Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
ségesen együtt működő formában. Ennek elfogadása Magyarország életében az iparosodott társadalom jövő fejlődése elé egészen uj utakat nyit meg. És ez a magyar forradalom egyik legértékesebb tanulsága a világ számára. Az átmenet ideje alatt a munkástanácsok elnöke lesz egyben a kormány által megerősített üzemi kormánybiztos is. Rajta keresztül történik minden terv kidolgozása az üzemek részére. E kormánybiztosok feladata lesz a későbbi időpontban megvalósítandó magánkézbe való átadás előkészítése és megvalósítása is. A magánkézbe való átadást eleve mint olyan célt jelöljük meg, amelyről tudjuk, hogy a hosszantartott kommunista uralom átalakító munkája után tökéletesen sohasem lesz többé megvalósítható. A kevés emberrel dolgozó üzemek e tekintetben kivételt alkotnak. Ezek a lehető legrövidebb időn belül visszakerülhetnek régi tulajdonosukhoz, ha különös zavaró körülmények nem jelentkeznek náluk. Ezekben az üzemekben munkástanácsra csupán addig lesz szükség, amig a kommunizálás alkalmával elkobzott gépek és egész üzemek tulajdonjogát meg lehet állapítani. Azt az üzemnagyságot, amelyen alul nem lesz munkástanács, meg kell határozni. Azon kisüzemeknél, amelyek a megszállás évei alatt nem fejlődtek, a régi tulajdonosuknak való viszszajuttatás hamar megtörténhetik. A jövő iparpolitikájának egyik legfőbb gondja az legyen, hogy ezek a kisüzemek sohase haljanak ki; legyenek erősek és termelésüknek adjanak egyéni szint, Ízlést, minőséget és ha lehet, művészi értéket, mert ennél jobban semmi sem biztosíthatja, hogy egy társadalomból ne tűnjenek el az egyéniségek és az egész ne alakuljon át lélektelen masszává. Az egyre inkább kollektivizálódó életbe igy lehet szigeteket beépíteni, amelyek körül az uj kikristályosodás megindulhat, ha az ár egyszer újra visszafordul. Az ember alkotó és specifikáló tehetsége véd meg az elszürküléstől és adja meg az élet nélkülözhetetlen egyéni színét. Tömegüzemeknél ez a kivihetetlen: azok a társadalmi fejlődés ellentétes pólusán állanak. Még hosszú ideig a két típusnak együtt kell prosperálnia az ország életében; legalább is addig amig a nagyüzemek is eljutnak arra a fejlettségi fokra, ahonnan már látni lehet, hogy nem kell megismételniök egy uj korban szükségképen a kapitalizmusnak azt a tévedését, hogy az embert egy kalkuláció alá vegyék az üzemi hajtóerővel és a nyersanyaggal. Mindeddig a kisiparra és kiskereskedelemre humánus miszszió vár és ezért mindkettőnek az egzisztenciáját féltő gonddal kell megőrizni. A magántulajdonba való visszajuttatás előkészítése tehát nem elsődleges feladat, de nem is odázható el a feltétlenül szükségesnél hosszabb ideig. Sokkal fontosabb lesz az első időkben a termelés azonnali mgeinditása. Számba kell majd venni mindenek előtt a rendelkezésre álló üzemek kapacitását, az ország szükségletét és a perc legfontosabb egyéb követelményeit. A visszaállítás után az ország összes nagyüzemei olyan társas tulajdonná alakulnak át, amelyekben lesz egy kisebbségi részvényes: a régi tulajdonos (vagy jogutódai) és egy többségi: az üzem munkásainak eszmei közössége, amely ebben a pillanatban lép a jog színpadára mint eddig soha nem létezett, uj önálló jogi személy. Ennek jogi karakterét és a két tulajdonostárs jogviszonyait mély emberi érzéssel átitatott és kitűnő jogi intuícióval felépített törvényekben kell majd