Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Fábry Zoltán: Egy Fučík beszéd margójára
EGY FUČÍK BESZÉD MARGÓJÁRA Julius Fučík történelmi címe és jel zője: „nemzeti hősHalála idegen meg szállók, az „ellenség" lelkén szárad. Hazafi volt, úgy, ahogy kellett: férfi, hős, próba elé állított és próbát bíró ember, úgy ahogy ő maga írta és kö vetelte: „Benned csak a leglényegesebb maradt. Minden mellékes dolog; ami mérsékelte, gyengítette, vagy megszé pítette jellemed alapvonásait, lemállott rólad, elseperte a halált megelőző vi har. Csupán a puszta alany és állítmány maradt: a hívő ellenáll, az áruló áru lásba kezd, a kispolgár kétségbeesik, a hős csatám indul." Julius Fučík cseh nemzeti hős volt, de halálában egy egész világ tisztelhet te: tette, mondanivalója minden nyel ven és minden népnél egyformán vé sődhetett agyba, szívbe, emberbe, mert mindenkiért harcolt: az egyetlen ember hez méltó módon — az emberi méltó ság elnyomorítói, elsikkasztói, gyalázói és megtagadói ellen. „Átölellek embe riség!”: Schiller igéjét, Beethoven ze néjét, a kilencedik szimfónia örömhim nuszát és örömcélját a németség féke vesztett dúvadjaival szemben gyakorla tilag és vértanúságig csak ő példázhatta: „Szerettelek benneteket emberek ...” Július Fučík realista volt: az erköl csi elkötelezettség jelenvalósága. Vele kapcsolatban — eay mindent összegező szellemi magatartás példájaként — mo rális realizmusról szólhatunk. Amit tett, amit mondott, az csak az erkölcsi törvény hőfokán mérhető le. Realizmus, mint érvényes, cáfolhatatlan mondani való, realizmus, melyet hóhérhálál, ke resztvállalás tudata kinyilatkoztatássá fokozhatott. Végkicsengésnek azonban csak akkor van kinyilatkoztató értelme, ha az, az alaptól a végszóig töretlen emberi magatartás összegezése. Julius Fučík nem halálában és nem halálával lett nagy. Nagysága ott kezdő dik, amikor vértanusága végső fokon hitelesíthette azt, ami pillanatra sem volt kétséges: humanizmusát, szocia lizmusát, kommunizmusát, antifasizmu- sát. A cseh hazafi és a dolgozók jo gaiért kiálló Fučík egyszerre és egy ben lett elsőszámú ellensége a fasiz musnak, mely a faji tekintetnélküliség irgalmatlan vakságában egyformán ta gadott és tiport mindent és mindenkit aki és ami más volt: idegen, ember. Julius Fučík jól tudta, hogy a faji kizárólagosság, a dühödt \ sovinizmus azok az eszközök, melyekkel a tőkés társadalmi rend nemzeteket, népeket, kisebbségeket egymás ellen uszíthat. A német haragudjon a franciára, a len gyel a németre, a cseh és szlovák a magyarra és megfordítva. A harag hő fokát és irányát a mindenkori kapita lista érdek szabályozta. A tegnapi szlo vákiai magyar kisebbség helyzetét sem Icatározták meg más törvények. A ko- suti véres pünkösd áldozatai jogukért kiálló magyar földszegények voltak, de a csendörsortűz értelmi szerzőit a cu korgyári részvényesek között kell ke resni. Az osztalék tüzelt itt magyar dol gozókra: a profit, a munkanélküli jö vedelem: a haszon. Az áldozatok ma gyarok voltak, de a részvényesek nagy része Prágában és Pozsonyban ült. És Fábrii Zoltán:
