Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

megkonstruált alapot találni. Ezért tartott ki a magát áruba bocsájtott sereg mindvégig egy teljesen hamis és alaptalan “felszabaditási” teória mellett.

A magyar oldal tehát azzal a félig-meddig komolyan vett önámító gondolattal lépett bele a pedálba, hogy ők most “felszabadítanak”. És ezért természetesen mindjárt “ellenkormánynak” képzelte magát, lesiklatva ezzel mindjárt az első lépésnél az emigrációt a normális és gyümölcsöző útról és vakvágányra lökve annak kocsiját. A Magyar Nemzeti Bizottmánynak nevezett alakulás mindenkivel iparkodott elhitetni, hogy ők valóban “száműzetésben alakult ellenkormány” és élvezik az ezzel járó kiváltságokat.

• Varga Béla, a Bizottmány elnöke Torontóban 1950 május 1.-én nyilatkozatot adott az Amerikai Magyarság cimii, Bridgeport, Conn.-ban megjelenő magyarnyelvű hetilapnak, amit a lap 1950 május 12.-én közzétett száma közölt az 1. oldal 1.-4. és a 8. oldal 4.-5. hasábjain. E nyilatkozatban igy határozta meg a saját és alakulata “közjogi” helyzetét: . . Amerikai felfogás szerint a magyar nép a maga összeségében 1947 május 28.-a óta nem felelős az országban történtekért. Én magam is ezután az időpont után hagytam el az országot anélkül, hogy helyettes államelnöki tisztségemről valaha is lemondtam volna. Ez teszi jogi vonatkozásban pozíciómat szilárddá a Magyar Bizottmány élén.”

“A Jaltai Egyezménynek az Egyesült Államok véleményem szerint bizonnyal érvényt fog szerezni. Ez csak idő kérdése.”

“A Bizottmány mai feladata képviselni a szabad Magyarország hangját a világ felé. Senkit sem csábítunk haza, de ha a vasfüggöny lehull, . . . a Bizottmány hazatér és mindaddig gondoskodik a rendről és biztosítja a társadalmi élet folytonosságát, mig a magyar nép szabad választásokon eldönti, hogy mit akar.”

Ennek a nyilatkozatnak pontosan az a jellege és jelentősége, mint a Jackson féle müncheni — másfél év múlva jött — nyilatkozatnak. Épugy fecsegés és elszólás, mint az. De épugy felfedi, hogy a szereplők mit terveztek a spanyolfal mögött, mint az. Indiszkréció, amit a lélek ellenőrizhetetlen, félelmetes erői szinte a beszélő akarata ellenére hoznak felszínre.

Lényege szerint hármat foglal magában: 1. A Magyar Bizottmány menekült kormány, amely a felszabaduló országnak első kormánya lesz és azt az amerikaiak fogják otthon hivatalba iktatni. 2. Ennek közjog szerint legális, tehát elmozdithatatlan feje, “mint az utolsó törvényesen megválasztott parlament le nem mondott elnöke”, Varga Béla. 3. Amerika érvényt fog szerezni a Jaltai Deklarációnak és ez csak idő kérdése.

E három pont közül az utolsóval nem érdemes foglalkozni. Ellenben az egész magyar emigrációs élet szempontjából igen nagy jelentősége van a középsőnek, amely szerint Varga Béla azt állítja, hogy ő az érvényes magyar közjogban gyökerező jogcímen legális feje a magyar emigrációs képviseleti szervnek.

Ez nem igaz.

A kérdésben szereplő személy (ha lehet, ne hurcoljuk meg folyton a neveket és nevezzük őt ősrégi magyar kifejezéssel “a kérkedőnek”) sokszorosan tett megnyilatkozásaiban az 1946. évi első magyar törvénycikk 2. és 15. §-aira építi fel ezt a “jogát”. A törvény 2. §-a igy szól: (1) Magyarország köztársaság. (2) A Köztársaság élén az elnök áll. A köztársasági elnököt a Nemzetgyűlés négy évre választja”.

Az elnök helyettesítésére vonatkozóan ugyanezen törvény 15. §-ának (2) kezdése ekként rendelkezik: “Ha a köztársasági elnök meghal, a köztársasági elnöki szék más okból megüresedik, vagy a köztársasági elnök tisztségének ellátására egyéb okból tartósan képtelenné válik, az uj köztársasági elnök megválasztásáig a köztársasági elnöki jogkört a Nemzetgyűlés elnöke gyakorolja azzal a korlátozással, hogy a Nemzetgyűlés által alkotott törvényt nem küldheti vissza, a Nemzetgyűlést nem oszlathatja fel és a kegyelmezés jogával csak jogerősen elítéltek javára élhet.”

— Kétségtelen, hogy már 1944 március 19.-e óta Magyarország egyetlen kormányzati pozícióban lévő embere sem rendelkezett és rendelkezik szabadon a saját akaratával. Az oroszok bevonulása óta a szovjet-megszállás, a közismert terror, az állandóan ismétlődő u.n. összeesküvési perek és az elhurcolások minden további bizonyítás nélkül evidenssé teszik, hogy sem az u.n. államfő, sem a kormány tagjai nem tehetnek egyebet, minthogy vak engedelmességgel követik a Szovjet utasításait. De ez nem 1947 május 28.-a óta van igy, hanem mindig igy volt, mióta a szovjetcsapatok ellenséges hódítókként bevonultak Magyarországra.

Cselekedeteiknek jogi megítélése szempontjából tehát kétségtelenül és állandóan abban az állapotban vannak és voltak a szovjet-megszállás kezdete óta, amely egyértelmű a törvény által meghatározott ezzel az állapottal: “tisztségük ellátására tartósan képtelenné váltak.” A szovjet-megszállás kényszerállapota azonban a gyakorlatban azt az expedienst szülte, hogy ők azért úgy tesznek, mintha jogaikkal élnének, de “jogaik” csak egyre terjednek ki: vakon engedelmeskedni a Szovjetnek. Ez igy volt és igy maradt szünet nélkül Tildy Zoltán elnökké választásának első percétől fogva. Ebben 1947 május 28.-a semmi változást nem jelentett. Éppen ez az állapot az, ami a Középkelet-európai helyzetet kolosszális hazugsággá avatja 1945 óta.

Miután a helyzet 1947 május végével mindössze annyit változott — természetesen csak a most tárgyalt kérdés szempontjából — hogy a kérkedő kiesett abból az illúzióból, hogy ő a magyar Nemzetgyűlés “szabadon megválasztott elnöke”, a kérdés most már az: milyen uj közjogi helyzet állott ezzel elő — és állott-e elő ilyen egyáltalában?

A kérkedő azt hiszi, hogy van ilyen uj közjogi helyzet. Az u.n. Magyar Nemzeti Bizottmányt életre hivó 1. sz. Értesítésében, amely New Yorkban 1948 junius 10.-én kelt, ezeket mondja:

“A magyar politikai élet szabad földön élő vezetőivel való előzetes megbeszélés alapján és azok felkérésére vállalkoztam arra, hogy megteszem az előkészületeket a magyar parlamentet helyettesitő szerv életre hozására. Feladatom teljesítésére jogalapot ad nekem, mint a szabadon választott Nemzetgyűlés le nem mondott elnökének az 1946. évi 1.1. c. 15. §-ának (2) bekezdése.”

Eszerint a kérkedő azt állítja, hogy Magyarország határain kívül él egy olyan személy, aki hi-8