Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

feldarabolásával megoldani, ahogyan azt Wilson Magyarországgal tette. A magyar uralomnak is vol­tak súlyos mulasztásai és hibái, de a “csehszlovák demokrácia” 1919-től 1939-ig többet vétett a magyar kisebbség alapvető szabadságjogai ellen, mint a magyar rezsim több mint ezer év alatt saját nem­zetiségeinek jogai ellen. A csehek voltak a Monar­chia leginkább favorizált népe, anyagi vonatkozás­ban jobban éltek és magasabb életstandardot fej­lesztettek ki maguknak, mint bármely más nép az Osztrák-Magyar Monarchiában. Egy átlagos cseh vagy morva legalább háromszor annyit keresett, mint egy átlagos magyar, német, vagy lengyel. A második világháború alatt pedig egyetlen egy megszállott ország népe sem hasznosította ma­gát a német Herrenvolk javára olyan mértékben, mint a csehek. A csehbarát Hugh Seton-Watson 1952-ben megjelent “The East European Revolution” cimii könyve 149. oldalán ezeket írja a második vi­lágháború csehjeiről: “Lehetséges, hogy a cseh munkások által alkal­mazott passzív ellenállás és lelassított munkatempó kárt okozott az ellenségnek. De ezt nem lehet bi­zonyítani. A náci-rezsim viszonylag privilegizált helyzetet biztosított az ipari munkásoknak. És úgy látszik, hogy közülük igen sokan folytatták munká­jukat anélkül, hogy sokat törődtek volna a politi­kával és nyugodtan várták, hogy a nagyhatalmak felszabadítsák országukat számukra ... A parasztok is — mig szivükben cseh hazafiak maradtak — be­hódoltak a megszállásnak és anyagilag igen jól jöt­tek ki azzal.” Majd ugyanez a Szerző könyvének 179. oldalán ezeket Írja az 1945 tavaszi csehszlovák Kassai Programmról: “Az uj kormány által 1945 március 22.-én meghirdetett Kassai Programm értelmében a visszaállított Köztársaság a csehek és szlovákok ál­lama lett. A helyi önkormányzatot a népi tanácsok vezették. Mindazon magyarnak és németnek a va­gyonát elkobozták, aki nem állt aktivan ellen a megszálló hatalmaknak-. A külpolitikának szláv ori­entációt kellett követnie.” Tito tömeg-gyilkosságai mellett a Kassai Ha­tározatok végrehajtása jelentette a 20. században a Dunavölgyben és a Cseh Tartományokban végre­hajtott legkegyetlenebb fajgyilkosságot. Ez volt a nemzetiségi elnyomásnak olyan kegyetlen néldája, amilyent ez a terület ezenkívül sohasem látott. En­nek német alapossággal megszerkesztett igen rész­letes és abszolúte meggyőző dokumentációját olvas­hatjuk az 1952-ben megjelent “Dokumente zur Austreibung der Sudeten-Deutschen” cimü hatalmas munkában, másrészt pedig e tanulmány szerzőjé­nek “A Magyar Tragédia I. Rész” cimü könyvében. De már eredetileg is, 1918-ban teljes politikai és erkölcsi csődöt jelentett a Nyugat politikája számára, hogy követte a Masaryk által kijelölt vo­nalat és előbb követelte az Osztrák-Magyar Monar­chia népei számára az önrendelkezési jogot, néhány hónappal később pedig ennek tökéletes megcsúfo­lásával 3 millió németet és 3.5 millió magyart meg­kérdezésük nélkül, akaratuk ellenére belekényszeri­­tett az alacsonyabb kulturszinvonalat képviselő utódállamokba. Ezek az intézkedések balkanizálták Európát, hozták el Hitler háborúját, gúnyt űztek minden magasztosnak hirdetett elvből és megnyi­tották az utat a bolsevista hordák előtt Európa szive felé, ahová azután Roosevelt politikája most már járt utón hozhatta be őket. Ennek a politikának hátterében, mint sugalmazóé, Masaryk alakja áll. Ma pedig — amint ezt Jiri Brada tanulmányából láthatjuk — a menekült cseh politikusok destruálják, szabotálják és meddővé teszik a bolsevizmus elleni lélektani háborút és pozitívan ellene szegülnek an­nak, hogy Középeurópa népei, őszintén ki tudjanak egymással békülni, holott valamennyi ezt kívánja közöttük. Maga a Csehszlovák Állam pedig, mely külső nyomás nélkül lett kommunista, a kommu­nista világ élfrontja lett és ahova az oroszok ma­gasabb politikai szempontoktól vezetve nem akar­nak maguk kiállni, oda mindig a cseheket küldik maguk helyett. • Ennek a politikának további fenntartására tö­rekedni annyit jelent, mint Európa teljes megron­tására törekedni. Ha a Free Europe Committee politikája ezt tűzte ki maga elé célul, ezen mi nem tudunk segíteni, de minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy ez a politika ne lehessen sikeres. Harcot kell hirdetnünk azért, hogy a Kárpátmedence és a Szovjetunió minden népe megkapja az önren­delkezési jogot. * Ez a főként csehszlovák elemekből felépített, masaryki hagyományokból táplálkozó, a Csehszlo­vák államot konzerválni törekvő és a magyar emig­rációt mocsárba fojtó Free Europe féle politika az 1956 októberi magyar forradalomban és azóta há­rem halálos sebet kapott. Ha Amerika “nemhiva­talos” albérletbe adott és részben vámosok kezére bízott középeurópai emigráns-politikájára csak a legkisebb mértékben is alkalmazhatók volnának a logika és a demokratikus politikai princípiumok szabályai, akkor már régesrégen felszámolták volna azt a politikai csődtömeget, amely ma ránehezedik az emigrációra és nem enged egészséges fejlődést kialakulni. De ilyen fordulatra adott esetben nem szabad számítanunk: itt irreguláris alakulások szü­letnek, vegetálnak vagy dőzsölnek és az egészet az “upside down”, a fejtetőre állitottság állapota jel­lemzi, mert a cél evidensen nem a Dunavölgy igazi békéjének megteremtése és nem is a Grew Doktrí­nában lefektetett célok megvalósítása. Az első halálos csapást a magyar forradalom adta a Jackson Doktrínának. Megvolt a belső for­radalom, amelynek vezetői könyörögve kérték a megígért fegyveres segítséget, de ahelyett a rádió­ban csak lelkiismeretlen lázitást kaptak és ugyan­akkor magából az Egyesült Államokból hipokrita nyilatkozatokat arról, hogy itt soha senki nem ígért semmit. E tanulmány terjedelme itt sem enged alapos analízist, amely megdöbbentő felelőtlenséget, lelkiismeretlenséget és üres nagyszájuskodást bizo­nyítana rá az önmagukról megfeledkezett ugratókra. De mivel ez a téma nem mellőzhető, egyetlen egy tanút idézünk, akinek szélsőbaloldali politikája legközelebbi rokonságban van a Free Europe imént ismertetett politikájával és akinek egyéni tisztessé­géhez és személyi integritásához nem férhet semmi kétség. A New York Times 1956 november 30.-i, pén­teki számának 15. oldalán, a 3.-4. hasábokon jelent meg a következő cikk: “Kéthly Anna a rádiót vádolja.” — “‘A Free 29

Next

/
Oldalképek
Tartalom