Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
katasztrófához vezet. És a mi mostani analízisünk szempontjából egyedül ezen van a hangsúly. A 20. század nagy problémájának megítélésénél egyértelműen pesszimista. — Van azután három valóban magasan kiemelkedő szociológiai tárgyú mü, amelyek a 20. század uj műfajához tartoznak: nem esszék, de nem is regények, nem tekinthetők történelemnek, de nem is lehet megtagadni tőlük a történelmi hűséget. Az emberi képzelő erőnek pontosan olyan büszke termékei, mint volt pl. az, amely — megfigyelve a madarak repülését — megalkotta a repülőgépet. Vagy megfigyelve a villámcsapás csikját az égen, megcsinálta a világ nagy elektromos telepeit. A tényekre épített, alkalmazott és ellenőrzött képzelő erő masszív remekművei. Ezek: George Orwell: “1984”; Aldous Huxleij: Brave New World Revisited és Arthur Köstler: Darkness at Noon. Kivétel nélkül mindegyiknek az a tárgya, ami ebben a pillanatban a miénk is: mit tartogat számunkra a jövő és miből lehet jövőnk várható tartalmát kikövetkeztetnünk? George Orwell angol iró. Szociáldemokrata múlttal lett az egyén szabadságának egyik legerősebb védelmezője korunkban. Korábban irt egy kitűnő politikai szatírát “Animal Farm” címen, de eddig (1903-ban született) legkiemelkedőbb müve az “1984”, amely 1950-ben jelent meg először és azóta több mint 15 kiadást ért el. Ebben Orwell igy jellemzi az emberiségre 1984- ben váró idegenszerü világot: A világ ekkorra három monstruózus rabszolga-államból fog állani, amelyeknek mindegyike hatalmas és erőszakos lesz és amelyek állandó háborúkban állanak majd egymással. Az átlag-polgár ekkorra értelem nélküli robotemberré alakul át, akit tuldolgoztatnak, nem táplálnak kellően és akinek nem szabad, hogy legyen sem múltja sem jövője. Beleszoritják egy világba, amelyben kormányrendelet tiltja meg a szerelmet és mindenkibe belenevelik, hogy gyűlölettel forduljon el mindentől, amit ő maga akar, mert az egyéni akarat csak rossz lehet. Egy, állami műsoradásra beállított televízió képeit kell állandóan néznie, ami miatt egy pillanatra sem maradhat magára. A magánélet ekkorra egyébként is szigorúan büntetendő bűncselekménynek minősül. Ebben a világban már csak négy embertípus lesz: 1. A proletár. Ezt a rendszer alacsony-rendű lénynek tekinti és teljes tudatlanságban tartja. Az Igazságok (és nem az Igazságügy) Minisztériuma — a Propaganda Minisztérium korszerű változata — állandóan hazugságokkal tömi tele ennek a típusnak a fejét, akit semmi érdemleges emberi teljesítményre már eleve nem tartanak alkalmasnak. 2. A politikai rendőr. Kiválasztásánál két döntő szempontnak kell érvényesülnie: intelligenciája minimális, izomereje viszont maximális legyen. Eleve gyanúsnak kell találnia mindenkit és minden pillanatban készen kell állnia, hogy feláldozza életét a Nagy Testvérnek (Big Brother), aki az uj társadalom és állam élén áll, de hermetice el van zárva attól, hogy a tömeg akárcsak láthassa is őt. 3. Férfi párttag. Nem lehet egyéni arca és nem lehet egyéni gondolkodása. Ő is csak hús és vér robotember, akinek az agya kell, hogy gombnyomásra járjon. Törvény tiltja el tőle a szerelmet és egész életében arra tanítják, hogy úgy tudjon gyűlöletre lobbanni, mint ahogyan a villanylámpa kigyul a kapcsoló megpöccentésére. 4. Női párttag. Szükségképen kell, hogy tagja legyen a Nemiség Leküzdésére Alakult Ligának. Már születésétől kezdve erre nevelik és feladata abban áll, hogy elfojtson minden emberi érzelmet. Nem szabad, hogy férje legyen és attól legyenek gyermekei. Gyermekeket csak a hozzá e célból beosztott, változó férfi egyedektől foganhat. Ez George Orwell felfogása szerint a jövő, mely az emberiségre vár. Ennek az életnek a folytatásához uj nyelvezetre lesz szükség, amit ő “Newspeak”-nek, “Uj beszédnek” nevez. Az állam, amelyhez majd Anglia is tartozni fog, az Oceania nevet viseli. Annak keretén belül Anglia neve “lngsoc”, vagyis “English Socialism” lesz. Szerző ismerteti ezt a képzeletbeli uj nyelvet, amely kétségtelenül rendkívül érdekes, szellemes és leleményes. De nincs helyünk annak bármilyen szűkre szabott közlésére sem. A könyv egy férfi párttagnak — Winston Smithnek — és az Anti-Sex League egy tagjának, Júliának szerelmi regényét tárgyalja és ez az a keret, amelyben Orwell kidolgozza az 1984. év társadalmára vonatkozó elképzeléseit. A két főhős a társadalom legfőbb parancsának megszegésével szerelembe esik egymással. Szenvedélyes — régimódi — szerelmi életben forrnak össze, aminek a következménye az, hogy felfedezik őket, letartóztatják és a rettegett “101-es szobába” viszik, ahol a valaha is elképzelt legborzasztóbb emberi kínzások folynak. Itt minden emberi lény szellemét meg tudják törni, ki tudják forgatni önmagából és rá tudják őt kényszeríteni, hogy valóban és tényleg elhigyje, hogy a fekete fehér, a kétszer kettő öt és a jó a legnagyobb rossz. "A könyv a teljes pesszimizmus maradéktalan summázata. Orwell ezt a könyvet 1948-ban irta és 1950-ben adta ki. Annál megdöbbentőbb és felemelőbb, hogy a mi Madách Imrénk mennyire megelőzte korát, amikor Az Ember Tragédiája XII. színében bemutatta a falanszter életét, ami George Orwell müvében az lngsoc életének felel meg. A szin külsejét Madách igy Írja le: “U alakra épült nagyszerű falanszter udvara. A két szárny földszintje nyílt, oszlopos csarnokot képez. A jobboldali csarnokban mozgásban lévő kerekes gőzgépek között munkások foglalkoznak. A baloldaliban a legkülönfélébb természettudományi tárgyak, mechanikai eszközök, csillagászati, kémiai műszerek s egyéb különlegességek múzeumában Egy Tudós működik. Mindnyájan a falanszterhez tartozók, egyenlően vannak öltözve.” Ádám igy köszönti e képet: “Beteljesült hát lelkem ideálja. Ez mind derék, ezt igy kívántam én is.” Ezután elbeszélgetnek — Ádám, Lucifer és a Tudós — a tudomány korszerű kérdéseiről. A törés Ádám lelkében akkor jelentkezik, amikor csengetés jelzi a munkaidő végét és a falanszter népe “parancskiadásra” gyülekezik össze, amelyet egy “Aggastyán” — megfelel a Big Brothernak, de itt még látható — vezet. Az Aggastyán sorra megbünteti Luthert (mert túlfűtötté a kazánt), Cassiust (mert verekedést kezdett), Plátót (mert elmerült álomképeiben és a gondjaira bízott marha elbitangolt) és Michelangelót (mert engedély nélkül otthagyta a primitív 18
