlegi összekuszált helyzet zűrzavarából göröngyös lesz, s megvalósulásáig mérhetetlenül sok megoldhatatlannak látszó, kényes problémát kell megoldani. Ezek közül legjelegzetesebb a német egyesítés kérdése, amely több mint húsz évvel a második világháború befejezése után még mindig tabu, mert a megoldását senki sem keresi tiszta szívvel, hanem csak saját hatalmi hlyzete megerősödésének nyílt vagy burkolt céljával. Elodázhatatlanul megoldást kell találni a kelet és középeurópai rabnemzetek felszabadítására is. Ezekre a kérdésekre vonatkozóan megemlíthetjük egy nyugatnémet kommentátor megjegyzéseit amelyben arra utal, hogy mindezekre csak akkor kerülhet sor, ha létrejöhet egy olyan európai konfederáció, amelyben független, szabad államok társulnának az egyenjogúság elve alapján s amelyben a mai államhatárok a törvényes, népi önkormányzati határoknak adnának helyet. Az európai kibontakozás leghatásosabb akadályozója a Szovjetunió, elsősorban a szovjet-kínai ellentét kiéleződése miatt — ma kétségtelenül kényszerhelyzetben van. Ezt a kényszerhelyzetet kellene Amerikának is a szabadvilág javára kihasználnia s a megerősödött Európával egyetemben résztvennie a grandiózus európai terv megvalósításában, mert ezt követeli saját jólfelfogott érdeke és biztonsága is Egy amerikai-szovjet szövetség csak Európa teljes elvesztéséhez — a kommunista Európához — és ezt követően Amerika biztos bukásához vezetne. A cél a Nemzetek Európája, melynek megteremtéséhez Amerika és Európa összefogása a biztos ut.
