Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Kovács Endre: Magyarok, szlovákok és lengyelek az 1848-as szabadságharc előestéjén
vezérét arra, hogy a szlovákok éppenúgy érdekeltek a germanizálás elleni küzdelem ben, mint a magyarok. Mindeme kérdésekre a lengyel emigráció igen nagy súlyt helye zett s látván, hogy Safárik útja nem min den tekintetben hozta meg a kívánt ered ményt, utána Zach újabb közvetítőt küldött Pestre Staněk dr. prágai orvos személyében, akit Sándor fejedelem házi orvosának jelölt ki. Ennek az akciónak volt következő állo mása J. J. Kalina cseh köitö 1846-ik évi pesti és pozsonyi utazása és Janusz Woro- nicz pesti tevékenysége. 1845. augusztus 27-én kelt Párizsban Wo- monicz- Werner útiterve, mely szerint Wo- rcnicz Párizsból Zágrábba, onnan Fiúmén át Dalmáciába megy: ezután Horvátországba, majd Belgrádba igyekszik. A belgrádi tar tózkodás után a Bánátba, Erdélybe indul. Besztercéről a Kárpátok tövében a galíciai határ hosszában halad, útba ejti a nagyobb szlovák településeket és a galíciai kato nákkal megtöltött helyőrségeket. Útjának célja: megteremteni az állandó kapcsolatot Horvátországgal és a szlovákokkal. Igyekez nie kell egyesíteni a magyarországi szláv mozgalom minden ágát egyetlen központ ban, lehetőleg Zágrábban. Woronicz feladata volt a felkelés előkészítése a galíciai határ vidéken, mérlegelnie kellett a magyarországi lehetőségeket a felkelés szempontjából. A szlávok tömörítése mellett Woronicznak kellett megvalósítania a magyar—szláv szö vetséget is. E célból tárgyalásokat kellett folytatnia Gajjal és Stürral. Gajjal meg kellett beszélnie a tennivalókat egy lengyel felkelés esetén. A beszélgetés olyan részle tekig hatolt, hogy például arról is tárgyal tak, mi legyen a szlovákok sorsa abban az esetben, ha valamennyi délszláv egyetlen birodalomban egyesül? Odakapcsolják-e a szlovákokat Lengyelországhoz? Ennek nagy akadálya volt, hogy a lengyelek biz tosítani kívánták — a velük szövetségben felkelő — Magyarország politikai független ségét. így tehát a magyarokkal külön !kellett megegyezni. Nyomatékosan feladatává tették Woronicznak, hogy győzze meg Gajt a ma gyarokkal való megegyezés elkerülhetetlen ségéről. A felkelés előkészítése érdekében a galíciai határ mentén Magyarország terü letén 3 katonai állomás felállítását tervezték s ezeket lengyel katonasággal kívánták megtölteni. Woronicznak elő kellett készíte nie „fegyveres bandák” alakítását a szlovák parasztok soraiban, fegyvert kellett e célra szereznie, ismeretséget kötni az ausztriai katonaság soraiban és a felkelésnek híve ket szerezni a katonák közt éppúgy, mint az uradalmi intézők, alsóbb tisztviselők, szegényebb ifjak körében. Az 1846 februárjában kitört krakkói fel kelés, .majd a galíciai parasztság kormány barát fellépése, a nemesség legyilkolása és a reakció győzelme elsöpörték a lengyel monarchista tábor forradalmi terveit. Az 1846-ik év eseményei fordulatot jelentenek Czartoryski külpolitikájában: a krakkói fel kelés leverésével győzött a bécsi kormány, Czartoryski ezután teljes erejével Ausztria ellen fordul. Politikájának fő programpont ja: meggátolni a német befolyás erősödését a Dunánál és az Adriai tengeren. Ausztriá ban látja a kelet felé irányuló germanizmus fő hordozóját. A török birodalom és Ausztria összes szllávjait mozgósítani akarja Auszt ria és a germanizmus ellen. A Czartoryski féle külpolitika ezután még fokozottabban szolgálja a magyarság és a szomszédos népek megegyezésének tervét. A dunai fe jedelemségekbe és Szerbiába küldött katonai szakértők egyben politikai közvetítők is, céljuk az, hogy a szerbeket eltérítsék a magyarellenességtől, a horvátckat és a románokat m megegyezésre bírják a ma gyarokkal. A galíciai véres események ha tására 1846 tavaszán bizonyos tárgyalások indulnak meg Gaj és a magyar politikai élet számos képviselője között, magyar részről — a szláv parasztoktól való félelem hatására — bizonyos közeledés indult meg, amit a lengyel politika nagy örömmel fogad. A szlovák politikai élet azonban Stúr veze tésével nem a kompromisszumok útján ha ladt és a lengyel emigráció nem tehet egye bet, mint hogy a Stúrral-szemben erősbödő állítólagos ellenzékben (főképpen Kollárban és az oroszellenes fiatalabb menzedékben) bizakodik. Az 1848-as szabadságharc kitörésének időszakáig a lengyel emigráció monarchista szárnya nem egy lépést tett ez irányban, hogy a magyar politikát összehangolja a Monarchia nemzetiségeinek mindinkább kibontakozó mozgalmaival. E tevékenység végső soron eredménytelen rcuň'adt, ami azonban távolról sem jelentette azt, hogy 1848-ban, amidőn az elnyomott népek fegy verrel a kézben keresték a maguk igazsá gát, a lengyel emigráció letett volna köz vetítő szerepéről. A békéltető propaganda legizgalmasabb, legdrámaibb szakasza csak ezután kezdődött. De 1848 tavaszán már fokozottabb szerephez jutott a lengyel de mokratikus tábor is, amelynek képviselőit — ha szervezetlenebb formában is — ugyancsak megtaláljuk a 30-as évektől kezdve Magyarországon. Szerepük különö sen az 1830-as évek galíciai összeesküvé seinek leleplezése után növekszik meg s elmondhatjuk, hogy az akkoriban hozzánk került forradalmárok ma még, eléggé fel nem becsült összekötő kapcsot jelentettek a magyar és a szlovák politikai mozgalmak
