Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Lóska Lajos: Seprős Laci új háza
ben most lakunk. Erre az apaira nem szá míthattam. Sokan voltunk testvérek. Csak később hulkwigtak el, háborúban, betegség ben, vagy más faluba gyökereztek. Gondol hatod, milyen nehéz volt kielégíteni áz örö kösöket apám halála után. Egy-agy kortyot csak akkor ihattam, ha valahol megkínáltak. Sokszor összébb kellett húznom a nadrág- szíjat. Mindent pénzzé kellett tennünk, ha azt akartuk, hogy mind a két lánynak le gyen valamije. — Látja, látja, akkor miért ragaszkodik annyira a régi világhoz? — Mert az urak csinálták. Rosszra sike rült ugyan, de ők tudják a módját annak is, hogy helyrehozzák. A politika nem a szegény dolga ... Uráké ... — Én meg azt mondom, — dobta el Laci erélyes mozdulattal a cigarettavéget —, hogyha ők rosszat csináltak, csináljunk mt jobbat! — Többet akarnátok tudni a tapasztalt öregnél, — hadonászott Fenekes görcsösen markolt pipaszárral. Pedig aki nem fogad ja meg a tanácsot, nem kapja meg a ka lácsot ... — Előbb mondta, hogy sokszor húzta ösz- sze a szíjat, pedig megfogadta a tanácsot, — mcsolyodott el Laci. Az öreg zokonvette a szót. Sértődötten tömte a pipáját, rágyújtott. — Beszélhetsz nekem, amit akarsz! — Tapasztaltam már többször is, apa, hogy kár magával vitatkozni. Hát hagyjuk! De annyit még mondok, hogy a házat nem tapasztgatom, hanem majd újjáépítem. — Rátok is szakad, ha arra vársz, — állt fel Fenekas kedvetlenül. — Majd meglát juk... — És hogy akarsz nekifogni? — A községházán a fölhívás. A szénbá nyákban. több munkaerőre van szükség. El megyek oda. Elolvastam a feltételeket, meg hogy milyen szépen kereshet ott, aki jól dolgozik. — Eszeden légy! Szénbányáiba akarsz menni? Le a föld mélyére, a sírba? Laci, hogy jut ilyesmi az eszedbe ? Gondolj a családodra! — Éppen arra gondolok, a családomra. Azért megyek oda, ahol jól kereshetek. Maga a régi világban hallott a bányáról, én ebben az újban leszek bányász. Két év múlva új ház áll itt! És Seprős László elment. Pedig az öreg Fenekes mindent megtett, hogy visszatart sa. Lányát, Etelt is arra bíztatta, hogy ne engedje a férjét a bányába. Hasztalanul. Kisírt szemmel kísérte ki Seprős Lacit az asszony hetenként, mikor hazajött. Bor zasztó! A bányába jár. Még egyszer rásza kad, eltemeti. Az idő pedig múlott. A bánya nem szakadt be. De volt kövér disznó Seprőséknél. Volt jó szenük télire. Nem sirt már Etel. Csi nos, jó anyagból való ruhában kísérte ki a férjét. — Etel, hol veszitek ezeket a jó ruha
