Fáklyaláng, 1962. március-december (3. évfolyam, 1-12. szám)
1962-05-15 / 4-5. szám
emberiség sok keserű tapasztalattól megszabadulhatott volna, ha az ő szocializmusát veszi át és fejleszti tovább és nem Marx és Engels kegyetlen és embertelen rendszerét. De az elvétett útról még mindig vissza lehet fordulni és mi — legalább is Magyarország életében — ezt szeretnénk elérni. Az alábbiakban Polányi Károly: The Great Transformation című könyve alapján ismertetjük az owenizmust úgy, ahogyan az Lanark Countyban egyszer, rövid időre már megvalósult. Ahol idézőjelet használunk, ott szószerint idézünk Polányi Károly könyvéből, másutt szabad feldolgozásban követjük az ő gondolatmenetét. Az owenizmus az iparosodott társadalom hitvallása volt, amelynek hordozása és terjesztése a munkásosztályra hárult. Felülmúlhatatlan gazdagságot mutatott megnyilatkozási formáiban és kezdeményezéseiben egyaránt. Gyakorlatilag ez volt a kezdete a modern szakszervezeti mozgalomnak. Szövetkezeteket, kölcsönös és önsegélyezési célokat szolgáló társulásokat alapítottak, amelyeknek fő feladata az volt, hogy tagjaik szükségleteit kielégítsék. Ezek még természetesen nem voltak szabályszerű fogyasztási szövetkezetek, hanem inkább olyan üzletek, amelyeket lelkes idealisták támogattak, akik az elért hasznot arra a célra ajánlották fel, hogy az owenizmus messzebbmenő terveit megvalósítsák vele. Ezek között első helyen állt a falusi szövetkezetek alapítása és végső fokon a szövetkezeti falvak létesítése. Munkásságuk egyszerre volt nevelő és propagandisztikus, valamint kereskedelmi jellegű is. A végső cél egy uj társadalom megteremtése volt, amelyet egyesült erőfeszítéssel akartak létrehozni. A szakszervezeti tagok által létesített “szakszervezeti üzletek” igazi természetük szerint a termelők szövetkezései voltak, ahol munkanélküli kézművesek mindig kaphattak munkát és ahol sztrájkok esetén a kereset nélkül maradt munkások megkereshették a mindennapi kenyérre valót. Ez a maga idejében részben a munkanélküli segélyt, részben a sztrájkpénztárak kifizetéseit pótolta. Az owenizmus által fenntartott “munka-tőzsdében” az önsegély elve sui generis intézményt hozott létre. Ennek a tőzsdének a középpontjában, az u.n. Bazárban az a meggyőződés öltött testet, hogy a különféle mesterségek arra valók, hogy kölcsönösen kiegészítsék egymást azzal, hogy ellátják egymás szükségleteit. Ezzel az iparosok felszabadították magukat a piac árhullámzásának következményei alól — vagy legalább is erre törekedtek. Ezt az intézményt később munkapénz kibocsájtásával egésziteték ki, amely elég nagy mennyiségben került forgalomba. Ma ez az eljárás és az ilyen eszközök igénybe vétele természetesen fantasztikusan hatna, de a hangsúly nem is ezen a részletkérdésen van, hanem az elven: felszabadítani a munkást a piacos kapitalizmus zsarnoki kizsákmányolása alól. Az Owenista Társaságok arra alakultak, hogy a szövetkezeti faluközösségek létrejöttét támogassák, amelyeknek egyik főcélja a szegénység eliminálása volt. Ez volt a mezőgazdasági termelők szövetkezeteinek első formája, egy olyan gondolat megszületése, amely azután hosszú és érdemes karriert futott be. A termelők első országos szervezete a Dolgozó Építők Uniója lett, amely akként kísérelte meg az építőipari tevékenység irányítását kézbe venni, hogy “épületeket létesített a legterjedelmesebb skálán”. Saját, pénzértékü jegyeket hozott forgalomba és bemutatta az eszközöket, amelyek alkalmasak valóra váltani “a nagyarányú társulást abból a célból, hogy megteremtsék a termelő osztályok emancipációját.” Az ipari termelők 19. századbeli kooperativ mozgalmai ettől számítják eredetüket. Ebből a szervezetből ágazott azután ki a még ambiciózusabb Egyesitett Szakszervezet, amelynek már abban az időben rövid ideig majdnem egymillió munkás és iparos tagja volt, akik laza szövetségben egyesültek, részben a szakszervezetekben, részben a kooperativ társaságokban. Eszménye egy az ipar körében végrehajtott forradalom volt, kizárólag békés eszközökkel. Ez nem látszik önmagának ellentmondó gondolatnak, ha magunk elé képzeljük azt a lelkes szédületét, amely szinte a messianizmus ihletét adta a munkásosztály megmozdulásának hajnalhasadásához. Maga az a tudat adott szárnyat fantáziájuknak, hogy missziót teljesítenek, amely ellenállhatatlan erővel ruházza majd fel a munkásosztály jogos kívánságait. Kétségtelenül a lélek vitte őket előre, sok-sok szinttel magasabban, mint ahol később a marxizmus kifejlődött. Az erőszaktól tartózkodó csendes ellenállás gondolata — a magyar forradalom azon fázisának vezérlő gondolata, amely 1956 november 4.-ét követte, teljes mértékben ki volt közötük fejlődve. Akárcsak a saint-simonizmus Franciaországban, az owenizmus Angliában spirituális indításokra mutatott. De mig Saint-Simon a kereszténység reneszánszáért küzdött, Owen volt a munkásság vezetői között az első, aki szemben állt a kereszténységgel. Az angliai fogyasztási szövetkezetek, amelyeknek csakhamar utánzóik támadtak az egész világon, az owenizmus legfontosabb gyakorlati eredménye voltak. Hogy lendületük később elveszett, illetve csak a fogyasztók mozgalmainak perifériális részeiben maradtak meg, az a szellemi erők legsúlyosabb vereségét jelentete Anglia ipari életének fejlődésében. Amikor az owenizmus az emberhez mint egészhez fordult eszméivel, bizonyos mértékig azt árulta el, hogy még mindig vannak benne a szintetikus középkori testületi életnek — amelyre Schütz Antal is hivatkozik — bizonyos reminiszcenciái, amelyek kifejezésre is jutottak például az Építők Céhében. Hasonlóan a szövetkezésen alapuló faluközösség gondolatában is. Noha belőle indul ki egyben a modern szocializmus is, javaslatainak megtételénél nem a tulajdon kérdésének feszegetése vezette, amely egyedül a kapitalizmusnak alkotja törvényes nézőpontját. Beleütközve a kapitalizmus újszerű jelenségébe — akárcsak Saint-Simon — az owenizmus is rádöbbent a gép jelentőségére. De Owen filozófiájának jellegzetes vonása, hogy ragaszkodott a kérdés szociális megközelítéséhez és nem volt hajlandó a társadalmat felosztani egy gazdasági és egy politikai szektorra és emiatt visszautasított minden politikai akciót — nem úgy mint később a marxizmus. Másrészt egy külön gazdasági szféra elismerése magában foglalta volna a nyereség és profit princípiumának elismerését is, mint olyan erőét, amely jogosítva van a társadalom megszervezésére. Ezt Owen nem volt hajlandó megtenni és ez teszi őt a huszadik század 7. tizedében mindenki 41
