Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

vatva van a magyar köztársasági elnök jogkörének gyakorlására és ez ő. Neki törvényben gyökerező jogalapja van arra, hogy a tisztsége ellátásában akadályozott magyar államelnököt helyettesítse. Nézzük meg ezt a problémát közelebbről. Az 1945 november 4.-én megválasztott Nemzet­gyűlés első elnöke Nagy Ferenc lett, az 1945 no­vember 29.-én megejtett választás alapján. Ő minisz­terelnökké történt kinevezése következtében e tisz­téről 1946 február 5.-én lemondott. Ezek után a Nemzetgyűlés 1946 február 7.-én a kérkedőt köz­­felkiáltással egyhangúan elnökévé választotta. Ezt a tisztett 1947 május 31.-ig töltötte be, amikor - anélkül, hogy tisztéről formálisan lemondott volna — külföldre távozott. Távozása után ugyanaz a Nemzetgyűlés, amely­nek ő elnöke volt, még további 22 ülést tartott 1947 julius 25.-én történt feloszlatásáig. Ezeken az üléseken több, a most vizsgált kérdés eldöntése szempontjából is fontos határozatot hozott és tör­vényt alkotott. Ezek közül a legfontosabbak a kö­vetkezők: 1. 1947 julius 2.-án elfogadta az 1947. évi XVIII. magyar t. c.-et “A Párisban 1947 február 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyá­ban.” — Ez a törvény vetett véget Magyarország ha­diállapotának a Szövetséges Hatalmakkal szemben és állította vissza a békeállapotot közöttük. 2. 1947 julius 3.-án ugyanez a Nemzetgyűlés egyhangú határozattal megszűntnek mondta ki Var­ga Béla nemzetgyűlési tagságát. 3. Helyébe 1947 julius 4.-én Szabó Árpád kis­gazdapárti képviselőt választotta meg a Nemzetgyű­lés elnökévé. A választás ezúttal is közfelkiáltással történt és a parlamenti napló tanúsága szerint be­­türől-betüre akként ment végbe, mint Varga Béla megválasztása 1946 február 7.-én. 4. 1947 julius 22.-én és 23.-án Szabó Árpád elnöklete alatt a Nemzetgyűlés elfogadta az 1947. évi XXII. magyar t. c.-et “Az országgyűlési válasz­tásokról.” Ezen uj törvény alapján tartották meg Magyarországon 1947 augusztus 31.-én az uj válasz­tásokat annak a feloszlatott parlamentnek a helyébe, amelynek Varga Béla 1947 julius 3.-ig elnöke volt, bár május 31.-e után már nem tartózkodott otthon. E tények világánál a kérkedő álláspontja csak akkor lehetne helyes, ha (a) a magyar Nemzetgyűlésnek 1947 julius 4.-én hozott egyhangú döntése, amellyel Szabó Árpdot — a törvényes formák ugyanolyan megtartá­sával, mint amelyek mellett a kérkedő megválasz­tása történt — a Nemzetgyűlés elnökévé választotta, érvénytelen és semmis. (b) Ugyancsak érvénytelen és semmis az 1947. évi XXII. magyar t. c. is és ekként az annak alapján 1947 augusztus 31.-én megválasztott magyar parla­ment sem volt jogérvényes törvényhozásnak tekint­hető. Ha akár Szabó Árpád elnökké választása érvé­nyes volt, akár az az 1947. évi XXII. magyar t. c. érvényes, akkor a kérkedő közjogi álláspontja tart­hatatlan és ő semmiképen sem tekinthető a hivatása gyakorlásában akadályozott államfő törvényes he­lyettesének. Szabó Árpádnak a Nemzetgyűlés elnökévé tör­tént megválasztása viszont csak akkor volna érvény­telennek tekinthető, ha a magyar Nemzetgyűlés egész működése, amit 1947 május 31-től 1947 julius 25-ig kifejtett, érvénytelen lett volna és az ezen idő alatt hozott összes határozatai és törvényei érvény­telenek és semmisek volnának. Ha nem, akkor nem lehet az összes többit érvényesnek elfogadni és egyedül Szabó Árpád megválasztását — a többitől elkülönítve — érvénytelennek tekinteni. Az azonban nyilvánvaló, hogy a Nemzetgyűlés­nek a két kritikus dátum közé eső működését a maga egészében soha, senki sem tartotta érvény­telennek, még maga a kérkedő sem. Az ezen idő alatt az 1947 XVIII. t. c. -el ratifikált Párisi Békét pl. mindenki érvényesnek tartja — tekintet nélkül annak hitványságára és gyalázatos rendelkezéseire. Amerika is többször tett nyilatkozatokat és intézke­déseket, amelyek világosan igazolják, hogy e béke magyar részről történt ratifikálását érvényesnek tart­ja. És ugyanezt igazolja a magyar nép mindennapi élete is. De végkép képtelenséggé és nevetségessé teszi Varga Béla álláspontját az 1947. évi XXII. t. c. léte­zése és az a tény, hogy annak alapján 1947 augusz­tus 31.-én uj parlamentet választottak Magyarorszá­gon. Ennek érvényességét Varga Béla is elismeri, mert annak 12 olyan tagját is felvette Nemzeti Bizottmányába, akik csak ennek a parlamentnek voltak tagjai és később elmenekültek otthonról. Ezeket teljes jogú képviselőknek fogadta el a Bi­zottmányban és közülük egyből végrehajtó bizottsági tagot is csinált. Már pedig egy uj parlament érvé­nyes megválasztása és megalakulása végleg és fel­­támaszthatatlanul megszünteti az előző parlament elnökének ezt a tisztségét. Ez uj parlament elnöke a későbbi 1956-os forradalmi kormány miniszterel­nöke, Nagy Imre lett. • Ezek szerint valótlan állítás az, hogy van ide­­kint olyan személy, aki mint a “magyar parlament le nem mondott elnöke” törvényes jogalappal bir, hogy bármely emigráns alakulás vezetését magának követelje. Jogbitorlás és visszaélés az is, hogy egy ilyen alakulás “menekült kormánynak” nevezi magát. A Magyar Nemzeti Bizottmány tehát hamis alapokon épült fel és ezt Amerikában immár több mint 13 év óta következetesen eltűrték, alátámasz­tották és egy ilyen alakulatnak nagy anyagi áldo­zatok árán érvényt szereztek. Főként azért, mert ez az alakulat engedelmesen vállalta egy számára előirt politika képviseletét, amely politika a magyar nép jövője szempontjából határozottan károsnak mi­nősül. * De van “a helyettes magyar államelnök” emlí­tett torontói nyilatkozatának egy másik passzusa is, amely csak pszichopatológiai alapon magyarázható meg. Még ezeket is mondta t.i. Varga Béla ez al­kalommal és nyilatkozatának ezt a részét az Ameri­kai Magyarság c. lap az első lapoldal első hasábján közölte: “Arról nem is beszélek hogy a választáson Lengyeltótiban az orosz parancsnokság háromszor lefogatott, egy istállóba záratott, szuronyokat és géppisztolyokat szegeztetett a mellemnek, minden­fajta szovjet-demokrácia nagyobb dicsőségére. De mi nem tágíthattunk, meg kellett mutatnunk a ma­gyar nép valódi akaratát.” “Talán most nem szomoritalak el benneteket azzal, hogy hány ember életébe került a magyar­9

Next

/
Oldalképek
Tartalom