Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Roják Dezső: A Párizsi Kommün és magyar minisztere
Frankéit 1881-ben sajtövétség miatt egy és félévi börtönre ítélik, melyet Vácott tölt te., A börtönből való Idszabaduláisa után a kormány és a reakció hajszája külföldre kényszerí ti. Becsben telepszik le a „Wiener AUgemeine Zeitung“-nál mint korrektor dolgozik. Ak tívan részt vesz az osztrák munkásmozgalomban és szoros levelezésben áll MarxxaI, Eírt-. gelssel. 1888 végén visszatér Párizsba, ahová az ifjúság és iKommün emléíke hívta, Párizs ban hamarosan felveszi a kapcsolatot régi harcos társaival és a marxisták oldalán tevé keny részt vesz; a nemzetközi munkásmozgalomban. 1889. július 14-én a Bastille bevételének 10Q éves évfordulójára Párizsban marxista kongresszus ült össze, melyen megalakult a II. Intemaeionálé. A kongresszus egyik össze- Á Kommün bukása után Frankéinak sikerült külföldire menekülnie. Londonban telep szik le, itt aktívan bekapcsolódik a nemzetközi munkásmozgalomba. 1871 augusztus 22-én beválasztják az Intemaeionálé főtanácsába., mint Ausztria-Magyarország levelező titkárát. 1871 szeptemberében résztvesz az Intemaeionálé londoni konferenciáján és Marx ol dalán harcol a bakuninisták ellen és a konferencia által elfogadott több javaslatot nyújt be. 1872-ben a versaillesi hadbíróság „in contumanciam“ halálra ítéli. 1875-ben elhagyj. Angliát és visszatér Magyarországra. 'Útközben az osztrák rendőrség letartóztatja, be- börtönzi és megbilincselve szállítja Magyarországra, azzal az utasítással, hogy Magyar- ország adja Jd Franciaországnak s így Ausztriát kiadásért ne terhelje felelősség. Pár hónappal későbbem a Franciaországban lezajló hatalmas tömegmozgalmak kiharcolták az amnesztiát, így Frankéi megmenekül a biztos haláltól1. Frankéi Magyarországba való visszatérése után átveszi a Pesten megjelenő munkásiap, az „Arfeeiter Wocben Chronik" szerkesztését, melynek élen 1876—I87Ü-ig dolgozott A szer kesztőségbe való belépése után a lap nívója szemmelláthatólag emelkedik, nemzetközi rovata szélesedik. Különösen megnő a csehországi munkásmozgalommal foglalkozó köz lemények száma. Frankéi' lapja segítségével tovább építi azokat a kapcsolatokat, melyek mint az Intemaeionálé levelező titkárát a csehországi mozgalomhoz fűzték. Lapja szoros összeköttetést tartott fenn a Csehországban megjelenő testvér lapok, a „Budúcnosť“, a „Děl nické listy" szerkesztőségével, ahol Ladislav Zápotocký és Jozef Boleslav Pecka mint szer kesztők trrvűklödtefk. A lapok kölcsönös tudósításokat közölnek. Zápotocký tiltakozik a „Buducnosť“-ban a Frankéi ellen irányuló sorozatos sajtóperek és a magyar munkásmozgalom eitiprását célzó intézkedések ellen. A „Wochen Chronik" 1879. február 2-i szánta viszont erélyesen tiltakozik Zápotocký és Pecka letartóztatása elten, akiket mint a szoc.. dóm. párt, břevnoví alakuló kongresszusának résztvevőit állí tották bíróság elé. 1 1875-ben Ladislav Zápotocký" lefordítja 'Frankéinak Marx Károlyról írt tanulmányát. A tanulmány életrajzi adatok mellett Marx műveit ismerteti;, A fordítást a „Budúcnosť“ közölte. A különböző nemzetiségű munkásosztály vezetőinek harcos összefogását a proletár nem-, zetközíiségnek az a helyes értelmezése fűzte szorosabbra, mely a cseh ,a szlovák és a ma gyar munkások számára a közös elnyomó hatalom, a Habsburg Monarchia létéből fakadt. E; közös harc szükségességét a cseh, szlovák és német munkásság annál is inkább felis merte, mert e nemzetek burzsoáziái egyformán, emberhez nem.méltó rabságban tartották a különböző nemzetiségű munkásokat. ;ak aktív segítséget kaptak a poroszoktól a Kommün leverésére. A versaillesiak május 21-én megkezdték (támadásukat az első proletár állam, a dicső Párizsi Kommün, ellen. A poroszek által jól felszerelt versaillesiak zsoldosai csak 'lassan haladtak előre. Pá rizs hős kommun&rdjai, a nemzetőrök, a munkások és (munkásasszonyok minden utcát, minden házat külön-külön védtek. Párizs keleti felén még, élet-halál harc dúlt, s a város nyugati részén az eLlenforradalom már orgiákat ült. Párizs legjobb fiai és leányai ezreinek kivégzett hullái jelezték a „győ zők" bosszút lihegő véres útját a város bulvárjain. Lenin a Párizsi Kommün bukásának okairól többek 'között a következőket írja: „A burzsoá köztársaság hívei és a kispolgárok rövidesen cserbenhagyták. Egyeseket megrémített a mozgalom forradalmi-szocialista, proletárjellege, mások cserbenhagyták, amikor azt látták, hogy elkerülhetetlenül vereségre van ítélve. Csak a francia proletárok támogatták félelmet és fáradságot nem ismerve saját kormányukat, csak ők harcoltak és haltak meg érte, vagyis a munkásosztály felszabadításának ügyéért, valamennyi dbl- gozó nép jobb jövőjéért." (Lenin Müvei, 17. kötet.>
