Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Mikus Sándor: Kelt Érsekújvárott…
— Hány olvasója van a könyvtárnak? — A múlt év utolsó negyedében több mint ezerhétszáz vc.lt. — És hány magyar olvasója? — A magyar olvasók egy év alatt átlag hétezer kötetet kölrsönöznek ki. Jó másfélezer olvasó egy huszonnégyezer lakosú városban. Ennyi ember kiváncsi az író véleményére, aki azzal, hogy könyvet ad a kezébe, megtanítja élni, lerontja a lelkek börtöneit s beléjük karol az élet nehezebb óráiban is. — És kik olvasnák? — Többnyire diákok, de akadnak munká sok is, akik már bizonyos könyvolvasói ízlés sel jönnek válogatni a könyvek között. Azonban azt kell mondanom, hogy legtöbbet a fiatalasszonyok olvasnak, akik odahaza rá érnek és a nyugdíjasok. Ez olyan, mint egy J,is kilátó. Ha nem is mondja meg, megérzem, hogy főként a kis városi intelligenciáról van szó, amely örök től fogva olvasott és olvas. Ilyenformán még bizony kevés olvasód le het Mács József, Gjurcsó István, Veres Já nos és Szabó Béla. * A A A Csemadok járási titkárságán s helyben nem sok változás esett, mióta Egri Viktor vagy Tóth Tibor jártak itt riportírói szán dékkal. Még mindig rontja az idő a kultúra házának falait és süket csend honol a hó- dunnás szabadtéri színpadon. Háromszáz negyven tag a huszonnégyezerből színját szóival, táncosaival és dalárdájával a Mély szántás, a Közös út, a Csikós, a Szabin nők elrablása és a Mágnás Miska előadása után a Nagy műtét (Platón Kreöet) színrehoza- tcUán fáradozik s új fellépésekre készül. Helyzetük nem rózsás! Különösen, ha tud juk, hegy nem nagyon kapnák segítséget a helyi értelmiség, a tanítók, tanárok részé ről s nincs rendes helyiségük sem. * * dt Az Elektrosvitben, ebben a modern, tiszta nagyüzemben sok megfigyelnivaló között egy lány keltette fel a figyelmem. Egy huszon négy év körüli szőke lány, aki előtt a futó szalagon bakelit foglalatok, fémcsavarok, al katrészek, huzalok futották s azokat szerel te össze xÁllanylámpa alkatrészekké. Ügy mutatták be, mint az üzem egyik legjobb munkását. Naponta 1700—1800 muhftqdgrQ- ■pót készít el- — Mivel tölti a szabadidejét? — kérdez %em. Pironkodva felel s bánt is, ha a diszkréció határánál tovább nfentem volna.-» Házi munlgák,., szeretek sportolni is. — Moziba jár? — Nemigen ... — Hát olvasni szeret-e? — Oh, azt nagyon. — Mit? — Mindent. Olyant is, amiben szerelemről imák... egyszóval sok mindenfélét. — Melyik könyvre emlékszik leginkább? Hosszas restelkedés után alig meri kimon dani. — A „Vörös köd"1-re ... A válasz áramütésként ér és a további faggatózás már ízetlen, semmitérő, sötétben való botorkátássá keseredik bennem. A „Vörös ködponyva, de úgy érzem, in kább sötét, áthatolhatatlan köd, amely isza- mosan fogja körül a lelket, különösen a fia talokét. Pedig ennek a fiatal lánynak módja lenne több fényhez, világossághoz jutni, a munka helyén is van üzemi könyvtár, műkedvelő színjátszás, ének, tánc, szavalás. Ez az észlelés nem egyedülálló, a példá kat soron lehetne követni és azzal q kese rű érzéssel párosulnak, hogy a kevés olva són, színpadkedvelőn, zeneélvezőn kívül bi zonyára nagyon kevesen vesznek tudomást a kultúráról. Arról, ami az egész nagy vilá got kitárja az ember előtt s arról is, ami innen buzgott fel a hazai talajból. Vajon há nyán ismerik szülővárosuk történelmi múlt ját? * j*. jfc- A magyar tanításnyelvű kereskedelmi is kolában egy osztályban, a II. c-ben hallga tok egy órát azzal a kívánsággal, hogy ez megnyugtasson, kivezessen a töprengés út vesztőjéből. Fiatal tanár áll a katedrán, Tóth József, a politikai gazdaságtan tanára. Feleltet, aztán magyaráz. Csupa paraszt és munkásgyerek ül a pa dokban, akik már a magasabb emberi mű veltség elemeivel ismerkednek. Különösen egy földművesfiú, Szabó Lajos igyekezete ra gadja meg figyelmemet, amint izzadva raj zolja fel a profit képletét: a 'szükséges és túlmunkából adódó nyereséget, amit az ap ja is kiizzadott valaha s amit ő most itt megért, megtanul. Ö és a többiek is már könnyebben értik meg a költőt, aki így okosított: „A munkabér a munkaerő ára .. És sok egyebet is megértenek, a magasabb értelemből fakadó s életünk jobbulását se gítő emberi műveltséget, amit ö és társai a kultúrával való együttélésből, könyvekből, zenéből, színházból és művészetből felfog hatnak- Mikus Sándor
