Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Kovács Endre: Magyarok, szlovákok és lengyelek az 1848-as szabadságharc előestéjén
tése már «^késett és Záchnak szomorúan kellett látnia, hogy a horvát hazafiak szem bekerülnek a magyar elienzéki mozgalom mal, Bécs kezét keresik. Ennél nem kisebb veszély, ha a monarchia szlávjai a cáriz musban látják protektorukat. Ezt kellett megértetnie Safáriknak Pozsonyban és Prá gában. Šafárik nem ment üres kézzel Pozsonyba. Zách Czartoryskí herceg engedélyével 500 francot küldött Stúmak a Slovenskje Ná- rodnje Novini szerkesztésének megkönnyí tésére s a lengyel példa hatására Karagyor- gyevics Sándor fejedelem 50 dukátot utalt ki Stúr számára, további 30 dukátot pedig Safáriknak prágai útja költségei fejében. A Stúrral folytatott tárgyalás a lengyel emigráció számára csalódást hozott. A len gyel politika elkövette azt a hibát, hogy a Stúmak küldött pénzt feltételekhez kö tötte: kérte, hogy Stúr lapjában tanúsítson semlegességet, védelmezze a nyugati és déli szlávokat az osztrák és orosz elnyomással szentiben, ne adjon helyet a lapban az Oroszbarát hangoknak. Stúr elfogadta a her ceg által felajánlott 500 francot és Sándor fejedelem küldeményét, de köszönd levelet csak ez utóbbinak volt hajlandó küldeni. A lengyel emigráció ebből azt a következ tetést vonta le, hogy Stűr nem tudja eléggé értékeim Czartoryski segítségének jelentő ségét s ebben nagy szerepe volt Rieth- Reinernek is, aki előzőleg a szlovákok kö zött járva elmulasztotta felhívni figyelmüket a lengyel arisztokrata emigráció nagy nem zetközi befolyására. Stúr tartózkodása annak a bizonyítéka voit, hogy a szlovákok nem őhajtják azt, hogy körülvegyék őket a len gyelek és „m générale” kompromittálják őket. A Zách által levont tanulság tehát az volt, hogy a szlovákokat nem szabad for radalmi tervekkel elriasztani, egyelőre be kell érni a tanácsadás szerepével, fel kell világosítani őket a lengyel politika esélyei ről, befolyásáról, erkölcsi súlyáról és csak később lehet tőlük erélyesebb fellépést re mélni. A szlovák társadalom belső viszonyaira vonatkozóéul rendkívül figyelemreméltó az a kép, amelyet az ifjú Šafárik 1845. évi missziójával kapcsolatban alkothatunk ma gunknak Zách jelentése alapján. Találko zunk itt a s/Jovák—cseh nyelvi szakadás ügyével, az orosz cári ügynökök befolyá sának problémájával, a Stúr—Kollár ellentét jellegével. Šafárik jelentéséből kiderül, hogy a szlovák politikusok, akik nemrég még az oroszokban bíztak, most mindinkább Szer biára figyelnek, anélkül azonban, hogy tud nák, milyen nagy szerepe van a szerbiai eseményekben a lengyel emigrációnak. Ša fárik mindenütt Rieth-Reiner nyomdokain haladt s így megtudta, hogyan válaszoltak a szlovákok ennek forradalmi terveire. A Stúr—Safárik találkozó azonban még a lengyel emigráció megítélése szerint sem volt egészen eredménytelen. A belgrádi ügynök például altiban látta ennek az útnak a hasznát, hogy felkeltette a szlovákokban a régi rokonszenvet a szenvedő lengyel testvémép iránt, megmutatta a szlovákok nak, hogy Czartoryski élénken tevékenyke dik a nemzetközi diplomáciában és nemso kára olyan események következhetnek be, amelyek megváltoztathatják a viszonyt Lengyelország és Oroszország között. A len gyel emigráció úgy értékelte a Safárik— Stúr találkozót, mint amely hozzájárult az orosz befolyás csökkentéséhez a monarchia beli szlávok körében. Különösen figyelemreméltó következmé nyei •voltak _a Safárik—Stúr találkozónak a magyar—szlovák viszony további alaku lására vonatkozólag. Zách jelentése utal -arra, hogy a beszélgetés folyamán Stúr megértést tanúsított abban az irányban, hogy lapját alkotmányos szellemben kell szerkesztenie. Stúr megbízta Safárikot, kö zölje Czartoryskival, hogy lapjában sohasem fog az orosz despotizmus mellett állást fog lalni, nem fogja megdicsérni az osztrák kormányt, igyekezni fog lapjában kikerülni ez utóbbival kapcsolatben minden említést s nem feledkezik meg jrről, hogy hírt ad jon a lengyelországi eseményekről. Megígér te Safáriknak, hogy őszintén-támogatni fogja a magyarok által követelt helyes reformo kat (íTappuyer franchement les bonnes ré- formes reclamées pár les Magyars”), még pedig nem úgy, mint egy pártnak az ügyét, hanem úgy tekintvén a dolgot, mint a saját ügyét. Stúr azonban azt a meggyőződését is kifejezte, hogy elsősorban a helyi érdekek védelmére kell szorítkoznia, mert a szlová kok még nem értik meg az általános kér déseket, igyekezni fog azonban cikkeiben ezt a kört fokozatosan szélesíteni és így eljutni a magyar lapokban folyó viták színvonalára. A lengyel emigránsok képviselői nyomban megértették, hogy e szavak Stúr szájában nem puszta ígéretek; Stúr szilárd jelleme volt a -biztosítéka annak, hogy ezek az irányelvek a Slovenskje Národnje Novini lapjain valóban érvényesülnek is. A Safá- rilckal való tárgyalás volt tehát nagy mér tékben az alapja annak, hogy a- következő időszakban Stúr lapja olyan sok rokonvonást mutatott fel a magyar középnemesi politika. Kossuth által vezetett csoportjával s ennek programjával. A lengyel emigráció volt az, amely teljes világossággal állította Stúr sze me elé az ellenzéki politikában való tevé keny részvétel előnyeit; Czartoryskiék fi gyelmeztették a szlovák nemzeti mozgalom
