Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Kovács Endre: Magyarok, szlovákok és lengyelek az 1848-as szabadságharc előestéjén
Magyarok, szlovákok és lengyelek az 1848-as szabadságharc előestéjén Aránylag kis összeggel nagy befolyásra lehetne szert tenni a szlávok között, ami egyben Stúrék mozgalmának súlyát is meg növelné. A lengyel emigrációnak azonban rendkívüli óvatossággal kellett eljárnia, ne hogy az osztrák kormány kémszervezete útján megsejtsen valamit a készülő akció ból, hiszen ez könnyen odavezethetett, hogy Bécsben megvonják Stúr lapengedélyét. Stúrban a lengyel emigráció garanciát lá tott arra, hogy a szlovák mozgalom egész séges irányban fejlődik tovább. Stúr fel- világosodott ember, jó hazafi és liberális politikus, írta Zách 1845 nyarán. Ugyan akkor kifejezte azt a bizalmát is, hogy Stúr éppen eme jellemvonása alapján ma gáévá teszi & magyar ellenzéki politika alkotmányos 'elveit és a magyar politika reform-követeléseit, meg fogja magyarázni lapjában ezek nagy jelentőségét a szlovák olvasóknak, akiknek a reformok ugyanúgy hasznukra lesznek, mint a magyaroknak. Zách terve szerint Stúr lapját mindenkép pen támogatni kell, maga a herceg fizessen elő rá több példányban. A szlovákok számára felemelő érzés lesz, hogy lapjukat járatják Párizsban, Sztambulban és más helyeken. Annál fontosabb ez, mert az oroszok már biztosan előfizettek Stúr lapjára. Pedig — írja Zách 1945. július 4-én — ezt a lapot nem fogják orosz szellemben írni, ifiért Stúr nem híve. a despotizsmusnak. És végül itt vannak mintegy biztosítékként a ma gyarok, akik ügyelni hivatottak a szlovákok alkotmányos szellemére. Mint látjuk, a lengyel emigráció Czarto- ryski-féle szárnya felismerte a szlovák nem zeti mozgalom s ezen belül Stúr lapjának jelentőségét és ezt a mozgalmat a magyar ellenzékkel való szövetkezés, a nemesi re formpolitika útjára akarta vezetni. Olyan program volt ez, amely — eltekintve most a- Czartoryski-tábor politikai programjának sok hibás vonásától — objektíve egybeesett a Habsburg-monarchia népeinek érdekeivel s ha e program megvalósul akkor a ma gyar—szlovák politikai együttműködés jó példája könnyen hatással lehetett volna a többi nemzetiségre is, amitől az abszo lutizmusellenes front mérhetetlenül megerő södött volna. Persze, a Czartoryski-féle po litikának volt egy elméleti szűklátókörűsége: Czartoryskiék úgy vélték, hogy a szlovákok a saját nemzetiségük ügyét alárendelhetik „az alkotmányos szabadság kivívásának”, nem gondolván arra, hogy a magyar rész ről vívott alkotmányos szabadság a saját nemzeti szabadság nélkül aligha egyéb üres frázisnál! Czartoryskiék abban reményked tek, hogy Stúr meg fogja magyarázni a szlovák népnek a magyar alkotmányosság előnyeit és az utolsó tíz év reformjainak értékét. A lengyel emigráció arisztokrata szárnya azonban nem vette figyelembe azt, hogy Stúr és a szlovák mozgalom sokkal mélyebben gyökerezik a szlovák jobbágy életében, mintsem hogy beérhesse a magyar ellenzéki politika lassú vívmányainak tudo másul vételéveil, beletörődjön a nemzetiségi elnyomás “rideg tényébe és a nép égető sebeit betakargassa az alkotmányosság szó virágaival. A szlovák nép elégedetlensége nem volt ismeretlen a lengyel politika előtt, tudták, hogy a szlovák mozgalom vezetői kemény harcra készültek fel. Most, hogy Stúr laphoz jutott, várható volt, hogy meg indul a küzdelem a magyar sajtó és Stúr lapja között a napi politika konkrét kérdé sei körül s az ilyen harc egyáltalán nem lesz alkalmas arra, hogy népszerűsítse a szlovák tömegek közt a magyar ellenzék politikai magatartását, a magyar „alkotmá nyosság” szellemét, hanem inkább attól le het tartani, ez a harc Oroszország érdekeit fogja szolgálni. Az a veszély fenyegette a lengyel békéltető politikát, hogy az evan gélikusak mellett a katolikusok is Stúr köré tömörülnek és a tervbevett hídverés végülis elmarad. Az ifjú Safárik missziója tehát egy szé leskörű politikai koncepció (láncszeme volt. A horvát—magyar baráti viszony megterem- A Fáklyának írta Kovács Endre Kossuth-díj as, Budapest
