Fáklyaláng, 1965. október (6. évfolyam, 1-10. szám)
1965-10-23 / 1-10. szám
FÁKLYALÁNG 13 FÁKLYALÁNG: Hogyan kapcsolódtál be a forradalomba, s hogyan és honnan szereztetek fegyvert a harchoz? PONGRÁTZ KRISTÓF: Október 23.-án este 8 óra felé Ernő öcsém telefonált haza, hogy a Parlamentben tárgyal a kormánnyal a tüntetők nevében. Ahogy letettem a kagylót a legfiatalabb öcsém András telefonált, hogy a Sztálin szobornál van, most jött le a szobor tetejéről ahol drótkötelet akasztott “a nagy bálvány” nyakába, amivel teherautók segítségével ledöntötték a szobrot. Akkor közvetítette a rádió a Gerő beszédet. Ödön bátyámmal cserépkályhát raktunk otthon, s ahogy Gerő fasiszta csőcseléknek nevezte beszédében a tüntetőket az agyagot lehoztuk kezeinkről s Ödön mondja: “No gyerünk úgy látszik szükség van ránk is ott a helyünk nekünk is.” Amikor elindultunk, hogy elköszönjünk édesanyánktól, ő elénk állt majd letérdelt elénk és sírva könyörgöt, hogy ne menjünk. Ott van már két testvérünk, elég azokért aggódnia. Erre idegességemben azt mondtam anyámnak, hogyha minden édesanya igy gondolkozna hová jutna ez az ország? Erre anyám megcsókolt bennünket és sírva mondta: “Talán apátok is azt mondaná, ha élne, hogy menjetek, ott a helyetek. Isten óvjon benneteket.” Gyalog mentünk ki Soroksárról kikerülve a megerősített portyázó rendőr járőröket. A jéggyárnál fölkapaszkodtunk egy teherautóra és bementünk a Lámpagyárig, ahol egy 14-15 éves gyerek fegyverrel feltartóztatta a teherautót és mindenkit leszállított az autóról. A fiú elmondta, hogy a Rádiótól jön, ahol már áll a harc, s innen a Lámpagyárból akarnak fegyvert szerezni, de nem engedik be őket. Odamentünk a kapuhoz s dörömböltünk, mire kijött a portás a rácshoz egy hetven év körüli bácsi. Kértem, hogy nyissa ki az ajtót. Azt mondta, hogy nem engedhet be senkit, mire azt mondtam neki, hogy akkor ő lesz az első hősi halott. Erre az öreg kinyitotta a kaput. Bementünk és kerestük a fegyvereket, de nem találtuk. Végre egy félórai keresés után megtaláltuk a lőszerraktárt, ahol volt vagy tiz vagon lőszer, de puskákat nem találtunk. Közben teherautókon érkeztek a felkelők fegyverekért. Akkor egy fiatal lány érkezett oda és közölte velünk, hogy ő tudja hol vannak a fegyverek. Bementünk egy raktárba ahol gépalkatrészek voltak a fal melletti ládákban felhalmozva. Elhortuk a ládákat s megtaláltuk az ajtót, amely a fegyverraktárba vezetett. Betörtük az ajtót, ahol ládákban voltak a fegyverek. Óriási tömeg követett bennünket akkor már s fegyveremmel együtt kézről kézre adták ki a levegőben a kijárathoz. Akkor már 10-12 teherautó várakozott a fegyverekre az udvaron. Mi arra a teherautóra kerültünk amelyik a Boráros térre ment. Onnan a kocsi fordult vissza újabb fegyverekért. Mi pedig elindultunk gyalog a Rádió irányába. Később felszálltunk egy üres teherautóra amire rálőttek egy Skoda kocsiból ÁVH-sok. Üldözőbe vettük őket de egerutat nyertek. A Kábel gyár elé kerültünk, ahol leállítottuk a munkát s az ipari őröktől elvettük a fegyvert és kiosztottuk a munkásoknak. Innen indultunk a Rádió felé, de ez már Ödön bátyám témáját érinti átadom a szót neki. FÁKLYALÁNG: Hogyan jutottatok el a Korvin Közbe, és milyen meggondolások alapján ütöttétek föl ott főhadiszállásotokat? PONGRÁTZ ÖDÖN: Éjfél