szabályozni. Ez is egy védőbástya lesz ugyanis az ellen, hogy az ember eltömegesedése bekövetkezhessék. A munkásságnak mint termelő tényezőnek közös tulajdonába átmenő üzemi vagyonrészesedés és az ekként keletkező uj-jellegü vagyonközösség, valamint annak jogi személlyé fejlesztett önálló jogalanyisága — amiről Programmunk előző bekezdésében szóltunk — az uj gazdasági konstrukció magánjogi részének egyik fontos alkotó eleme lesz. Az iparosodott társadalomban azonban egészen más jelleggel szükség lesz a termelést végző összes dolgozók anyagi, társadalmi és ipari-közigazgatási érdekeinek megfelelő védelmére is. A jövő társadalma erősen iparosodott társadalom lesz és a jövendő minden elközelgő évtizedével mindegyre inkább azzá válik. Az ember civilizációjában az ipari termelésé lesz a döntő szó és az uj társadalomban azoké lesz a viszonylag legfontosabb szerep, akik az ember szolgálatába állított gép segítségével a termelést végzik: a munkásoké és a technikusoké. Az alkalmazott technikusok és a dolgozó munkások ilyen vonatkozású általános érdekvédelmi szervei a teljesen szabad szakszervezetek lesznek. A szabad világ élete — amelynek egyedül vannak valóságos szakszervezetei — azt igazolja, hogy a szakszervezetek nemcsak a szorosabban vett munkás érdekképviseltetésben, hanem az általános gazdaságpolitika és termelés-technika terén is döntő és, néhány jelentéktelen kisiklástól eltekintve, rendkívül üdvös irányitó szerepet tudnak betölteni. Iparosodott társadalom nem állhat fenn szakszervezeti élet nélkül. Szerepük az egész társadalom javát szolgálja. Programmunk tehát nemcsak a szakszervezetek fenntartását öleli fel, hanem a szakszervezeti élet kiteljesítését is; annak autonómmá tételét is—de természetesen olyan szintetikus jellegű törvényes jogszabályok keretein belül, amelyek — mig egyfelől nem korlátozzák a szakszervezetek szabadságát — másfelől eleve gátat vetnek minden olyan esetleges elfajulásnak, mely a társadalmi egyensúly megbillenését vonhatná maga után. Nem lesznek többé egymásnak alá és fölé rendelt osztályok, hanem csak mellérendelt termelő tényezők, amelyeknek egyensúlyi helyzete mindennél fontosabb értéke és féltettebb kincse kell hogy legyen az uj magyar társadalomnak. Ebben döntő szerepe kell hogy legyen a munkásság szabad és alkotó szakszervezeteinek. Természetesen minden lehető módon és eszközzel elő kell mozdítani, hogy uj — teljesen magántulajdonban álló — üzemek keletkezhessenek az országban, amelyek a kommunista uralom alatt még egyáltalában nem léteztek és ezek a magán- és kereskedelmi jog modernizált szabályai szerint funkcionálhassanak. Szabadon, mint magán-intézmények. Ezekben az üzemekben a munkásság mint tulajdonos nem játszik majd szerepet. De a termelés megtervezése, irányítása és ellenőrzése ugyanazon módon történik majd itt is, mint a “régi” üzemekben. Kívánatos, hogy azok a magyarok, akik külföldön érdemleges vagyonra tettek szert, ilyen gyárakat alapítsanak otthon. Nem lesznek meg bennük a 19. század gyárosait megilletett brüszk jogaik, de gyárvezetésük szelleme emberségesebb és kevésbbé kockázatos lesz, mert kezdettől fogva nemcsak korlátozza, de védi is őket az állam békességes szerepe a termelésben és a munkások kollektiv, törvényben biztosított joga a bérek, munka- és termelési feltételek megállapításában — természetesen szigorúan körülhatárolt mértékben és módozatok szerint. Ez már 29
