Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

az osztályharc lezajlása utáni állapotot jelzi majd a magyar társadalom életében.

Jogi szabályozással kell körülhatárolni azt is, hogy a vegyes tulajdonú gyárakban az egyik érdekeltség hogyan ruházhatja át a másikra a maga tulajdonrészét és amennyiben az átruházó a munkás-érdekeltség lesz, mi történjék a vagyonrész vételárával.

Azt mondottuk programmunk egy korábbi helyén, hogy a forradalom tényleges vezetői el voltak rá határozva, hogy egy teljesen megújult “szocialista Magyarországot” építenek fel, helyesebben annak építését kezdik el. Amikor ezt mondottuk, arra gondoltunk, amit most itt röviden vázoltunk. Szocialistának ugyanis azt az országot tartjuk, amely meg tudja teremteni a szociális összhangot a történelem három ismert tényezője: az egyén, a társadalom és az állam között. Hogy egyik se nyomja el a másikat, hanem mindegyik a neki megfelelő funkciókra korlátozva, a másik kettővel harmóniában töltse be hivatását a történelem előbbre vitelében. És e harmónia felett meg nem ingatható erővel és hatalommal uralkodjék a TÖRVÉNY.

Lehet, hogy a kép keretei, amelyek között az emberi történelem árja hömpölyög, később még majd változnak. Ma azonban ez az a keret, amihez alkalmazkodnunk kell és programmunk — amennyire csekély erőnktől telik — ezt akarja betölteni. Ezért és ebben az értelemben vagyunk szocialisták. Gyűlöljük az elnyomást és embertelenséget akkor is, ha az individuális-kapitalista vállalkozótól jön, akkor is, ha a nemzeti szocialista állam schizofréniás fejétől jön és akkor is, ha az osztály-társadalom véreskezü diktátorától jön.

így tanított minket erre az 1956 október 23.-án kitört magyar forradalom.

Vili. A Szellem birodalma.

Megingathatatlan hívei vagyunk a legteljesebb szellemi, lelkiismereti és emberi megnyilatkozási szabadságnak. A szellem és lelkiismeret szabadságát semminek sem szabad korlátoznia, csak az emberrel vele született belső erőknek és gyengeségeknek. A megnyilatkozás szabadságát pedig csak az összeség érdekében lehet korlátozni; sohasem előre, hanem mindig csak utólag, amikor az már kifejezésre jutott. Ezen a téren maradiak vagyunk és a klasszikus magyar bűnvádi perrendtartásnak mindazon szabályait szeretnénk viszsza állítani, amelyek egy feudális korban jobban védték az ember személyes szabadságát, mint ezt ma a “modern” államok rendőri eljárási szabályai teszik. Igaz, hogy akkor a társadalomra nehezedő nyomás is sokkal kisebb volt mint ma. Viszont, ha létre lehet hozni a történelmet irányitó erők egy uj szintézisét, a nyomás megint nyomban lényegesen alábbszáll. Ezen a téren ma úgy találjuk, hogy olyan atmoszférát kell teremteni otthon, amelyik belső adottságainál fogva kedvez a szabadságnak és csak minél kevesebb “deklarációval” operál. Az 1936. évi “Sztálini Alkotmány” és az 1946. évi I. magyar törvénycikk elvi deklarációja óta meg kellett csömörlenünk az ilyen deklarációktól és törekvéseinket inkább arra kell ma már összpontosítanunk, hogy tényleges intézkedéseinkkel és magatartásunkkal segítsük elő a szabadság-gondolat diadalának elkövetkezését, semmint ékes szövegekkel.

IX. Politikai elveink.

Mozgalmunk a leghatározottabban szemben áll mindenféle olyan uralmi rendszerrel, amely a szabadság elnyomásán épül fel. 1956 októberi “Szabadságharcunk” arculcsapását jelentené, ha idekint a szabadság ellenségeinek bármelyik táborához csatlakoznánk. Ellene vagyunk tehát a Nemzeti Szocializmusnak is és annak semmiféle megújított formáját nem kívánjuk visszaállítani, sőt minden ilyen káros törekvéssel határozottan szembe szegülünk.

A Szovjet-Kommunizmussal és annak jelenlegi vagy volt kiszolgálóival sem kívánunk semmiféle közösséget. Sohasem tudjuk — és nem is akarjuk — elfelejteni, hogy a magyar nép mit szenvedett attól az első perctől kezdve, amikor a szovjeterők Magyarország földjére léptek. Ezzel a világnézettel, politikai rendszerrel, társadalmi életformával és annak híveivel vagy bérszolgáival nekünk nem lehet semmi közösségünk.

Demokratikus uralmi rendszert akarunk, amely amellett magyar és keresztény és telítve van szociális meggyőződéssel. Ennek részletesebb kidolgozása, mint amit eddig adtunk, most nem volna időszerű és programmunk értékét nem emelné, hanem rontaná.

Csak egyetlen tétel van, amit nem szabad itt megemlítés nélkül hagynunk. A történelmi keretek (vármegye, járás, város) lehető fenntartása mellett kell, hogy a magyar helyi közigazgatás sokkal inkább valóban autonóm jellegű legyen, mint amilyen valaha is volt. Ennek legkitűnőbb eszköze a forradalom alatt dicsőséges nevet kivívott nemzeti bizottságok minél előbbi felújítása és minél autonómabb jogkörrel való felruházása lesz. A rosszemlékű bolsevista tanácsrendszer helyébe az emberi és nemzeti tartalommal telített, demokratikusan választott és vezetett nemzeti bizottságok legyenek az a legszélesebb alap, amelyen a magyar állami élet többé nem ferde piramisa felépüljön.

A MAGYAR OKTÓBER 23 MOZGALOM.

AZ UJ VILÁGKÉP ALAPVONALAI.

És most újra a kommentátor veszi át a szót, de némileg más célból mint e kommentárok első részében. Ott inkább regisztráltunk és kritizáltunk. Itt építő szándékkal utakat próbálunk keresni mi is, mert a magyar emigráció célja első sorban az útkeresés kell hogy legyen. Hogy azután majd az otthon elfogadja-e törekvéseink és munkánk eredményeit, az kettőn áll. Érdemesnek tartja-e majd elfogadásra és valóban alkalmasak lesznek-e azok, hogy a magyar jövő kiépítésében bármilyen kicsiny szerephez is jussanak. Ez a jövő szellemi alapokon fog felépülni, mert a történelem minden fordulata mindig szellemi alapokon épült fel. Ezen a területen pedig minden emigráns tehet szolgálatot népének.

Mindjárt elöljáróban le kell azonban valamit rögzítenünk: mindabból, amit el akarunk mondani, semminek sincs komoly értelme és jelentősége arra az esetre, ha az atomháború végigzug a világon. Ez esetre Istennél a kegyelem és az emberi kombinációk halomra dőlnek. Ha viszont Amerika mai morális és pszichikai hanyatlása meggyorsul, ellenállása tovább gyengül és a szovjet-rendszer úrrá tud lenni a világon háború nélkül is, még mielőtt az ellene felsorakozó szellemi front beérik és mielőtt saját belső gyengeségei akut katasztrófába dönthetik a bolsevizmust, akkor mindaz, amit elmondunk, nem a következő fázisra, hanem csak az azután következőre áll.

Erre ma határozottan megvan a lehetőség,

30