Fáklyaláng, 1965. október (6. évfolyam, 1-10. szám)
1965-10-23 / 1-10. szám
14 FÁKLYALÁNG Hirtelen egy 13-14 éves gyerek benzines üveggel a kezében kiugrott a sarki hirdetőoszlop mögül és néhány méternyire megközelítve a páncélautót a benzines üveget hozzávágta. Az üveg összetört és a benzin befolyt az autó belsejébe. A kisfiú bántódás nélkül visszafutott a hirdetőoszlop mögé. Egy-két perc elteltével egyszerre csak egy öreg ember bujt elő egy fa mögül és elindult a páncélautó felé két kezét magasra tartva. Az egyik kezében gyufás dobozt szorongatott. A másikban néhány szál gyufát. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogy lassan — mint, aki biztos a dolgában — haladt az autó felé. Nem nézett sem jobbra, sem balra csak ment — ment előre ... és a következő pillanatban lángbaborult az autó. Akkor felpattant az autó bal hátsó ajtaja és egy orosz ugrott ki belőle. Néhány lépést tehetett csak meg amikor találat érte. A kormány mellől is kilépett az orosz. Azt is rögtön lelőtték. Egy orosz bennégett az autóban. A géppuskát leszerelték az égő autóról, s azon tanakodtak, hogy hol helyezzék el. Mondtam nekik, hogy olyan helyet kell keresnünk, ahonnan mi tudjuk lőni az oroszokat, ők pedig minket nem. Olyan helyet kell találnunk, ahol éjszakai szállást is találhatunk. Mivel én ismertem a Práter utcai iskolát, s tudtam hogy a pincében van egy menza, amely alkalmas hely lesz számunkra. És ahogy bementünk a Korvinközbe (a Kisfaludy közbe) megláttam a benzinkutat, amely a kőrútról biztonságban volt. Letörtem róla a lakatokat és igy már volt benzinünk. Valaki mondta, hogy a Kisfaludy köz 4. számú házban van egy munkás szállás, amely üres volt s amelyet birtokba vettünk. Akkor jött egy orosz tank, amelyre tüzelni kezdtünk, s amelynek lánctalpa valahogy beszorult a villamossínek közé.A tank nem tudott továbbmenni csak a saját tengelye körül forgott. Benzines üvegeket dobáltunk rá, de akkor még nem használtuk a kanócot az üvegekben, és igy csak a kiömlött benzinre lőttünk, hogy az tüzet fogjon. Valaki lángralobbantotta a tankot, amely később felrobbant. A házak alatti pincében keresztül vészkijáratot is találtunk, amire elhatároztuk, hogy a Korvin közben telepszünk le. Még aznap estefelé szereztünk egy páncéltörő ágyút amelyet elhelyeztünk a Korvin mozi előtt aminek később igen nagy hasznát vettük, s ez végkép meggyőzött bennünket, hogy a legalkalmasabb helyet találtuk meg a Korvin közben főhadiszállásunkul. Ennek története azonban már nem tartozik a jelen interview keretébe. FÁKLYALÁNG: Mint a Korvin Köz volt parancsnoka melyik időszakot ítéled legválságosabbnak a forradalom és szabadságharc alatt, valamint mond el egy olyan élményedet amely jellemző volt a Korvinközi harcokra. PONGRÁTZ GERGELY: Feltétlenül október 25.-e és 26.-a voltak a legnehezebb napjaink, és ezekhez a napokhoz kapcsolódik legdrámaibb élményem is. 26.-án este a következő történt. Odajöttek hozzám harcosok és mondták, hogy a szemben levő női fodrász üzletbe bement két fiú megtölteni a géppisztolyuk tárát töltényekkel. Béniről két lövés hallatszott, rálőttek a két fiúra, akik megsebesültek, mert a fodrász üzletben ÁVH-sok és oroszok tartózkodtak. Heten indultunk a két fiú után, hogy kiszabadítsuk őket. Én egy Mauser puskát vittem magammal. Benn a fodrász üzletben sötét volt, de kint még csak szürkülött úgy hogy az üzletbe már nem lehetett belátni, de a bentlevők láthattak kifelé. Egy fiú jelentkezett, hogy ő beugrik az üzletbe, addig mi lőjjünk befelé a betört kirakaton át. Letérdeltem a kirakat elé és beirányitottam a puska csövét és lehúztam a fejem egészen amennyire csak tudtam. Ahogy a fiú az ajtóhoz ért bentről egy rövid gépfegyver sorozatot adtak le rá müe összeesett. Én pedig a torkolattüzre tüzeltem befelé. A tűzharc eredménye az lett, hogy hetünk közül már csak én voltam életben. Mikor már nem élt mellettem senki én távolabb húzódva még jó ideig lövöldöztem be. Annyira reszkettem az események hatása alatt, hogy a tőlem pár lépésre levő,, a kapubejárat alatt függő villanykörtét csak nyolc-tiz lövésre tudtam lelőni, hogy ne világítson meg engem. Akkor síró görcsöt kaptam és a fiuk vittek be a Korvin Közbe. Az üzletből két orosz és egy ÁVH-s halottat és egy orosz és három ÁVH-s súlyos sebesültet, valamint a két szabadságharcos sebesültet hoztak ki az odaérkező fiuk, akik segítségemre jöttek. Ennek a borzalmas élménynek a hatása végig kisért az egész forradalom és szabadságharc alatt, és nagyban befolyásolta a forradalmi tevékenységemet. FÁKLYALÁNG: A fentiek csak kiragadott részletek a Pongrátz fivérek forradalmi élményeiből, amelyek Emlékiratok formájában most vannak feldolgozás alatt és a szabadságharc 10 éves évfordulójára nyomtatásban is meg fognak jelenni, éppen ezért ezzel az interview-el kapcsolatban a szerzők minden jogot fenntartanak maguknak. Hóka. Mihály Külpolitikai Szemle DÉL VIETNAM-ban az amerikai katonák száma a napokban elérte a száznegyvenezret, hogy az amerikai hadvezetés a siker reményében folytathassa a harcot a Vietcong erőivel szemben. A csapaterősitésekkel és az utóbbi időben időszakossá idült Észak-Vietnam elleni bombatámadásokkal egyidőben az amerikai külpolitika megütötte a béketárgyalások lehetőségének hangját is, amelyet az észak-vietnámi kormány és a kínaiak a nyilvánosság előtt olyan feltételekhez kötöttek, amelyeket az amerikaiak nem fogadhatnak el presztízs veszteség nélkül. A legújabb diplomáciai lépésekből mégis úgy látszik, hogy az észak-vietnámiak a kulisszák mögött sokkal több jelentőséget tulajdonítanak az amerikai javaslatoknak. Miután a gomba módra elszaporodott békét közvetítő bizottságok teljes eredménytelenségük láttán föladták a reményt és abbahagyták a közvetítést az észak-vietnámiak a jelek szerint most Péter János magyarországi külügyminiszterrel kísérleteznek, aki az ENSz-ben megtett
