Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1956 / 9. szám - József Attila: Egy spanyol földmíves sírverse - Radnóti Miklós: Hispánia, Hispánia - Radnóti Miklós: Federico Garcia Lorca

RADNÓTI MIKLÓS

Federico

Garda

Lorca

Mert szeretett Hispánia

$ versed mondták a szeretők, —

mikor jöttek, mást mit is tehettek,

költő voltai, — megölték ők.

Harcát a nép most nélküled tAjja,

hej, Federico Garda!

(1937)

Két napja így zuhog s hogy ablakom

nyitom

Páris tetői fényiének,

felhő telepszik asztalomra

s arcomra nedves fény pereg.

Házak fölött, de mélyben állok mégis itt,

rámsír az esővert korom,

s szégyenkezem e lomha sortéi

s hírektől mocskos alkonyon.

Ö suhogó, féketeszámyú háború,

szomszédból szálló rémület!

nem vetnek már, nem is aratnák

és nincsen ott többé szüret.

Franco tábornok besorolt ádáz

katonának,

nem szöktem meg, mert féltem,

agyonlövet úgy.

Féltem — azért harcoltam a haddal a

jog s a szabadság

éUen írun falcán. S így is elért a halál.

Madárfió se szol, az égből nap se tűz,

anyáknak sincsen már fia,

csupán véres fclyóid futnak

tajtékoson, Hispánia!

De jönnek új hadak, ha kell a semmiből,

akár a vad forgószelek,

sebzett földekről és a bányák

mélyéről induló sereg.

Népek kiáltják sorsodat, szabadság!

ma délután is érted szőÜt az ének;

nehéz szavakkal harcod énekelték

az ázott arcú párisi szegények.

(1937)

Egy spanyol földmíves sírverse

HlhFANIM

JÓZSEF ATTILA

Hispánia, Hispánia

RADNÓTI MIKLÓS