Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
letöltött büntetések megalázó vagy antiszociális utóhatása.” “Abban a társadalomban, amit az 1984 tár elénk, az ellenőrzést majdnem kizárólag büntetésekkel és a büntetéstől való félelemmel érik el. Abban a meseszerü világban, amit az én képzeletem alkotott meg, a büntetés ritka és általában enyhe. A kormány itt a majdnem tökéletes kontrolt azáltal éri el, hogy szisztematikusan erősiti a kívánatos viselkedést sok olyanféle manipuláció alkalmazásával, amelyek majdnem teljesen mentesek az erőszakos vonásoktól és amelyek kiterjednek mind a fizikai, mind a pszichológiai, mind a genetikus standardizálás területére. A lombikban előállított gyermek és a fajfenntartás centralizált ellenőrzése valószínűleg nem tartoznak a lehetetlenségek sorába, de nyilvánvaló, hogy az emberiség elkövetkező életének még hosszú szakaszán keresztül élveszülő species maradunk és szaporodásunk szabályozatlanul az egyének kénye-kedve szerint történik. Ezért gyakorlati szempontból a nemzés standardizálását egyelőre figyelmen kívül kell hagynunk. így a társadalom olyan marad, amit már csak a megtörtént születések figyelembe vételével lehet kontrolálni — vagy büntetésekkel mint a múltban, vagy az inkább hatásos metódusoknak egyre erőteljesebb alkalmazásával, amelyek abban állanak, hogy jutalmazzák a megkívánt magatartást és felhasználnak tudományos eredményeket.” — E néhány bekezdésben exponálva van a cél és a két eltérő módszer, amelyeknek segítségével az megvalósul. Tehát Aldous Huxley is a tökéletesen ellenőrzött társadalomban jelöli meg a jövő célját, mint George Orwell. De mig Orwell azt az erőszak és terror eszközeivel tartja egyedül megvalósíthatónak, addig Huxley meg van róla győződve — 1958-ban, a magyar szabadságharc leverése után is, amit külön kiemel — hogy a célt a viszonylag szelíd neveléssel, a megfelelő magatartás jutalmazásával és a tudomány eredményeinek alkalmazásával fogják elérni — de nem 2600-ban K.u., ahogyan eredetileg képzelte, hanem már sokkal előbb. Célunk, amit ezekben a kommentárokban magunk elé tűztünk, mengedi nekünk, hogy könyve további részletes ismertetésétől eltekintsünk. A harmadik hasonló természetű könyv Arthur Köstler kiváló alkotása: Darkness at Noon. Szerzője szintén magyar származású: Budapesten született 1905-ben. Az a müve, amivel alább röviden foglalkozni kívánunk, megítélésünk szerint életének legkiemelkedőbb alkotása. Egy bűnvádi per kereteiben mutatja be — ő kifejezetten — a Moszkvában uralkodó terrort, egy hatalmas erővel felépített regényben. Hőse N- S. Rubashov, kitűnő, idealizmussal tele ember, akit börtönbe vetnek, testileg, lelkileg megtörnek és ezen az utón teljes mértékben áldozatává válik az országában uralkodó terrornak. A regény és a valóság viszonyát maga a szerző ekként exponálja könyve elején: “Az e műben szereplő jellemek költöttek. A történelmi körülmények azonban, amelyek cselekedeteiket determinálták, valók. N. S. Rűbashov emberi élete egész sereg olyan ember életének a szintézise, akik áldozataivá lettek az u.n. moszkvai bünpereknek. A szerző többet közülük személyesen is ismert. Könyvét emléküknek ajánlja. - Páris, 1938 október - 1940 április.” Köstler könyvének — abszolút irodalmi értékén felül — az ad hangsúlyt és nyomatékot, hogy az ő fiatalsága is a szélsőbaloldalon folyt le. A Time Magazine a maga idején igy értékelte a könyvet: “A modern idők egyik legkiemelkedőbb regénye, egy erőslelkii és eszméinek mindent feláldozó ember története, akit az a diktatórikusán kormányzott állam taposott el, amelyet ő maga is segített felépíteni. Drámai erővel mozgatva a témát, a Darkness at Noon erőteljes és bensőséges képet ad a totális érvényű terrorról — és egy emberről, akinek emberi méltósága és integritása végül is összeroskadt az ördögi lelki tortúra alatt és elárulta azt az asszonyt, akit szeretett és bevallott olyan bűnöket, amelyeket sohasem követett el.” A férfi főhős Nicolas Salmonovich Rubashov, mig női partnere Vera Wasziljovna. Arra nincs terünk, hogy a három “kihallgatás” anyagába öszszefogott vallatási és kinzási eljárást ismertessük. Csak arra szentelhetünk némi teret, hogy Rubashovnak a szovjet-bíróság előtt tett vallomásából kiragadjunk néhány jellegzetes részletet: “Arra a kérdésre, vájjon beismeri-e bűnösségét, Rubashov vádlott határozott hangon ‘igennel’ felelt. Az államügyésznek arra a további kérdésére, vájjon mint az ellenforradalom ügynöke járt-e el, megint ‘igennel' felelt, de valamivel halkabb hangon.” — “Az ügyész felszólítására Rubashov vádlott most elkezdte elmondani lelki fejlődését attól fogva, hogy először került szembe a párt vonalával, egészen addig, amig a Haza ellenforradalmár árulójává lett. Feszülten figyelő hallgatóság előtt, a vádlott ekként kezdte el nyilatkozatát: ‘Biró Elvtársak! El fogom mondani, mi vezetett arra, hogy megadjam magam a vizsgálatot vezető hatóság és Önök előtt, mint országunk igazságszolgáltatásának képviselői előtt. Az én történetem bizonyítani fogja Önök előtt, hogy a párt vonalától való legkisebb elhajlás miként végződik elkerülhetetlenül ellenforradalmi banditizmusban. Ellenzéki magatartásunk szükségképeni következménye az lett, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre sülyedtünk a mocsárba. El akarom mondani Önök előtt a saját bukásomat, hogy az figyelmeztetésül szolgáljon mindazok számára, akik ebben a döntő órában még mindig ingadoznak és titkolt kételkedést hordoznak magukban arra vonatkozóan, hogy a pártvezetőség helyes utón jár-e és vájjon a párt vonala helyes-e. Szégyentől borítva, piszokba sülyedve, halálom küszöbén elmondom Önök előtt az árulók szomorú útját, hogy tanulságul szolgáljon és elrettentő például is egyben országunk milliói számára.”’ Ebből és az utána következő érdemleges vallomásból természetesen semmi sem volt igaz. . . . Köstler regénye abban különbözik a másik két hasonló írástól, hogy ő nem a jövőről, hanem a jelenről, sőt bizonyos mértékig a múltról ír. De a kérdés szempontjából: mi vár nemünkre a liberális kapitalista rendszer megszűnése után ? — pontosan odaillik amazok mellé. A kornak ugyanaz a fojtogató szorítása szülte mindegyiket. És ha már a 20. század második felére vonatkozó jóslásoknál tartunk, semmi esetre sem mehetünk el szó nélkül H. G. Wellsnek egy másik könyve mellett. Ez 1914-ben jelent meg és a cime: The World Set Free. Fantasztikus regény, amelynek tárgya az, hogy a század második felében hatalmas méretű atomháború pusztít majd végig a világon, 20
