Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
Teljességgel lehetetlen ezen a helyen az ezen körbe tartozó teljes irodalom szemléjét adni. Nincs Mozgalmunknak annyi pénze, hogy ezt ki tudnánk nyomatni. Tehát csak azokból a könyvekből idézünk és azokra hivatkozunk, amelyekre feltétlenül szükségünk van abból a célból, hogy megpróbáljunk történelmi hátteret adni ahoz, ami Magyarországon 1956 őszén történt. A liberálkapitalizmus történetének ismertetésénél stílszerűen egy nagy, magyar születésű szerző müvét használjuk forrásul. Sem a szerző, sem korszakalkotó müve távolról sem ismert olyan mértékig, mint ahogyan lennie kellene. A szerző neve Polányi Károly, a mii címe: The Great Transformation, megjelenési éve 1944. Ahol szószerint idézünk, ott természetesen idézőjelet használunk, de a gondolatmenet kommentárjainknak ennél a részénél mindenütt az övé. Polányi Károly a legtávolabbról sem materialista. A 19. század liberális közgazdasági elméletének bírálatát adva, ezt Írja: “A 19. század gondolkodói azt tartották, hogy az ember a maga gazdasági tevékenységében profitra törekszik és materialisztikus hajlamai arra fogják őt ösztönözni, hogy mindig a kisebb erőfeszítést válassza a nagyobb helyett és minden körülmények között fizetést várjon munkájáért. Röviden: gazdasági természetű tevékenységében arra fog törekedni, hogy megmaradjon amellett, amit ők úgy neveztek, hogy gazdasági racionalizmus. Vallották, hogy minden ezzel ellentétes emberi magatartás csak kívülről jövő behatások eredménye lehet. Ebből az következett, hogy a piacok természetes intézmények voltak és azok maguktól felemelkednek, ha hagyják az embert szabadon dolgozni.... Erkölcsi szempontból akár kívánatos volt egy ilyen társadalom, akár nem, axiómáknak kijáró tekintéllyel állították, hogy e rendszer gyakorlati értéke az emberi fajta meg nem másítható jellegzetes tulajdonságain alapul.” “A valóságban pedig — amint igen jól tudjuk — az ember magatartása, mind primitív állapotában, mind pedig történelme egész folyamán úgyszólván teljes ellentéte volt annak, amit az előbb idézett vélemény magában foglal. Frank H. Knight megállapítása: ‘Egyetlen egy specifikusan emberi indító ok sem gazdasági természetű,’ — áll nemcsak általában szociális életünkre, hanem még magára a gazdasági életre is.... A 19. század önmagát szabályozó piacos rendszere alaposabb vizsgálat után abban látszik radikálisan különbözni közvetlen elődétől, hogy szabályait és igazgatását a gazdasági önérdektől várta, arra bízta. A 19. század társadalmával vele született gyengeség nem abban állott, hogy ez a társadalom az iparosodásra épült fel, hanem abban, hogy a piacrendszerre alapozott társadalom lett belőle. Az ipari civilizáció még igen sokáig fenn fog maradni, amikor az önmagát szabályozó piac (a liberális gazdasági rendszer alapintézménye) már az emlékezetből is kiment.” Ezek nem materialista nézetek. Akkor sem, ha a gazdasági liberalizmusban testet öltött materializmus szemszögéből nézzük a dolgot és akkor sem, ha a marxista materializmussal hasonlítjuk össze ezt a felfogást. És mégis Polányi korunk nagy történelmi átalakulását és az azzal együttjáró, az egész világra kiterjedő káoszt materiális okra, a nemzetközi aranyalap bukására vezeti vissza: “A 19. század civilizációját nem a barbárok belső vagy kívülről jövő támadása rombolta le. Életerejét nem az első világháború pusztításai szívták ki, vagy ásták alá. De nem tulajdonítható ez az eredmény a szocialista proletariátus vagy a fasiszta alsó-középosztály forradalmának sem. Bukása nem állítólagos gazdasági törvények következménye lett, amilyenek például a csökkenő jövödelmezőség törvénye vagy a csökkenő fogyasztás és a vele kapcsolatos túltermelés törvénye volt. Szétesett ezektől egészen különböző sorozatos okok hatása következtében: az ellentét, amely a (kapitalista) piac és a szervezett társadalmi élet elementáris követelményei között kezdettől fogva megvolt, telerakta a századot dinamizmussal és előidézte a tipikus feszitő és szorító erőket, amelyek végül is elpusztították ezt a társadalmat. A külső háborúk csak siettették a pusztulást.” Elizabeth Bentley, az 1930-as évek végén és 1940-es évek elején dolgozott amerikai kommunista kémszervezetek hírhedté vált futára, majd a kommunizmustól elfordult “neokonvertita”, aki a legnagyobb szolgálatot tette hazájának volt elvtársai aknamunkájának leleplezésével, Out of Bondage című müvében hasonlóan a kapitalista rendszer profitéhségében jelölte meg a 19. századi civilizáció katasztrofális bukásának az okát és egy uj világ felépítését csak az esetre látja lehetségesnek, ha a profit-motívumot ki lehet kapcsolni a szociális hajtóerők sorából. Erről a tárgyról igy ir 1951-ben kiadott könyvében: “Nincs visszaút a régi-divatu kisvárosi világhoz, amelyben nevelkedtem. — (Miss Bentley 1908-ban született.) — Mindennek a helyére már egy hatalmas nagy, személytelen ipari civilizáció lépett, amit — ha azt akarjuk, hogy az életünknek továbbra is legyen valami értelme — összhangba kell hozni valami módon azokkal az alapvető keresztény ideálokkal, amelyekre engem a szüleim megtanítottak. Amennyire az én tekintetem ellát, az egyedüli ut, amelyen ezt el lehet érni, ha fel tudunk építeni egy olyan társadalmat, amely elveti a mohó kapzsiság és önzés régi motívumait és kihangsúlyozza annak szükségét, hogy az egész emberiség jólétéért kell dolgoznunk. Nem kétséges: ha megszabadulunk a profit-motivumtól és annak helyébe a társadalomnak való szolgálatot tesszük mint célt, ez lesz az az egyedüli módszer, amelynek segítségével elérhetjük azt a testvéri állapotot, ami ma az emberiség reményeiben él csupán.” Amikor Elizabeth Bentley ezeket a sorokat leírta, már régen túl volt a kommunizmus élményén és visszatért abba a társadalomba, amelyikből 1935 márciusban önként kivált azzal, hogy belépett a Kommunista Pártba. Robert L. Heilbroner egyike a fiatal amerikai közgazdászok legtehetségesebbjeinek. Könyve, amelyből alább idézünk, The Future As History, csak 1960-ban jelent meg, tehát valóban napjaink érzéseit mondja el nekünk, napjaink nyelvén. így jellemzi korunkat: “A történelem, ahogy mindennapi életünkben felkeres minket, tele van meglepetéssel és megrázkódtatással. Ha visszagondolunk az elmúlt néhány évre, az ami legjobban megdöbbent bennünket, ezeknek az ütéseknek a hirtelensége. Megannyi mint derült égből villám-csapás szállt le ránk. Háborúk, forradalmak és lázongások robbantak ránk borzalmas hirtelenséggel. A tudomány és 4
