Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Mikus Sándor: Kelt Érsekújvárott…
Kíméletlen pusztításának nyomait. Minden erről beszél. A Fő-tér környéke tele van plántálva új, modern épületekkel, lakóhá zakkal, a „kolónia“ valóságos villanegyed Képét öltötte magára s itt is ott is tízéves nél újabb házak tűnnek az ember szemébe. Elszomorító a helyükbe képzelt, elpusztított emberélet s anyagi érték, de felröpíti az em ber lelkét a fészekrakás, az építkezés bi zonysága. Ma már újra huszonhárom és félezer la kosú a város, noha a lebombázott házak he- tyén csak néavszázhuszonöt lakás épült fel. — Sok lakásra van szükség Ersekújvárott! ~ Száll a sürgetés a kormány és az építés ügyi minisztérium felé. De még így is a rendezett város képét nyújtja Érsekújvár hétezeröt százkilencven hat hektárnyi, 90 százalékban szocialista me zőgazdasági művelés alatt álló határával, hosszú utcasoraival, apró, kedves családi há zaival, parkosított.Fő-terével. Van itt min den, ami egy vidéki város lakosságának munka-, művelődési és szórakozási alkalmat nyújt: egy nagy gyárüzem, az Eléktrosvit, dohánygyár, paprikamalom, számtalan köz üzem, üzletek sora, járási és városi hivata lok, hat felsőbb iskola, három kórház, nyári fürdő, nyolc ártézi kút — még zenés mula tóhelyek is vannak. Mindazonáltal úgv érez zük jártunkban-keltünkben, hogy ebben a nem sajátos jellegű és mégis eseményes, múlttal rendelkező városban valami hiány zik. Hiányzik a nem szűk értelemben vett emberi létezés, a szellemi gyönyörködés és gyönyörködtetés igézete. Mert a kultúra és a kulturáltság jeleit mindenhol fel kellene lelni. Az utcán, az emberek tekintetében. A könyvnek, a zenének, vagy a színpadnak ott keltene lenni a vendéglőben, üzletben, vagy kávéházban ellesett beszélgetésekben is és nem utolsó sorban az ideán kiragasztott pla kátokon. Megkérdezem, hogy milyenek a közműve lődési állapotok a városban. — A kultúra? Kultúra az van, — mond ják többen is. — Van kérem két mozija a városnak. Van szép könyvtárunk, a Csema- dok is jól dolgozik. Aztán van még műked velő színházunk a Sokol tornatermében. Va jon mennyire érinti mindez az embereket? Jt- )k A — Szeretik a könyvet ebben a városban? Abban a könyvtárhelyiségben állok, amely ről már írtak, amely pincehelyiségben van elhelyezve s amelyet tisztesen hirdet egy tábla az utca felé: Járási népkönyvtár. — Hát igen, nálunk olvasgatnák. Közel öt és félezer könyvünk van, szlovák és ma= gyamyelvű vegyesen. Van benne szépiroda lom, politikai irodalom, szakirodalom és if júsági irodalom. Dráfi József péróbeli háza, ahol Móricz Zsigmond járt Dráfiék új háza A II. c. a közgazdaságtan órán Oj lakóházak a főtér környékén
