Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Héczey András: Görbe tükör
Leonardo da Vinci — Barcsay Jenő: Liza Szentendrén (A XX. századi modem piktura szatirízált bemutatása — Bortnyik Sándor perszifíázs kiállítása Budapesten, a Kossuth-Klubbal.) Több éve foglalkoztatta Bortnyik Sándor festőművészt az a gondolat, hogy megmu tassa, hol is tart a XX. század festészete, mi veszett el a modem festészetben, hogyan festené meg a nagy klasszikus mesterek egyik vagy másik vásznát a mai kor festője. Esztétikai tanulmányok hosszú sora helyett Bortnyik a palettát választotta mindezek be mutatására. Másfél év óta mintegy harmincöt klasszikus alkotását „házasította össze” a ma festőjével, magyarral, vagy külföldi mes terrel egyaránt. Botticellit Kemstockal, Leo nardo da Vincit Barcsay Jenővel, Picassoval, stb., stb. A harmincöt kitűnő persziflázsnak már nem ez az első kiállítása. Bemutatták a Kép zőművészeti Múzeumban, a Károlyi palota Új Magyar Képtárában, sőt Moszkvában is. Szó van arról, hogy a közeljövőben könyv alakban is megjelenik. Most, egy hónapja a Kossuth-Klubban tekinthető meg Bortnyik Sándor kitűnő sorozata. A termek falain egymás alatt látjuk az egyes kép-párokat, a „házasítandókat” és a már. „összeházasítottakat”. így azután — ér zékeny szeizmográfhoz hasonlóan — mind járt ott, helyben leolvasható a keresztezések megannyi tanulságos és sokszor mulattató eredménye. Az olasz reneszánsz, a holland, belga, francia festők világviszonylatban is mert klasszikus alkotásai mellett ott látha tó a jelenkor festőinek Bortnyik által pro dukált — mondjuk talán így: parodizált ké pe. Azok a képek, amelyeket „ők”, a ma fes tői festenének meg és az — ahogyan meg festenék. Rubens „Három gráciá”-jának erő teljes nőaktjai Cézanne ecsetje alatt elsat- nyulnak, a szó szoros értelmében elszárad -
