Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Kovács Endre: Magyarok, szlovákok és lengyelek az 1848-as szabadságharc előestéjén
között. A krakkói forradalmárok 1846-ban egyaránt számításba vették a magyar és a szlovák nép aktív támogatását. Julián Goslar, a podhalei felkelés szervezője, nem csak a galíciai falvakban folytatott propa gandát, hanem 1846 februárjában Szlová kiában is megjelent és a szlovák hegyilakó parasztokat is be akarta vonni a tervbevett felkelésbe. Goslar az 1846. évi krakkói fel kelés egyik legkiválóbb szervezője volt, közvetlen munkatársa Edward Dembowski- nak, a krakkói felkelés forradalmi demok rata szellemű irányítójának s egyben már tírjának. Goslar szlovákiai tevékenysége részleteiben ma még kevéssé ismeretes a közvélemény előtt s ennek történeti fel derítése a magyar, a szlovák és lengyel történetírás közös feladata. Az 1836 óta Ung megyében tartózkodó Bulharyn Gergely pe dig élére állt annak a paraszti felkelő cso portnak, . mely az akkori Magyarország te rületéről intézett támadást Sanok irányában a császári katonaság ellen. A lengyel törté netírás megállapítása szerint a Bulharyn által végrehajtott betörés a krakkói felkelés ak ciói között a legsikerültebbnek mondható. Mint a felkelés többi pontján, itt is össze omlott a támadás és Bulharyn osztagának együttmaradt tagjai visszatértek Szlovákiá ba, itt találtak menedéket. A magyar—szlovák—lengyel forradalmi együttműködés elvére épült a lengyel ha társzéli Chocholowo község paraszti felke lőinek Szlovákiába való betörése 1846. feb ruár 21-ről 22-re virradó éjjel. A lengyel góraiok Kmietowicz chocholowii vikárius és Jan Kanty Andrusikiewicz ottani froradalmi gondolkodású kántor vezetése alatt az Árva megyei Suchá Horánál betörtek szlovák te rületre, kaszákkal, vasvillákkal, fejszékkel felfegyverkezve megtámadták a kir. har- mincadhivatalt, a forradalmi kormány ne vében lefoglalták a hivatal pénztárát, le verték az épületről a császári sast és szembeszálltak az ellenük kivezényelt csá szári erőkkel és csak a túlerő hatására adták meg magukat. A chocholowóiak hősi felkelése a krakkói forradalom legszebb fejezetei közé tartozik. Amellett bizonyít, hogy a krakkói felkelők a lengyel és ukrán lakosság mellett bizalommal viseltettek a szlovák parasztság iránt is és számítottak a magyar nemesség közismert lengyelbarát ságára. Szlovák jobbágyparasztok, magyar és német kereskedők, lengyel forradalmárok együtt harcoltak a krakkói felkelésben a közös ellenség, a császári abszolutizmus ellen. A korabeli rendőri jelentések gazda gon nyújtanak adatokat arra vonatkozóan, hogy a krakkói felkelés a rokonszenvezők százait bírta rá, hogy elinduljanak az északi határok felé és a lengyelek ügye mellé álljanak. A magyar középnemesi politikai vezető réteg részvéttel fordult a galíciai nemesség felé, amidőn látta, hogy a parasztok maguk segítenek a bécsi kormánynak végezni a ne mesi forradalmárokkal, de meg is rémült a látottak miatt. E rémület hajtotta őt gyorsabb ütemben előre, a reformok útján. A szlovák mozgalom vezetőitől távol állott a krakkói forradalmárok módszere, ők az alkotmányos utat — bátran mondhatjuk: a magyar példát látták maguk előtt. De a galíciai példa nem múlt el eseménytelenül az ő életükben sem. A szlovák vezetőréteg még közelebb húzódott a maga népéhez, még erőteljesebben követelte annak immár halaszthatatlan felszabadítását a feudális terhek alól. Végső soron tehát a galíciai „vérengzés” a magyar és a szlovák nép közös problémájának: az agrárkérdés meg oldásának ügyét vitte előbbre 1848 irányá ban.
