Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 2. szám - Szily Imre: Prágai szinházi esték
Nagy kitüntetésnek és a bizalom előlege zésének számít, iha a Tyl-Színház színpadán élő, külföldi szerző művét mutatják be. Hedda Zinner német írónő rászolgált eme a dicsőségre. Tizenegy képiből álló színművét más prágai színházban nem is lehetett vol na ily művészileg szímrehozni. A mű címe: Ördöngős kör és a berlini Birodalmi gyűlés íelgyújtásának körülmé nyeivel, a nácik hatalomrajutásával foglal kozik. A lebilincselő dráma művészi eszkö zökkel és a dokumentumok igazságával tárja elénk az 1933-as év történelmi eseményeit. Leleplezi azt a brutális terrort, amellyel a hitleri fasizmus ideiglenesen magáhozragadta a Németország feletti uralmat. A maga igaz valóságában bemutatja a szociáldemokrácia jobboldali vezetőinek bűnös árulását, amiért a kommunistákkal való egységfront eluta sításával utat nyitottak a náciknak. A Biro dalmi gyűlés sátánilag kigondolt felgyújtása volt a jeladás: Hitlerek megkezdték ocs- imány hadjáratukat a német munkásosztály és annak élcsapata, a kommunista párt el len. A szörnyűséges idő óta még negyed év század sem telt el, elevenen él bennünk a múlt. Csehszlovákiában sokan olvasták a Barna könyvet és ismertük Dknitrovnak minden szavát, amit a tárgyaláson a bíró ság elnökének és Göringnek a szemébe vá gott. Nemcsak színházat látunk, történel met is. Nemcsak nézők vagyunk, szereplők is. Ezért, meg a fiatalabbak épülésére helyes volt,, hogy Dimitrov, a fasisztaellenes harc egyik legjelesebb vezére, a darab főszerep lője, megjelenik előttünk és bizonyítja, hogy összezúzható a hamis vád, lehet és kell har colni a fasizmus embertelensége ellen. Fon tos szerep jutott a megtévedt, volt munkás — ^szociáldemokrata képviselőnek, aki a bolgár forradalmár rettenthetetlen fellépé sének hatása alatt feleszmél áruló voltára és megtagadja a hamis vallomást. Ez a szerep nyilván arra utal, hogy mindenkiért, aki a népből jött, érdemes és kell is har colni. Milyen nagy jelentősége van enn*k a felismerésnek ott, ahol a munkásegységet még nem tartják alapvető fontosságúnak. Parádés szereposztásban, kiváló rendezés ben felvonulnak előttünk az akkori idők utálatos alakjai és a letartóztatott kommu nisták, akik tisztán látják a jövőt és ezért lélekben sohasem csíüggednek. A nácik 'bizonytalan erőivel szemben a szerző Dimitrov harcában mutatja be a jövő erőit és néhány polgár kétkedésében a rend szer ingatagságát. Sikeres módja ez annak, hogy a szerző egy-két nagy ember sorsán keresztül érzékelteti a távlatot és serkenti a tömegeket éberségre, emberi cselekede tekre, jövőbelátásra. Hedda Zinner pártos darabot írt: harcol az ártalmas szociálde- mokratizmus ellen és kiáll az annyira idő szerű német egység megvalósításáért. Vart dér Lúbbé ü lipcsei bíróság élőit A prágai színházak az idei évadban hazai drámaíróink tollából érdekes témájú dara bokat mutatnak be. Ezek a művek nagyrészt teljesítik az irodalom feladatait a társada lommal, a néppel szemben és az állandóan ismétlődő élettelen kérdések helyett a min dennapi életben jelentkező konfliktusok s_zín- padravitelével közelítik meg a nézőközön séget. A szerzők igyekezetét siker koronáz za, mert gondolataik, érzéseik tolmácsolá sánál elszántságuk, bátor kiállásuk jut ki fejezésre. hazugsággyártó Síbilot, semmivel sem kü lönb elődjénél. Kinevezése pillanatában át veszi módszereit. A „tiszta igazságot“ csak hirdeti, de a valóságban a kapitalista sajtó soha egyetlen igaz mondatot nem írhat le, mert ezzel saját sírját ásná. A „tiszta igazságról“ szóló darab való ságban a hazugságokról ad igaz képet. A vidám párbeszédekben Sartre szarkazmusa megadja a burzsoá sajtónak és a mai francia közélet vezetőinek a magáét. Bomlásában, kimúlása előtti görcsös rángatódzásában mu tatja be az uralkodó osztály „erkölcseit“. A hazugság sohasem győzhet az igazság fe lett. Sartre erőeSén politikai élű darabját nem sokkal a párizsi bemutató robbanó sikere után Prágában láthattuk először. A közönség a közel négyórás előadás alatt remekül szó rakozik és a sziporkázó, szellemes párbe szédeket szokatlanul élénk visszhanggal kí séri. Jók a színészek, ötletes a rendezés, szép a kiállítás, de a köszönet elsősorban Sartre-t, a jelen idők legnagyobb francia színműíróját, az új. békeharcost illeti meg. Még csak leleplez. De Franciaországban is már a haladó erők oldalára billen a mérleg.
