Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
pontosan az ellenkezője annak, amit újabban olyan sokszor hallunk Európa állítólagos dekadenciájáról .... Napjaink átlagos egzisztenciális színvonala sokkal magasabban áll, mint a tegnapé.... Ez ‘az idők teljessége’, ami a történelmi korok beérésével egyértelmű.” “A tömegember tökéletesnek tartja magát. Az elitnek ahoz, hogy ilyennek tekinthesse magát, különösen hiúnak kell lennie és a saját tökéletességébe vetett hit nála nem tekinthető lényéhez tartozónak, nem vele születik, hanem csak hiúságából fejlődik ki és még önmagának is kételyei vannak afelől, hogy ez nem fiktiv, elképzelt és problematikus karakterű dolog-e. Ezért a hiú embernek szüksége van mások támogatására, keresi azok segítségét, hogy alátámasszák azt az ideát, amit szeretne megvalósitani. Ezért sohasem érzi, hogy maradéktalanul igaza van.” “Az nem kétséges, hogy a tömegember együgyü, ütődött. Az együgyü pedig sohasem kételkedik önmagában, mert önmagát tekinti a legokosabb embernek. Innen származik nála az az irigylésreméltó lelki nyugalom, amivel az együgyü mindent elintéz, belehelyezkedve kimozdithatatlanul saját butaságaiba. Nincs rá mód, hogy az együgyüt akár egy pillanatra is kimozdítsuk ostoba feltevéseiből, hogy kinyissuk a szemét és megszüntessük szellemi vakságát és arra kényszeritsük, hogy szembe helyezkedjék saját ostoba nézeteivel, engedve valami világosabb szemléletnek. És az együgyü egész életére együgyü marad, képtelenül arra, hogy valamit is alaposan átgondoljon.” Ortega ennek az uj szociális típusnak a kezében látja az emberiség jövőjét. Ezért — könyve utolsó fejezetéhez érve — annak ezt a címet adja: “Elérkeztünk az igazi kérdéshez” és ekként fogalmazza meg korunk nagy kérdőjelét, amit mi is címként adtunk kommentárjaink ezen részéhez: “A kérdés ebben áll: Európa erkölcsi kódex nélkül maradt. Nem arról van szó, hogy a tömegember megdöntötte a régit mint elégtelent és helyébe újat tett, hanem arról, hogy az ő élet-rendszerének középpontjában pontosan az a kívánság áll, hogy életének ne kelljen alkalmazkodnia semmiféle morális kódexhez. Ne higyjünk a fiataloknak, amikor ‘uj erkölcsiségről’ beszélnek. A leghatározottabban tagadom, hogy ma a kontinens bármelyik sarkában is létezik egy olyan csoport, amelyet egy uj étosz irányit, amire rá lehet fogni, hogy morális kódexet jelent. Amikor az emberek uj erkölcsiségről beszélnek, akkor egy uj erkölcstelenség híveiként viselik magukat és azon törik a fejüket, hogy az előbbi frázis védelme alatt hogyan tudnának dugárukat becsempészni a társadalom életébe. Ezért nagyon szellemes megoldásnak tűnik fel a mai kor emberét azzal megvádolni, hogy nincs erkölcsi kódexe. Ez a vád hidegen hagyja őt, sőt még hízelgőnek is találja azt a maga számára. Az erkölcstelenség közhellyé változott és mindenki nyíltan dicsekszik vele, hogy aszerint él.” “Európa most aratja le szellemi magatartásának keserves gyümölcseit. Vakon magáévá tett egy kultúrát, amely bár nagyszerű volt, de gyökértelen. Mik azok a mélyreható defektusok, amelyek az európai kultúrát kínozzák? Mert kétségtelen, hogy hosszú távra tekintve az emberi magatartásnak az a formája, amely napjainkban uralkodik, ezekben a defektusokban találja meg eredetét. Ez a nagy kérdés nem tárgya ennek a könyvnek. Analízise megkövetelné, hogy részletesen felfejtsük az emberi létezés elméleteit, amelyek mint a zeneműben a Leitmotiv bele vannak szőve, át meg átjárják a társadalom életét. Ma még csak suttogni halljuk a hangjukat, ami valószínűleg hamarosan kiáltássá válik. Mert a tömegek lázadása ugyanaz a jelenség, amit Rathenau igy határozott meg: ‘a barbárok vertikális betörése’. A tömegember jelenlegi lehetőségei jelenthetik a legnagyobb jót vagy a legnagyobb rosszat is.” — Eddig Ortega aggodalmai korunk uralkodó emberi magatartásával kapcsolatban. Fűzzünk hozzájuk egyelőre négy provizórikus megjegyzést: 1. Tényszerű megállapításai teljesen megdöntik Bentham, Malthus és Ricardo szociális tételeinek legnagyobb részét — amint erre már utaltunk is. 2. Ortega nyilván nem ismerte a nemrégen elhunyt Dr. C. G. Jung zürichi egyetemi tanár pszichológiáját és annak szociális jelentőségét, mert amit ő nem tud elfogadhatóan megmagyarázni még önmagának sem, azt teljes egészében megmagyarázza Jung professzor tanítása. 3. Ortega első Ízben 1930- ban publikálta ezt a könyvét, amely Európában egy időre a társadalom-filozófia bibliája lett. Annak tételei az akkori társadalmi helyzet derivátumai. Az 1962-es helyzetből azonban már egészen más tételeket kell leszármaztatni. 4. Ortega 1955 október 18.-án halt meg Madridban. Tehát természetszerűleg nem ismerhette az 1956-os magyar forradalom pszichológiáját, politikai tartalmát és gazdasági céljait. Ezek az ő tételeinek legnagyobb részét tökéletesen megcáfolják és szinte csak egyetlen tételét húzzák alá nagy erővel: az optimizmust a végső eredménnyel szemben. Mert ami 1956-ban Budapesten történt, az ragyogó optimizmusra jogosítja fel nemünk jövője tekintetében mindazokat, akik az akkori magyar forradalom benső lényegét valóban meg tudják érteni. Polányi Károly is félelemmel vegyes aggódással, de reménykedéssel is szemléli a 20. század harmadik tizedében beállott nagy átalakulás lehetőségeit: “A piacos gazdasági rendszer elmúlása kezdetét jelentheti egy olyan érának, amelyet a szabadság soha nem látott mértéke jellemez. A törvényes és tényleges szabadságot egyaránt ki lehetne szélesíteni és általánosabbá lehetne tenni, mint amilyen bármikor azelőtt volt, mert a szabályozás és ellenőrzés meg tudja teremteni a szabadságot nemcsak a kisebbség, hanem mindenki számára. Az olyan szabadságot, amely nem csupán valamely privilégiumnak a következménye, amit tehát már a forrásánál ez a tény stigmatizál, hanem amely törvényben előirt joga mindenkinek, messze túl a szűk politikai határokon, egy olyan szférára is átterjedve, amely már magának a társadalomnak legbensőbb organizációjával egyenlő. Ekként a régi szabadságot és polgári jogokat bele lehet olvasztani annak az uj szabadságnak a fundamentumába, amelyet a kényelmes élet és biztonság teremtenek meg, amiket az iparosodott társadalom mindenki számára hozzáférhetővé tesz. Az ilyen társadalom megengedheti magának, hogy egyszerre legyen törvényileg jól elrendezett is, meg szabad is.” “Ennek az útját azonban jelenleg erkölcsi akadályok zárják el. A tervezést és ellenőrzést azon az 15
