Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 10. szám - Horváth Sándor: Találkozás a medvével
— Ez a hegygerinc volt 1944-ig a szov jet—tuvai határ. Itt kezdődik a Kraszno- jarszki kerület, — magyarázta a tetőre fel érve sofőrünk. Kikapcsolta a motort s most már jó fékka hosszáig motor nélkül gu rultunk lefelé az úton. ide-oda kanyarodva az éles szerpentineken. Már kiértünk a taj- gából és egy végtelen hosszú fakerítés mel lett haladtunk, amikor hirtelen megragadtam Viktor vállát. — Nézd, mennyi őz és milyen nyugodtan' legelnek. — Nem őzek ezek, hanem morálok. Az uszinszki kolhoznak van itt vagy ötven négyzetküoriíéternyi területen legelő hatal mas nyája belőlük. Nagyon kiváncsi voltam ezekre a morál őzekre s ezért betértünk a kerítés mögé. a kolhoz egy kis házába. Bent két zoo- technikus éppen egy kis morált vizsgált. — Nem «zik, elmaradozik a nyájtól, va lami baja lehet és úgylátszik kénytelenek leszünk levágni, — magyarázta az egyik. — Húsáért tenyésztőt? — fordultam kér désemmel az egyik morál-szakemberhez. — Nem, nem a húsáért, a szarváért, — válaszolta s erre csodálkozva és érdeklődve nézegettem a morálok szőrrel benőtt kis szarvait. — A fiatal morál-szarvakból kitúró mi nőségű pantokrint (idegbetegség elleni gyógyszer) készítünk. Ennek a gyógyszernek egyedüli alapanyaga a morál szarva, De csak addig jő a szarv, amíg fiatal és szőrrel van borítva. A szarvakat vékony fűrésszel vágják le a morálok fejéről s a sebhelyet naftalinnal és egyéb vegyszerrel kenik be. A szarvakat főzik, megőrlfk, majd vegyi úton kivonják belőlük a gyógyszert. A zootechnikusok megmutatták az operá ciós helyiség« is, ahol a morálok megsza badulnak nehéz, de szép szarvaiktól. Sü- lyeszthető padlóra hajtják a morált, majd oldalról két deszkalaphoz szorítva fogják le az erős állatot, amely riadtan fúj, prüsz köl, amíg elvégzőt rajta a mindössze né hány percig tartó operációt. Mikor kien gedik, hatalmasakat szökellve, fejét rázva iramlik el az erdőbe. Sikerült néhány méterre megközelítenem a morálokat, hogy lefényképezzem őket, de észrevették és furcsa, figyelmeztető han gokat adva odébb álltak s a kerítés mögül kísérték figyelemmel minden mozdulatom. Az uszinszki morál-kolhozból indultunk útnak a Szajáni hegyek felhőkbe nyúló or mai felé. Míg odalenn a völgyben minden zöldéit, virágzott, fenn a hegyek között esett a hő. A hegy lábánál a tajga merő virág volt s a kis tisztásokon napfényként sárgáltak az apró virágok milliói. Minél magasabbra emelkedtünk, annál hűvösebbé vált a levegő. Egy darabig számolgattam Az Ázsia közepét jelző gránit szikla mellett Traktoristák a Szajáni hegyek tövében
