Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
vatva van a magyar köztársasági elnök jogkörének gyakorlására és ez ő. Neki törvényben gyökerező jogalapja van arra, hogy a tisztsége ellátásában akadályozott magyar államelnököt helyettesítse. Nézzük meg ezt a problémát közelebbről. Az 1945 november 4.-én megválasztott Nemzetgyűlés első elnöke Nagy Ferenc lett, az 1945 november 29.-én megejtett választás alapján. Ő miniszterelnökké történt kinevezése következtében e tisztéről 1946 február 5.-én lemondott. Ezek után a Nemzetgyűlés 1946 február 7.-én a kérkedőt közfelkiáltással egyhangúan elnökévé választotta. Ezt a tisztett 1947 május 31.-ig töltötte be, amikor - anélkül, hogy tisztéről formálisan lemondott volna — külföldre távozott. Távozása után ugyanaz a Nemzetgyűlés, amelynek ő elnöke volt, még további 22 ülést tartott 1947 julius 25.-én történt feloszlatásáig. Ezeken az üléseken több, a most vizsgált kérdés eldöntése szempontjából is fontos határozatot hozott és törvényt alkotott. Ezek közül a legfontosabbak a következők: 1. 1947 julius 2.-án elfogadta az 1947. évi XVIII. magyar t. c.-et “A Párisban 1947 február 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában.” — Ez a törvény vetett véget Magyarország hadiállapotának a Szövetséges Hatalmakkal szemben és állította vissza a békeállapotot közöttük. 2. 1947 julius 3.-án ugyanez a Nemzetgyűlés egyhangú határozattal megszűntnek mondta ki Varga Béla nemzetgyűlési tagságát. 3. Helyébe 1947 julius 4.-én Szabó Árpád kisgazdapárti képviselőt választotta meg a Nemzetgyűlés elnökévé. A választás ezúttal is közfelkiáltással történt és a parlamenti napló tanúsága szerint betüről-betüre akként ment végbe, mint Varga Béla megválasztása 1946 február 7.-én. 4. 1947 julius 22.-én és 23.-án Szabó Árpád elnöklete alatt a Nemzetgyűlés elfogadta az 1947. évi XXII. magyar t. c.-et “Az országgyűlési választásokról.” Ezen uj törvény alapján tartották meg Magyarországon 1947 augusztus 31.-én az uj választásokat annak a feloszlatott parlamentnek a helyébe, amelynek Varga Béla 1947 julius 3.-ig elnöke volt, bár május 31.-e után már nem tartózkodott otthon. E tények világánál a kérkedő álláspontja csak akkor lehetne helyes, ha (a) a magyar Nemzetgyűlésnek 1947 julius 4.-én hozott egyhangú döntése, amellyel Szabó Árpdot — a törvényes formák ugyanolyan megtartásával, mint amelyek mellett a kérkedő megválasztása történt — a Nemzetgyűlés elnökévé választotta, érvénytelen és semmis. (b) Ugyancsak érvénytelen és semmis az 1947. évi XXII. magyar t. c. is és ekként az annak alapján 1947 augusztus 31.-én megválasztott magyar parlament sem volt jogérvényes törvényhozásnak tekinthető. Ha akár Szabó Árpád elnökké választása érvényes volt, akár az az 1947. évi XXII. magyar t. c. érvényes, akkor a kérkedő közjogi álláspontja tarthatatlan és ő semmiképen sem tekinthető a hivatása gyakorlásában akadályozott államfő törvényes helyettesének. Szabó Árpádnak a Nemzetgyűlés elnökévé történt megválasztása viszont csak akkor volna érvénytelennek tekinthető, ha a magyar Nemzetgyűlés egész működése, amit 1947 május 31-től 1947 julius 25-ig kifejtett, érvénytelen lett volna és az ezen idő alatt hozott összes határozatai és törvényei érvénytelenek és semmisek volnának. Ha nem, akkor nem lehet az összes többit érvényesnek elfogadni és egyedül Szabó Árpád megválasztását — a többitől elkülönítve — érvénytelennek tekinteni. Az azonban nyilvánvaló, hogy a Nemzetgyűlésnek a két kritikus dátum közé eső működését a maga egészében soha, senki sem tartotta érvénytelennek, még maga a kérkedő sem. Az ezen idő alatt az 1947 XVIII. t. c. -el ratifikált Párisi Békét pl. mindenki érvényesnek tartja — tekintet nélkül annak hitványságára és gyalázatos rendelkezéseire. Amerika is többször tett nyilatkozatokat és intézkedéseket, amelyek világosan igazolják, hogy e béke magyar részről történt ratifikálását érvényesnek tartja. És ugyanezt igazolja a magyar nép mindennapi élete is. De végkép képtelenséggé és nevetségessé teszi Varga Béla álláspontját az 1947. évi XXII. t. c. létezése és az a tény, hogy annak alapján 1947 augusztus 31.-én uj parlamentet választottak Magyarországon. Ennek érvényességét Varga Béla is elismeri, mert annak 12 olyan tagját is felvette Nemzeti Bizottmányába, akik csak ennek a parlamentnek voltak tagjai és később elmenekültek otthonról. Ezeket teljes jogú képviselőknek fogadta el a Bizottmányban és közülük egyből végrehajtó bizottsági tagot is csinált. Már pedig egy uj parlament érvényes megválasztása és megalakulása végleg és feltámaszthatatlanul megszünteti az előző parlament elnökének ezt a tisztségét. Ez uj parlament elnöke a későbbi 1956-os forradalmi kormány miniszterelnöke, Nagy Imre lett. • Ezek szerint valótlan állítás az, hogy van idekint olyan személy, aki mint a “magyar parlament le nem mondott elnöke” törvényes jogalappal bir, hogy bármely emigráns alakulás vezetését magának követelje. Jogbitorlás és visszaélés az is, hogy egy ilyen alakulás “menekült kormánynak” nevezi magát. A Magyar Nemzeti Bizottmány tehát hamis alapokon épült fel és ezt Amerikában immár több mint 13 év óta következetesen eltűrték, alátámasztották és egy ilyen alakulatnak nagy anyagi áldozatok árán érvényt szereztek. Főként azért, mert ez az alakulat engedelmesen vállalta egy számára előirt politika képviseletét, amely politika a magyar nép jövője szempontjából határozottan károsnak minősül. * De van “a helyettes magyar államelnök” említett torontói nyilatkozatának egy másik passzusa is, amely csak pszichopatológiai alapon magyarázható meg. Még ezeket is mondta t.i. Varga Béla ez alkalommal és nyilatkozatának ezt a részét az Amerikai Magyarság c. lap az első lapoldal első hasábján közölte: “Arról nem is beszélek hogy a választáson Lengyeltótiban az orosz parancsnokság háromszor lefogatott, egy istállóba záratott, szuronyokat és géppisztolyokat szegeztetett a mellemnek, mindenfajta szovjet-demokrácia nagyobb dicsőségére. De mi nem tágíthattunk, meg kellett mutatnunk a magyar nép valódi akaratát.” “Talán most nem szomoritalak el benneteket azzal, hogy hány ember életébe került a magyar9