Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Roják Dezső: A Párizsi Kommün és magyar minisztere
A Központi Bizottság; tagjait a mintegy 300.000, harci alakulatokban, zászlóaljaikban, ez- redekben lévő szervezett párizsi munkások küldöttei alkották. E forradalmi tanácsban a burzsoá osztály egyetlen képviselője sem kapott helyet. A Központi Bizottság a hatalom átvétele után megszervezte a községi tanácsi választásokat. ( A párizsi község tanácsot franciául „commune“-nak hívták, innen kapta nevét a Párizsi Kommün.) 1871 március 26-ón Párizs dolgolzlói megválasztották a Párizsi Kommün tagjait. Párizs felszabadult népe örömmel és lelkesedéssel választotta ikálencvenkét fiát a Kom- mürt tagjává, köztük egy külföldit is megajándékozz bizalmával: a XIII. kerület 4.080 szavazattal Frankéi Leót választotta képviselőjének'. Frankéi a párizsi munkások egyik legnépszerűbb barátja és oktatója volt. Frankéi Leó 1844-ben született Óbudán. Apja hajógyári orvos voLt, háladó gondolko dású. Gyermekeit ipari szakmára adta, így Frankéi Leó ötvös mesterséget tanult. 1861- ben külföldi vándorútra indul, Münchenben telepszik le, ahol mint ötvösmunkás dolgozik éá ismerkedik meg a munkásmozgalommal. Lassalle híveinek követője lesz. Frankéi 1867- ben ment Franciaországiba!. A hős párizsi munkásság akkor szerette meg igazán, amikor 1870-ben az Intemacionálé tagjai elleni perben az osztálybíróság előtt bátor kiállásával, ragyogó beszédjével lebilincselte a töjrvény embereit és Párizs dolgozó népét. Frankéinak, mint a Párizsi Kcmmün tagjának első feladata volt, hogy levelet írt Marx nak, amelyben segítségét és tanácsát kérte. A levelében közölte, hegy nem személyi szem pontból örül megválasztásának, 'hanem mert nagyra értékeli megválasztásának nemzetközi jelentőségét: „Haj sikerülne gyökeresen megváltoztatnunk' a társadalmi rendszert, akkor a március 18-i forradalom a legtermékenyebb lenne a mai napig lezajlott valamennyi forradalom között. Ez megoldaná az eljövendő forradalmaik szodális feladatának legja vát" — írja Frankéi — és kéri Markot, hogy közölje véleményét azokról a szociális re formokról!, melyeket a KommünJ meg akar valósítani. A Párizsi Kommün ügyeit kilenc bizottság intézte: katonai, belügyi, közbiztonsági, kül ügyi és több más bizottság. A Kommün legfőbb szerve a végrehajtó bizottság volt. Frankéit Párizs egyik legnagyobb proletár kerülete, a XIII. kerület küldte a Kommünbe, márdus 26-án. Március 29-én már a Kommün a Munka- Ipar- és Kereskedelemügyi Bi zottságának tagjává nevezte ki. Végiül április 20-án a Munka-, Ipar- és Kereskedelemügyi Bizottság1 minisztere lett. A Kommün tagjai két politikai csoporthoz tartoztak: a „blanquisták“-'hoz és a „proudho- nisták“-hoz, akik ugyan szocialisták voltak, de nem voltak marxisták. Frankéinak a Kom mün ülésein sojkszor kemény harcot kellett vívnia, hogy a Kommün vezetésében ne a kis- |K>lgárság, de a .proletariátus érdekei érvényesüljenek. Ahhoz, hogy a Kommün a létét biztosítsa, programúnját megvalósítsa, szabad léleg zetvételre volt szükség1. Alkotó munkáját meg sem kezdhette, mert a Versaillesben tanyá zó reakció a burzsoázia támogatásával a Kommün kikiáltásának első percétől ellenforra dalmi kitöréssel fenyegetett. A Kommünnek önvédelemre kellett gondolnia. De a kedvezőtlen körülmények ellenére és bár a Kommün csők 72 napig ált fenn, mégis oly intézkedéseket foganatosított, melyek megfelelően jellemzik igazi célkitűzéseit. Az első intézkedések között volt az: a rendelkezés, mely haladékot adott a lakbérek és váltók kifizetésére s ezzel a háború sújtotta kisiparosok, kiskereskedők és munkások tízezreit mentette meg a kilakoltatástól és a csődtől. Frankéi lajstromba vétette aj Pá rizsból megszökött burzsoák elhagyott gyárait és üzemeit, valamint azoknak üzemét, akik nem akarták a munkát megindítani. Lefog,laltatta az üzemeiket és átadta a munkásszövetke- zeteknek és újra megindította a termelést. Frankéi intézkedésére rendelet jelenik meg, mely megtiltja a péksegédek éjszakai munkáját és kenyér-elkobzással büntette azokat a munkaadókat, akik a rendeletnek ellenszegülték. A Kommün további rendelete előírta bizonyos kisebb zálogtárgyak megváltás nélküli visszaadását. A rendelet fcimöndja a zálogházak likvidálását, melyek a bajbajutott mun kásokat csak kiuzsorázzák és helyükbe oly társadalmi szervezetek létesítését törvényesí tették, mely valódi segítséget biztosít a beteg, vagy munkanélküli munkásoknak. Egy másik rendelet elválasztotta az egyházat az államtól. Mindezek az intézkedések azt bizonyították, hogy a Kommün halálos veszélyt jelentett az akkor uralkodó burzsoá rendszer számára. Lenin 1911 áprilisában a Párizsi Kommün kikiáltásának negyvenedik évfordulója alkal mából a „Rabocsaja Eazeta“-ban írja: „Tisztán társadalmi téren kevésre futotta a Kommün idejéből, de ez a kevés mégis elég világosan feltárja jellegét; azt, hogy népi kormány, munkáskormány volt“ 1871 májius 10-én Thiens (a törpe Szörny) egyezményt kötött Bismarckkal. A Versailles-
