Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
Bevezetés egy mozgalmi programmhoz Irta: SULYOK DEZSŐ A 20. század hatvanas éveinek homo politicusa számára aligha lehet valami érdekesebbet elképzelni, mint az 1956 október 23.-án kitört magyar forradalom és utána következett rövid, de dicsőséges és mégis tragikus szabadságharc politikai programmját. És ennek két oka is van. Az emberiség a Krisztus születését megelőző évszázad óta egészen bizonyosan sohasem élt még át hasonló Adventét, mint amilyen ez a mostani, amiben épen élünk. Mindenki érzi, hogy a múlt és jövő olyan mesgyéjéhez érkeztünk, amelyet a későbbi történelem úgy tart majd nyilván, mint az egyik legfontosabb fordulópontot az ember életében. A csodavárástól kezdve a rideg matematikai számításig, a ragyogó derűlátástól a legsötétebb pesszimizmusig, a haladásba vetett glóriás hittől a faj megsemmisülésétől való félelemig terjedő skálán tudósok, gondolkodók és aggódó családapák tiz — vagy százezreit foglalkoztatja szünet nélkül a nagy kérdőjel, amely jövőnk sötét hátteréből derengő megvilágításban elénk mered. Ez az Advent más természetű, mint amelyik Krisztus eljövetelét megelőzte. Akkor a lelkek szomjaztak, mert kérlelhetetlenül megjött már az ideje, hogy az ital, amit az akkor megvolt vallások nyújtottak nekik, nem volt többé elég a lélek megnyugvásra vágyó benső gyötrődéseinek lecsillapítására. Az állam, társadalom, közgazdaság és materiális civilizáció felfedezetlenül hevertek még az emberi gondolkodás virtuális lomtárában és ezeknek a szempontjai—épen ismeretlenségük miatt—nem voltak ott a palettán, amelyet a Rorate Coeli könnyeiben ázó színek tarkítottak el. És kevesebb volt a száma az emberi egyedeknek, akik a megváltás után sóvárogva várták valami újnak a hajnalhasadását. Az az Advent a szivet kavarta fel és aránylag kisszámú emberre terjedt ki, a mai pedig az észt izgatja folytonos munkára és felöleli már az egész világot. Az mélyebb volt és spirituális, ez sokkal, de sokkal szélesebb és gyakorlati. A magyar szabadságharc programmja nem ad és nem is adhat a várakozó tömegek nyugtalanságára kielégítő választ, mert nem volt ideje kifejlődni. Csak annyi az egész, mint amikor a koromsötét éjszaka kárpitját egy pillanatra szétszakítja a villámcsapás fénye és az imént még teljes sötétségbe merült tárgyak körvonalai egyetlen villanásra láthatókká válnak. De ez a pillanat azért mégis sokat elárul. És ez az első ok, amiért a magyar szabadságharc programmja izgalmasan érdekes tárgy. A másik pedig az, hogy még egyetlen állam sem tért vissza soha a kommunizmus elnyomása alól a szabad életbe, amelyik legalább egy évtizeden keresztül bolsevista rendszer alatt élt. Sötétben tapogatózik mindenki, aki azt akarja kitalálni, hogy a népek — ha egyszer majd visszajönnek — milyen lélekkel jönnek vissza abból a világból, amelyet mi, kívülállók valamennyien elfogultan és ferdén látunk — ki ilyen, ki olyan oldalról — de amelyről tiszta képet majd csak akkor lehet kapni, ha már a múlté lesz az egész. Mert egyszer bizonyosan a múlté lesz, vagy erőszakos változás vagy békés evolúció utján. 1962 telén borzalmas vihar pusztította végig napokon keresztül az Egyesült Államok keleti partvidékét. Személyekben és tárgyakban esett károk felvételéről csak akkor lehetett szó, amikor a vihar már elvonult. így lesz ez majd a nagy társadalmi átalakulás vihargócaiba került azokkal az országokkal is, amelyek most azért élnek át bizonyos dolgokat, hogy empirikus utón leszűrt tanulságaikat majd egyszer az egész emberi fajta közkincsévé tegyék. Eljön az idő, amikor a ma “vasfüggöny” mögött élő népek lesznek a “szabad világ” tanítói — és nem megfordítva. Azok, akik Magyaroszág számára az orosz gyarmati uralom alól való felszabadulás esetére még a harcok diadalmas szakasza idején programmot csináltak, abban az illúzióban éltek, hogy amikor a Programm megvalósulásra kerül, akkorra a vihar majd már elmúlik és szabadon lehet számbavenni a karokat es a romok eltakarítása után megkezdeni az újra építést. Akkor születtek meg a gondolatok, amelyek itt programm formájában jelennek meg. A programmot, amit az olvasó e kommentárok közepén kap, kizárólag olyanok állították össze, akik 1956 októberben vezető helyeken vettek részt a magyar forradalomban, legnagyobb részben fegyverrel a kezükben. Amikor most egy olyan mozgalom programmját kidolgozták, amely annak a nagy emberi megmozdulásnak az örökségét vállalja és akarja az egész világban szolgálni, iparkodtak a legteljesebb történelmi hűség megőrzésére. Ez a másik ok, ami miatt az alább közölt programm rendkívüli érdeklődésre tarthat számot. És most szélesítsük ki kissé érintett szempontjainkat. A HUSZADIK SZÁZAD NAGY KÉRDŐJELE. Ha egy kor politikai és közgazdasági irodalmában dominálnak az olyan müvek, amelyek nem tudnak a múltról beszélni anélkül, hogy nyomban meg ne említenék a jövőt is, vagy megfordítva, nem tudjak a jövő rejtélyeit kutatni úgy, hogy egyik kezüket akár csak egy pillanatra is ievegyék a múlt pulzusáról, akkor az a kor nagy várakozásokkal es vágyakozásokkal terhes. És a 20. század irodalmának igen nagy része ilyen müvekből áll. Nemcsak a szakirodalom, hanem a szépirodalom jórésze is.