Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-08-20 / 6-8. szám
Free Hungarians for an Independent and Free Hungary Szabad magyarok a független, szabad Magyarországért Az Október 23 Mozgalom Folyóirata A MAGYAR egység szglgálatáean “HISZEK MAGYARORSZÁG FELTÁMADÁSÁBAN!” 1. ÉVFOLYAM, 6-7-8. SZÁM ARA: 35 CENT NEW YORK, 1962 AUGUSZTUS 20. Az óra bármikor üthet A marxizmus egyik legfontosabb alaptétele, hogy bármi történik is az emberi társadalom életében, annak mindig gazdasági oka van. Háborúk, forradalmak, nagy népi megmozdulások, nyugtalanságok vagy kulturális kirobbanások minden esetben gazdasági okokra vezethetők vissza. Ez igy nem igaz. Ellenben feltétlenül igaz belőle annyi, hogy a gazdasági helyzet az egyik legfontosabb oka, illetve előidézője az említett jelenségeknek. És mivel ez igaz, a világnak ma készen kell lennie, hogy bármikor nagyjelentőségű változások üthetik fel fejüket az emberiség életében. Érdekes, hogy a történelem mennyire nem hagyja magát megtervezni. 1945 szeptemberben, amikor a világ befejezett egy óriás-háborút, emberi számítás szerint minden el volt végezve arra, hogy a bolsevizmus megvalósítsa világhódító terveit a földnek részben romokká tett, részben hipnotizált, addig még szabad részei felett is. Amikor 1953-ban a koreai háború döntetlen eredménnyel végződött, akkor ez ráadásul még azt is igazolni látszott, hogy a bolsevizmus nyugodtan léphet fel agresszív módon, mert legrosszabb esetben azt kockáztatja, hogy a statusquora szorítják vissza, de senki sem él éllene retorzióval és nem űzi vissza kiinduló állásai mögé. Amikor meg a sok ezer szovjet-tank Budapesten 1956-ban legázolta a szabadság szellemének nemes felemelkedését, ez minden mást megtetőzve arra mutatott, hogy a bolsevizmus nyugodtan elkövethet minden gazságot, senki sem emeli fel a kisujját sem megakadályozására. Egy szóval minden készen állt, hogy a világhóditás szovjet “blue print je” valósággá váljék. Sokan ezt igy is hittük akkor és nem alaptalanul. S azután eljött újra az úgynevezett “váratlan fordulatok” egyike, amelyekből tulajdonképen a történelem áll. Ma — 1962 augusztusban — 3 korallzátony emelkedik ki világosan az élet nagy tengeréből, amely most már egy és ugyanazonos az egész plánétán: 1. A Szovjet a józan ész szerint nem kezdhet háborút, mert a halálosan fontos legfőbb fegyverek tekintetében olyan mérhetetlen inferioritásban van a Nyugattal szemben, hogy minden próbálkozás csak katasztrófával végződhetik számára. Az Egyesült Államoknak van 700 nehéz bombázója, a Szovjetnek van 150. Az Egyesült Államoknak van 144 “Polaris” távlövedéke, ellenfelének nincs egyse. Az egyéb távlövedékekből az Egyesült Államoknak van 350 olyan darabja, amelyeket hajókról vagy tengerentúli bázisairól eredményesen ki tud lőni oroszországi célpontokra; mig megfordítva, ez utóbbinak ilyenekből csak 50 darabja van. Amerikának van 800 olyan bombázója, amelyeket anyahajókról ereszthet fel, de a Szovjetnek ilyen bombázója nincs. Az idegen kontinensek lövésére alkalmas távlövedékekből a Szovjetnek van 75-100 darabja, Amerikának 90. (Ez az egyetlen fegyver, amelyik mindkét oldalon nagyjából egyformán fordul elő.) — Mivel Oroszországnak nincsenek az Egyesült Államok közelében kilövő bázisai, nem tud középtávolságú távlövedékekkel operálni. Ezzel szemben az Egyesült Államok saját bázisairól 90 ilyent tud ellenfelére kilőni. Oroszországnak 200 darab olyan középméretű bombázója és bombavetésre alkalmas harcigépe van, amelyekkel el tudja érni Amerikát. Megfordítva, Amerikának 2.000 ilyen gépe van. A mérleg tehát akként alakul, hogy még egy meglepetés szerűen végrehajtott, teljes erejű szovjet atomtámadás esetén is az Egyesült Államok a visszaütés első lendületével el tudja pusztítani Szovjetoroszországot. Túlzott óvatossággal kalkulálva Amerika várható veszteségeit, egy meglepetés szerű szovjet rajtaütés esetén és után még mindig 350 nehéz bombázó; 96 “Polaris”; 175 stratégialilag alkalmazott távlövedék; 400 anyahajóról felemelkedő bombázó; 90 interkontinentális távlövedék; 90 középtávú távlövedék; valamint 500 középerejü bombázó és bombázásra alkalmas harcigép sújtana le Oroszországra azonnal, abban az esetben, ha az elindítaná a háborút. A számítások alapján kialakult feltevés az, hogy az orosz atomtámadás megölne 40-50 millió amerikait, megsebesítene vagy beteggé tenne további 20 milliót; elpusztítana 40 várost; a távlövedékbázisok 60 %-át; ugyanilyen arányban a nagyobb repülőtereket és hadikikötőket is és végül az amerikai ipar 40 %-át. Ellenben az amerikai visszaütés — e csapás elszenvedése után is — még mindig megölne 80-100 millió oroszt, sérültté tenne 30 milliót; elpusztítana 130 szovjet-várost; eltörölné a föld színéről az ottani ipar 70 %-át; tönkretenné és megsemmisitené az egész orosz hadviselő erőt: katonai bázisokat, vasúti gócpontokat, közlekedési lehetőségeket, hajóépítő üzemeket és kormányhivatalokat.
