Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

lalkozik a magyarországi ellenállás különböző formá­ival, sőt legutóbb passzív ellenállási hetet hirdetett meg.” “3. A kifogásolt levelet húsz hónappal ezelőtt írtam, jogtalan eltulajdonítása óta az emigráns sajtó állandóan foglalkozott vele s Myers ur közlése szerint a Szabad Európa Bizottság vezetősége is hónapokig tárgyalta az ügyemet. Ha ez igy van, akkor miért nem hallgattak meg engem is? . . . Amig a Szabad Európa Bizottság ösztöndíjasa vol­tam, soha senki sem közölte velem, hogy foglalkoz­tatottságom a munkaadó és az alkalmazott szokásos viszonyát jelenti s bármikor indokolás, pontosabban előzetes meghallgatásom nélkül elbocsáthatnak. A Szabad Európa Bizottság alakulásából és munkájá­nak jellegéből arra következtettem, hogy a mene­kültek nem alkalmazottak, hanem támogatásukat a partnerség szabályai szerint az együttmöködés szel­lemében kapják meg. Azt hittem, hogy a Szabad Európa Bizottság velünk, emigránosokkal szemben azt a demokratikus elvet és gyakorlatot követi, amelyet a U.S.A.-ban megismertünk és amelyet egy­szer majd szeretnénk hazavinni felszabadult orszá­gainkba. A velem szemben követett eljárásból alig­ha juthat bármelyikünk is arra a meggyőződésre, hogy a szabadságjogok teljes tiszteletbentartásával és biztosításával vizsgálták meg és intézték el az ügyemet.” “Ne értsen félre Kedves Jackson Ur, én . . . csupán az emberi méltóság elismerését és a szabad­ságjogok biztosítását szeretném csorbítatlanul látni . . . abban a szervezetben, amelyik a mi országunk felé épen az emberi méltóság fogalmát, a szabad­ságot és a demokráciát portálja.” “... Önök Kedves Jackson Ur a pszichológiai hadviseléssel el akarják választani a tömegeket a kommunista rezsimektől és magukat a kommunistá­kat is szembe akarják egymással állítani. Miként érvényesülhet ez a harcmodor, lehet-e eredményt várni tőle, lehet-e arra számítani, hogy 1951-ben vagy a következő években bárki is átálljon a nyuga­tiakhoz, amikor én az 1945-47. évi szereplésemért és a négy év előtti disszidálásomért állandó haj­szának, örökös zaklatásnak vagyok kitéve s most egy lopott levél miatt kenyeremet is elvesztettem?” “Milyen sors vár arra a magyar népre, amelyi­ket fel akarnak szabadítani a kommunista uralom alól?” — Eddig az idézet Kovács Imre leveléből. Az utolsó kérdésen érdemes elgondolkozni, mert a Jackson féle módszerekkel felszabadítandó magyar nép sorsát valóban senki sem tarthatja irigylésre méltónak. Ez a levél mindenek előtt azt igazolja, hogy talán még soha, sehol sem érvényesült az igazság: Amit szabad Jupiternek, azt nem szabad az ökör­nek, — olyan otrombán és nyersen, mint abban az eljárásban, ahogyan a Free Europe Committee el­intézte Kovács Imrét. A Papp Istvánhoz intézett levél csucsmondata ez volt: “Robbantsatok otthon, hogy mi nagy fiuk lehessünk idekint.” Ennek az értelme pontosan az, amit Mr. Jackson Münchenben 1951 november 24.-én a New York Times riporte­rének mondott: “Amit akartunk az volt, hogy meg­teremtsük a belső zavargások előfeltételeit azokban az országokban, ahová leadásaink elfutnak.” Mind­két ember nyilatkozata ugyanazt mondja. Mind a két nyilatkozat egyformán erkölcstelen és határo­zottan sérti a szovjeturalom alatt nyögő népek ér­dekeit, első sorban a magyarét, amelyben a legna­gyobb akarat él, hogy ellenszegüljön a zsarnokság­nak. Mert belső zavarokat csinálni, vagy robbantani akkor, amikor egy hajszálnyi lehetősége sincs meg annak, hogy Amerika bármit is tegyen ezekért a népekért, árulás és súlyos bűn e népek ellen. Ezt mindkét lelkiismeretlen uszitó egyformán elkövette. Az egyik hidegháborús önérdekből, a másik szemé­lyes előnyök elérésének reményében. Halálba akar­ták zavarni az oroszoknak átadott népek fiait, tudva tudván, hogy ebből csak azokra háramlik soha helyre nem hozható baj és kár. De ugyanaz a Mr. Jackson, aki a szabotázs akciókat a Free Europe Radio felállításának céljául ismerte el, kiirtotta a Free Europe-tól azt az em­bert, aki az ő gondolatát és céljait a legjobban megértette és maga is sürgette. Ennek az eljárásnak a kritikáját elmondta Ko­vács Imre idézett levelében. Az eseménynek azon­ban rendkívül erős terrorizáló hatása volt valameny­­nyi Free Europe alkalmazottra. Olyan hangulat lett úrrá közöttük, ami leginkább csak a népi demokra­tikus országok lakói között ismeretes. Meg voltak félemlitve. Kovács Imre elbocsájtásának azonban nem ez volt az igazi oka. Ez csak ürügy volt, mert a valódi okra nem lehetett nyíltan hivatkozni. Ö ugyanis “A szellem szuverenitásáért” cim alatt cikket irt az akkor Párisban, Vámos Imre és Borsos Sándor szer­kesztésében megjelent “Látóhatár” cimü folyóirat 1951 január-februári számában. Ennek a cikknek utolsó bekezdése igy szól: “A dokkok felől tompán felbug egy rekedt ha­­jókürt. Biztosan DP-k érkeztek Európából s most reszket át rajtuk a nagy izgalom: hát ez Amerika? A Manhattan felhőkarcolói valószínűtlen kontúrja­ikkal, ezer és tízezer kivilágított ablakaikkal kö­szöntik őket s bizonyára úgy hatnak rájuk is mint annak idején rám: az ‘Újvilág’ cimü színmű le­nyűgöző díszlete, az előadás fantasztikus háttere. Előttünk játszódik le a tragédia: a hazátlanok bele­­törése az amerikai életbe. Ők még nem tudják, hogy mi vár rájuk. Kábultan bámulják a ragyogó kőrengeteget és Európa követeinek tekintik magu­kat, akiknek sürgősen meg kell győzni Amerikát, hogy ütött az óra és itt a cselekvés ideje. Sajnálom szegényeket, a kőkorlátnak könyökölök és az öreg Kontinensre gondolok, amelyiket soha nem lehet elfelejteni és amelyik nélkül nincs értelme az éle­tünknek. Felettem négymotoros repülőgép zug, a La Guardia Airfieldről jön és itt a Riverside Church felett fordul balra, hogy a Hudson ezüstös szalagján a felhőkarcolók érintése nélkül kitaláljon az Óceánra és Európának vegye az irányt. Szerencsés utasainak nem kell várni a változásra, talán nem is izgatja őket, üzletet kötni mennek át Európába, amig lehet. S ha egyszer majd nem lehet, akkor a felhőkarcoló irodájukban a kollekciójukat rendezgetik, hogy utá­na késedelem nélkül ajánlhassák megint a Coca- Colát, a rágógumit, vagy a Ford kocsikat. Ideoló­gia? Szellem? Lélek? Végzetesen európai dolgok. S egyszerre iszonyatos honvágyam támad, nem Ma­gyarország vagy Budapest, Gyoma vagy Fejérmegye, hanem Svájc és Zürich, Franciaország és Páris után.. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom