Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)

1962-05-15 / 4-5. szám

FÁKLYALÁNG 7 Tóth Árpád: A MAGYAR ÉRTELMISÉGI FIATALSÁG FEJLŐDÉSE A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN 1. Az értelmiségi fiatalság eredete és összetétele. Régen Magyarországon az értel­miség eredete és összetétele nem igen volt vita tárgya. Nagyon ritka volt az az eset, mikor egy másik társadalmi osztályból az értelmisé­giek osztályába és viszont vándorol­tak az emberek. A második világ­háború után a kommunisták bel­politikája miatt ez a helyzet ala­posan megváltozott. 1948-49-ben a régi vagyonos és arisztokrata csa­ládokra a kommunisták súlyos csa­pásokat mértek, úgy hogy azok gyerekei nagy részben nem folytat­hatták magasabbrendü tanulmánya­ikat. De a kommunisták nem álltak meg itt. Oroszországi mintára a régi értelmiség helyébe egy uj ér­telmiséget akartak hozni, amelyik teljesen az ő befolyásuk és irányí­tásuk alatt áll, sőt teljesen az ő nézetüket vallja. Ennek érdekében az egyetemi, később a középiskolai felvételeket szabályozták. Bizonyos években az egyetemekre a felvett hallgatók száma 60-70 százalékának munkás és paraszt családok gye­rekeinek kellett lenni. A hátsó gondolat az volt, hogy ezek végez­ve, kommunista szellemet visznek az egész ország szellemi életébe. A terv — annak ellenére, hogy nem a kinai drasztikus eszközökkel éltek — rosszul sikerült, mert az erőltetett program keretében a munkás-paraszt ifjak között olyanok kerültek be, akik közül kb. 10 %-a bírta csak szellemileg a tanulmá­nyokat. Ezek formailag csatlakoz­tak ugyan a kommunista irányhoz, de csak egy pár százalék az ame­lyik meggyőződésből volt kommu­nista. A munkás-paraszt ifjak, akik a párt unszolására kerültek a fő­iskolákba, legnagyobb részben nem bírták a magasabbrendü tanulmá­nyokat, de mivel a párt erkölcsileg mögöttük állt, előre jutottak és diplomával a kezükben súlyos prob­lémákat okoztak az üzemeknek, hi­vataloknak és egyetemeknek. Hozzá nem értésük és pozíciójuk miatt a szellemi nívót erősen csökkentették és sok helyen akadályozták az elő­rejutást. A fent említett százalékolás mi­att nagy csomó értelmiségi család fia-leánya a család szellemi nívó­ját magával hozva, örökölve, de tanulmányait folytatni nem tudva, félkész állapotban állt a társada­lomban. Ennek az átmeneti álla­potnak súlyos lelki problémák let­tek a következményei. A nemtö­rődömség, az erőteljes gyűlölet, mégis nagyravágyás, az elfojtott alkotni akarás, a kisebbségi érzés, mind ott uralkodott az értelmiségi körök atmoszférájában. A társa­dalom jobb és nagyobb része, egyöntetűen befogadta és megtar­totta, velük egyenlő nívón ezeket az ifjakat, de ez sajnos nem tudta pótolni a szellemileg megkívánt fejlődés félbenmaradását. Mint amilyen jó származik a tanulmányi lehetőségek teljes demokratikus ke­zeléséből, éppen olyan káros annak bármelyik irányba való befolyáso­lása. Lévén azonban a kommuniz­mus a materializmusnak egy vál­tozata, a pszichológiai tényezőkkel csak a propaganda vonalán számolt és nem törődött a mélyebb és komplikáltabb lelki pusztításokkal. Értelmiségi ifjúságnak nem lehet tekinteni azt a kisebbséget, amely a sok pénzhez jutott kommunista arisztokrácia gyermekeiből tevődött ki. Ezek ugyanis nem voltak azon a nívón, hogy “értelmiségieknek” lehessen nevezni őket. Még akkor sem, ha majmolták az igazi értel­miségieket, és ha pénzükkel meg­vásárolni igyekeztek sok kultur­­lehetőséget. A kommunisták által vezetett belpolitika egy egyenlitési folya­matot indított el, melynek követ­keztében a szakmai szellemi nivó átlaga csökkent. Nem a rosszabbak emelkedtek fel, hanem a jobbak kényszerültek lefelé. De ez hang­súlyozottan főleg a szakmai nivóra vonatkozik, mert mint később látni fogjuk a kulturális nivó a politikai elnyomás következtében emelkedett. 2. Az értelmiségi ifjúság tanul­mányai és végzettsége. A kommunista rezsim kezében ál­ló oktatás csekély mértékben hasz­nos, nagyobb részben azonban ká­ros volt ifjúságunkra. Az előnyös részekhez a követke­zőket lehet sorolni: Az oktatásba a kommunizmus fejlődés elmélete miatt sok minden újnak, modern­nek a tanítását vezették be, ami régen talán hanyagság, vagy nem elég ütemes fejlődés következtében kimaradt. Arra például határozott rendeletek voltak, hogy minden sí­kon újabb, modernebb könyveket kell Írni, mely rendeletet pénzügyi­leg is hathatósan támogattak. Ezenfelül azt lehet megállapítani, hogy a tanár-diák viszony demok­ratizálódott. Régen egy egyetemi, de még egy középiskolai tanár is olyan nagy ur volt, hogy hozzá egy diáknak bejutni igen ritkán lehetett. Ezt az éles határt a kom­munista “egyesítés” nagy mérték­ben rendezte. Az egyetemi profesz­­szoroknak voltak ugyan fogadási óráik, de a kellő lehetőségek ki­használásával máskor is elérhetők voltak. Ebben a programban a kommunista, vagy kommunista szimpatizáns professzorok jártak elő jó példával. Talán a jó oldal mellé lehet so­rolni, hogy különösen a főiskolák­ban bizonyos tanulmányi verseny és talán a tanárok közötti verseny következtében is, a tanulmányi anyag mennyisége nem csökkent, talán inkább növekedett legalább is 1953-ig. Egyik legrosszabb hatása a kom­munista irányzatnak, az előző fe­jezetben megemlített nivó csökke­nés, az erőszakkal felorzott nem értelmiségi tanulók miatt. Ez úgy értendő, hogy a tanulmányi anyag növekedése és modernizálódása mel­lett a baloldali munkás-paraszt if­jak sikeres vizsgázása és előmene­tele nagy mértékben biztosítva volt. Megkövetelték tőlük ugyan a jó előmenetelt, de ugyanakkor a ta­nárokat is értesítették, hogy a vizsga jegyek milyen arányban kell, hogy elosztva legyenek. Ez a nem baloldali beállítottságú tanulókat nem érintette kedvezően és igy ha azok (reakciós tanulók) végeztek, többet tudtak, mint a legtöbb kommunista diák. Az átlag nivó csökkenése igy azonban elkerülhe­tetlen volt. Egy igen nagy hátránya a kom­munista oktatásnak, hogy sok tan­tárgyat erőszakkal beiktattak ak­kor is, ha azok egy tanulmányi keretbe nem illettek bele. A marx­­izmus-leninizmus főleg a középis­kolákban, de az egyetemen is fon­tos tantárgyképen szerepelt. Az egyetemi államvizsgáknál fontos, sőt sokszor döntő volt, hogy marx­­izmus-leninizmusból (ideolókiából) milyen osztályzatot kapott a hall­­(Folytatása a 13-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom