Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
I gondolkodó emberét kínozza, amikor az emberiség jövőjéről akar magának képet alkotni. Úgy érezzük: itt az ideje, hogy pontosan ezen a helyen és most közöljük A Magyar Október 23 Mozgalom programmját. Megmondottuk előre, hogy ez a Programm egészen természetesen nem adhat perfekt feleletet ezekre a kínzó kérdésekre, mert szülője, az 1956. évi októberi magyar forradalom a világtörténelem szempontjából nem volt több, mint mikor sötét, forró éjszakákon a villám egyetlen pillanatra széjjel szakítja és megvilágítja az ég kárpitját. Ez a programm úgy jött létre, hogy a Mozgalom vezetői — egy kivételével, akinek viszont szellemileg van igen erős kapcsolata a forradalom lelki arculatának kialakulásával — valamennyien valamiféle vezető szerepet vittek magában a forradalomban is. 1962 május 5. napján azután összejöttek New Yorkban és személyes élményeik, emlékeik és annak idején melengetett gondolataik alapján rekonstruálták a forradalom szellemi részét. így cselekedve kettőt akartak: meg akarták akadályozni, hogy a por belepje ezeket a gondolatokat, vagy mások elferdítve tegyék azokat papírra és eszményeket és gyakorlati célokat akartak maguk elé tűzni avégből, hogy életüknek a közügyekkel foglalkozó részében azok vezessék őket, bárhova dobja is őket a sors szeszélye és bánni legyen is annak a földdarabnak jövendő sorsa, amelyet imádtak, amelytől lélekben elszakadni sohasem fognak és amelynek jövendő boldogulása mindennél féltettebb és drágább előttük a világon. És még azért is, mert ez az érzés adta az élet csiráját magának a Mozgalomnak is, amely mindannak ellenére, amit a világban körülnézve maga körül lát, még mindig megdönthetetlenül hisz a Dunavölgyben hagyott nemzete hajnalának felvirradásában. És most átadjuk a szót magának a Mozgalomnak: A MAGYAR OKTÓBER 23 MOZGALOM PROGRAMMJA A MAGYAR OKTÓBER 23 MOZGALOM (a továbbiakban: Mozgalom) saját hivatalos lapjának 1962 márciusi számában közzétett “Bejelentése” szerint részben a következő célból alakult: “A belpolitikában ki akarjuk nyomozni az októberi hősök gondolkodásának elérhető nyomait és azok alapján meg akarjuk formulázni egy uj magyar nemzetpolitika vázlatát. . . Az 1956 októberi gondolat alapján állva annak az állami és társadalmi rendnek leszünk a hívei, amely a múlttal szemben a legtöbb őszinte progressziót foglalja magában, amely a nemzet egyszer feltétlenül bekövetkező felszabadulása idején a legkorszerűbb, legigazságosabb és legszociálisabb lesz..., Amikor azonban szocializmust mondunk, akkor nem a marxista teória alapján állunk és a leghatározottabban elvetjük azt a ‘szocializmust’, amit állítólag a marxista-leninista herezis ‘épit’.” E bejelentésünkben foglalt kötelezettség alapján a Mozgalom vezetősége 1962 május 5. napján New York Városban értekezletet tartott és azon elfogadta az alább következő PROGRAMMOT. I A személy méltóságának, a nemzethez való tartozás tudatának és az általános emberinek, mint eszmének megőrzése. Otthon, 1956-ban, az adta meg a magyar nemzet mindennemű és korú gyermekeinek az egész világ által őszintén megcsodált magasrendü szellemet, törés nélkül megmutatkozott nemzeti egységet és a 20. században még soha, egyetlen más nemzetnél sem tapasztalt erkölcsi bátorságot és elszánt akaraterőt, hogy az orosz elnyomás és kommunista belső uralmi rendszer addig eltelt 11 éve alatt a nemzet gyermekei sohasem veszítették szem elől, sem gondolkodásukban, sem magatartásukban, a kommunista elmemosás, indoktrináció és pártnevelés minden nyomása ellenére sem e három igazságot: 1. hogy ők emberek, Isten alkotta személyek és egyéniségek, akik sohasem válhatnak akaratnélküli, alaktalan anyagává egy összeőrőlt, lélektelen társadalmi masszának. 2. hogy valamennyien a magyar nemzet tagjai, ami önálló nemzeti egyéniség és ehez képest külön nemzeti céljai vannak, amelyek nem ellentétesek a többi nemzetek céljaival, hanem azokat igen hasznosan egészítik ki. Tudatosultan érezték, hogy ezt a nemzeti egyéniséget sem beolvasztani nem lehet egy alacsonyabb szinten álló keleti-szláv népi közösségbe, sem azzal elnyeletni nem lehet. 3. hogy van egy általános humánum, egy magasabbrendü embereszme az emberiség életében, amely a történelem legmélyebb fenntartó eleme és amely megszabja, hogy minden ember mivel tartozik embertársainak és mit követelhet azoktól cserébe a maga számára. A Mozgalom általános magatartásában ezt a három alapigazságot tartja kötelezőnek a maga számára is. Tagjai elitgárdát alkotnak, amely EGYEDÜL MAGATARTÁSÁVAL ÉS SOHASEM ÜRES SZÓVAL hirdeti ennek az életfelfogásnak magasabb-rendüségét; bárhol kell is megjelenniük embertársaik szeme előtt. A I’rogramm tehát mindenek előtt a tagok emberi magatartására nézve ir elő szigorú rendszabályokat, hogy azok megtartásával az átlag fölé emelkedjenek és ezzel felemeljék a gondolatot is, amelynek megvalósítására a Mozgalom alakult. Ezt különösen kötelezőnek tekintik, valahányszor más népek fiaival kerülnek érintkezésbe. II. A nemzeti fegyelem megszilárdítása. Egyéni akciók és rendzavarások lehetetlenné tétele. Azok, akik otthon 1956-ban, saját képességeiknek érzetében és a nép bizalmától megerősítve a tényleges vezetést az egyes körzetekben kezükbe vették, legfőbb pillanatnyi gondjuknak azt tartották, hogy a forradalom alatt bekövetkezett — valóban természetes — ideiglenes fejnélküliség állapotában ne forduljanak elő az egyéni boszu, harag és gyűlölet nemtelen megnyilvánulásai és senki se nyúljon hozzá a gazdátlanul hagyott üzemekhez, üzletekhez és telepekhez. Ez a törekvés bámulatos mértékben sikerült is. Ez épen annyira volt az érdeme az ideiglenes vezetőknek, mint maguknak a magyar tömegeknek. Még sohasem volt a világnak olyan fegyelmezett, önmegtartóztató és az anyagi beszennyeződéstől mentes forradalma, mint amilyen az 1956 októberi magyar forradalom volt. Különösen történelmi magasságban tündökölt ez a szellem a politikai élet jelenségeiben. A forradalmi lázban égett, felsőbb vezetés nélkül eljáró magyar 25