körül lehetett amikor az utón egy motorkerékpárossal találkoztunk, aki elmondta, hogy jönnek az orosz tankok a Fehérvári utón befelé. A közelben építkezés volt. A szerszámos bódékat azonnal szétszedtük s az ut közepére kiguritottuk barrikádnak az ott talált kátrányos hordókat és vártuk a tankokat. Várakozás közben még szétnéztünk, a környéken, hogy mivel erősíthetnénk meg a barrikádot, amikor Kristóf öcsém jön, hogy talált egy benzinállomást ahonnan benzint lehet szerezni, amivel meg lehet állítani a tankokat, de a portás nem tud adni edényeket, amiben elhozhatnánk a benzint. Találtunk egy helyet ahol volt üres hordó. Két hordót megtöltöttünk benzinnel s kiguritottuk a Fehérvári útra. A legalkalmasabb helyen két sávban leöntöttük az utat. Akkor már közel voltak a tankok, s amikor kb. 30 méterre beérkeztek Kristóf öcsém a nála lévő zsíros papírzacskót meggyujtotta öngyújtójával és beledobta a leöntött benzinbe. Egy pillanat alatt hatnyolc méter magas tűzfal csapott át az utón. A tankok egymásnak menve megálltak. A tizennégy tank és négy páncélkocsi úgy össztömörült és beszorult, hogy nem tudtak egymástól megfordulni. Az oroszok ijedtségükben kiugráltak a tankokból és fedezéket keresve elszaladtak. Mi egy mellékutcába húzódtunk s nemsokára halljuk, hogy szirénázva tűzoltó autók jönnek. Eléjük álltunk, mire megálltak. Elmondtuk nekik, hogy a tüzet mi csináltuk a tankok ellen. A tankok órákig álltak ott, de öszszecsapásra nem került sor az oroszok és köztünk mert, hogy ők nem lőttek, mi sem lőttünk rájuk. Virradatkor elmentek. Pirkadatkor közölték velünk, hogy a közeli rendőrkapitányságon diákok vannak letartóztatásban. Bementünk a rendőrség elé, ahonnan ránk kiálltottak, hogy; “állj! mit akartok?” Megtorpantunk, de kértük, hogy engedjék el a foglyokat, amire az ablakokból sok géppisztolyt irányítottak ránk. Erre egy rendőrszázados mondta, hogy nincsenek fogjaik, menjünk a dolgunkra. Kértük, hogy adja becsületszavát, hogy nincsenek ott letartóztatottak. Becsületszavát adta, mire elvonultunk. Egy teherautó vitt be bennünket a körútig, ahol leszálltunk, s gyalog mentünk tovább a Tűzoltó utca felé. Leértünk a Tűzoltó utca és a Kilián laktanya közé. Az utcán rengeteg ember tartózkodott csoportokban. Akkor valaki elkiáltotta magát, hogy jönnek az orosz tankok, amelyek puskalövés nélkül elvonultak. Nemsokkal utánunk három fekete személykocsi jött s előttünk elhaladva a Kilián laktanya sarkán géppisztolyból tüzet nyitottak a járókelőkre, 14 halottat és sok sebesültet hagyva maguk után. Az eset hatására, a szembenlévő Kilián laktanya tetejére géppuskát szereltek föl a felkelők. Az ablakokban is puska és géppisztolycsövek jelentek meg. Újra jöttek a tankok, a páncélautók kíséretében, Ahogy az utolsó páncélautó a Tűzoltó utca sarkára ért valaki kilőtte a jobb első kerekét. A páncélautó megállt. Egy orosz katona emelkedett ki a páncélautóból és egy rövid sorozatot adott le a laktanya előtti járó-kelők közé, akik közül kettő azonnal összerogyott. Szüntelenül lőttük a páncélautót. Újra kiemelkedett egy orosz és az autó elejére felszerelt villámgépppuskát a laktanya felé fordította, de használni már nem tudta, mert találatot kapott és holtan bukott a géppuskára. Az oroszok ezután csak a lőréseken keresztül tüzeltek. T
