Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Mikus Sándor: Néhány szó egy Csemadok szervezetről
Néhány szó egy Csemadok szervezetről Érsekújvárott járva néhány hónappal ez előtt már írtam pár bíztató szót a helyi szervezetről, s most hogy újra köztük voltam, kénytelen vagyok ezt megtoldani alaposabb dicsérettel. Közben összehasonlítást is tennék az előző számban írt füleki riportom tényei- vel. Noha ez már akkor is megtörténik, ha csak pusztán leírom mi mindent lehet ta pasztalni Érsekújvárott a helyi csoportnál látogatóban járva. Az első benyomás az volt, hogy Érsek újvárott pezsgő kulturális élet folyik. Az el múlt nyári hónapokban négy ízben szerepel tek vendégművészek a városban a Holéczy- együttes fellépésével, Latabár Kálmán ven dégszereplésével és a budapesti Operaház né hány tagja bemutatkozásával. Ottjártamkor pedig éppen Burián szórakoztatta Érsekújvár dolgozóit. Erre az időre esik a komáromi Csemadok színjátszó csoport vendégszerep lése is, a Gül Baba előadásával. Örömmel tapasztalhatjuk, hogy a Csemadok működése átfogja a város majdnem minden rétegét, és hogy a Csemadok tagsága szíwel- lélekkel részt vesz a kulturális élet minden megmozdulásában. Háromszányolcvan lelkes tagot számlál a csoport, amelynek úgyszól ván már mindennapi feladatává vált a kul túra ápolása. Nagyon szépen mondták ezt nekem a járási Csemadok titkárságon: — Rozkopál Klárika, a gyerekszínház kis bal- Icrinája Tudod, elvtárs, hozzánk mindennap bejárnak a tagjaink, mert egy napig sem tudnának meglenni a Csemadok nélkül. Ez a Csemadok csoport 1951-től áll fenn és ötéves működése során már sok szép eredményt ért el. Színjátszó csoportjuk sok otthoni és vidéki szereplés keretében mutat ta be a „Közös út”, a „Mélyszántás”, a „Csi kós”, a „Ludas Matyi”, a „Mágnás Miska” című színműveket, s legutóbb a „Nagy műtét” c. dráma bemutatásával értek el jelentős sikert, örömmel újságolták, hogy a Csemadok Központi Bizottsága a színjátszó gárda tag jai között 24 könyvet osztott ki ajándék képpen. A színjátszógárda munkájáról a csoport művészeti vezetője, Bieszik elvtárs tudja' a legtöbbet mondani: — Amikor a „Nagy műtét” próbáit tartot tuk, itt bent a kultúrház hátsó helyiségében, a környező helyiségek mind tömve voltak hallgatókkal. Ez ösztönzött bennünket a pró bák során végig, s mondhatom, hogy való ban nagy komolysággal folytak ezek a pró bák. Eddig már négy ízben léptek közönség elé ezzel az igényes drámával: Érsekújvárott háromszor és egyszer Galántán. Jelenleg is folynak a „Nagy műtét” próbái, mivel a cso port szeretné felújítani a darabot vidéki elő adásokra. S ezzel párhuzamosan esztrád- együttesük is készül egy közeli fellépésre. Említést kell még tenni ezen a helyen táncegyüttesükről és a most alakult vegyes karról. A tánccsoport, amelyet Záhorszky Elemér vezet, 14—16 tagból verbuválódott. Sok szép sikernek volt a szerzője ez a csoport is. Ács Károly, a kultúregyüttes „intendánsa” szinte kárvallottan mondja, hogy a legna gyobb nehézség az énekkarral van, amelyet most alakítottak át férfi-kórusból vegyes karrá: — Ezelőtt öt kórus énekelt Érsekújvárott. Nem lett volna szükség a férfi-kórus felosz latására! Csak az tudja, aki működött férfi kórusban, hogy milyen nagyhatású egy jól betanult férfi-kórus. Sok mindenről kellene itt szólni. Meg kel lene említeni azt az áldozatos munkát, ame lyet minden egyes tag a művelődés érdeké ben végez. Beszélni kellene arról a szeretetreméltó igyekvésről, amellyel az Ács házaspár, Bieszik Gyula, Krajcsír János, Krcsmár Margit, Bihari Magda, a csoport kedves kis szubrettje, Szelcsík Marika, s nem utoljára, nem utolsó sorban, minden szereplő veszi ki a részét a kultúra ápolásá ból Érsekújvárott. Csakhogy kevés a hely, s a legjobb igyekezet mellett sem lehetne minderről eleget beszélni. Vagy soroljuk fel azt, hogy egy nagyon szép nyári színpadot
