Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-08-20 / 6-8. szám
2 FÁKLYALÁNG Ezeket az adatokat a U. S. News & World Report 1962 augusztus 13.-i száma alapján közöljük és elfogadhatóknak tartjuk. Ez annyit jelent, hogy mivel ezeket a tényeket Moszkvában is legalább ilyen jól ismerik, hacsak valaki még orosz mértékkel mérve is több vodkát nem iszik a kelleténél, Oroszország belátható időn belül nem kezd háborút. Még kevésbbé természetesen az Egyesült Államok. 2. A második kiemelkedő tény, hogy Oroszország súlyos gazdasági bajokkal küzd és az 1920-as évek óta most van a legkomolyabb ilyen természetű válságban. És ez a válság nem sporadikus és nem felületi, hanem organikus és egyre mélyülő. A New York Times 1962 augusztus 9.-i száma (és ha más téren igen erős kritikával kell is fogadnunk e lap nézeteit, e tekintetben közölt adatai megbízhatók szoktak lenni) elmondja, hogy a szovjet-kereskedelem 1961-ben a többi kommunista uralom alatt álló országokkal 1958 óta a legalacsonyabb színvonalra esett vissza. A Kínával való külkereskedelmi forgalomban az esés majdnem 50 %-os, ami első sorban Kína igen súlyos gazdasági nehézségeit tükrözi vissza. 1951 óta — amely úgyszólván Szovjet- ICina életének kezdő éve volt — az orosz-kinai kereskedelem volumene 1961-ben volt a legkisebb. Ezzel kapcsolatban Keletnémetország lett a szovjet-világban a legnagyobb forgalmat lebonyolító partner Oroszország számára. 1959-ig ezt a helyet Vörös Kina foglalta el. Ma az első Keletnémetország és utána a Vörös Csehszlovákia következik; sőt még Lengyelország is megelőzi Kínát. De nemcsak a Kínával való kapcsolatban vannak súlyos bajok, amely országnak nomoruságos gazdasági helyzete egyéb forrásokból is eléggé ismert. 1961-ben a szovjet külkereskedelem összértéke a Kommunista Blokk országainak keretén belül mintegy 7.8 milliárd dollárra rúgott, ami kevesebb volt mint az 1959. és 1960. évek forgalmának értéke. Legsúlyosabb persze a visszaesés Kínával kapcsolatban: egyenesen megdöbbentő. Az érték 1959-ben 2 milliárd dollár volt, 1960-ban 1.65 milliárd és 1961-ben már csak 0.9 milliárd. Ugyanakkor Megjelent Mozgalmunk 2. számú kiadványa: A MAGYAR OKTÓBER 23 MOZGALOM PROGRAMMJA SULYOK DEZSŐ KOMMENTÁRJAIVAL Megrendelhető 1 dollár beküldése mellett a következő címen: Hungarian October 23rd Movement P.O. Box 249—Gracie Station New York 28, N. Y. Ugyanott, ugyancsak 1 dollár beküldése mellett kapható még a Mozgalom 1 számú kiadványa is: SULYOK DEZSŐ: A MAGYAR EMIGRÁCIÓ SZERENCSÉTLENSÉGE RENDELJE MEG MIND A KETTŐT! Keletnémetország 2.1 milliárddal szerepelt a 7.8 milliárd összértékből. Ma Oroszország Keletnémetország nélkül nem tudna élni! De ez még mindig csak a kép egyik része. Egyéb hivatalos szovjet-kimutatások azt is igazolják, hogy az ország össztermelési produkciója hatalmasan visszaesett amögé a lehetőség mögé, hogy behozza vagy épen felül is múlja a nemkommunista országok termelési eredményeit. Erősen alatta maradt a Szovjet önmaga elé szabott standardjának is, noha az a maga optimizmusával is még messze alatta jár a nyugati eredményeknek. Ezen adatok alapján, amelyek a hivatalos szovjet gazdasági közlönyben, az Ekonomicseszkája Gazetában láttak napvilágot, az a tény revelálódik, hogy az ázsiai kommunista országok — első sorban Kina — ipari termelése vagy lehanyatlott, vagy legjobb esetben stagnált 1961-ben az előző évek eredményeihez képest. Ez áll első sorban az acéltermelésre (a csökkenés 4.5%). Ha pedig az egész Kommunista Blokk termelési eredményeit hasonlítjuk össze a nem-kommunista országok termelési eredményeivel, akkor a kép azt mutatja, hogy ez utóbbi csoportnál az abszolúton kívül a relatív (százalékos) emelkedés is nagyobb volt 1961-ben a következő termelési ágakban: elektromos áram-, olaj- és cement-termelés. Ha a Kommunista Blokk be akarja fogni az előtte járó rivális csoportot, akkor céljával pontosan ellenkező utón halad, amikor nem bírja elérni még ellenfele századékos emelkedési arány számát sem. A Szovjetunió gazdasági helyzete tehát sötét. Sötétségét legjobban mutatja az élelmiszerek igen érezhető hiánya, áruk drasztikus emelése, ezzel a reálbérek erős csökkentése és az a tény, hogy mindezek miatt Hruscsov az amerikai fegyverkezést kénytelen bűnbakként az orosz nép elé állítani. Nem valószínű, hogy ez az érvelése saját népénél is hitelre talál. Ha azonban egy olyan termékeny földü ország, mint Oroszország, saját éhező embereit sem tudja a mai mezőgazdasági termelési technika mellett jóllakatni, akkor annak egész gazdasági rendszerében súlyos hibák vannak. Ez pedig a marxista teória szerint elkerülhetetlenül társadalmi nyugtalansághoz, esetleg annál többhöz is vezet. 3. A harmadik kiemelkedő tény pedig — és ez a 20. század második felében eddig egyben a világtörténelemnek is legkiemelkedőbb ténye — a nyugateurópai Common Market szédületes felemelkedése, erejének megnövekedése, ami Oroszország helyzetét egyenesen reménytelenné teszi. Erről a tárgyról Mr. Francis B. Stevenstől, a State Department korábbi orosz szakértőjétől, jelenleg egyik legjobb amerikai heti folyóirat munkatársától olvashattunk legújabban kitűnő tanulmányt. Moszkva csak a legújabb időben jutott el oda, hogy értékelni tudja a Common Market jelentőségét és fel tudja mérni azt a fenyegetést, amit ez a bolsevizmus világcéljai szempontjából jelent. Európa gazdasági és politikai integrálódásának még a gondolata is olyan idegen és felfoghatatlan volt az orosz gondolkodás számára és a marxista teória alapján annyira elképzelhetetlennek látszott, hogy a kezdeti időkben Moszkva az egész dolgot nem vette komolyan. Most, amikor a Common Market már kirobbanó siker és Európa szabad részének gazda
