Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - František Halas: A harcoló Don Quijote (ford. Babos László) - S. K. Neumann: In memoriam Federico Garcia Lorca (ford. Babos László)
A harcoló Don Quijote hitkor az ősz a f ákat aranyba vonta már, Rocinante felnyerített s régi álma után induli Don Quijote újra végig Kasztüián. Tépje a szélmalmot a szél! reánk más tusa vár. In memoriam Federico Garcia Lorca És Panza öszvérén nevet; meggyógyult a lovag. Űj útra indult, írtja a felkelő hadat. Mikor az Ősz a fákat aranyba Vonta már, a barikádról Doň Quijote sürü rendet kaszált. Babos László fordítása Édes hangú gitárja édes Andalúziának, ahol az eWe jázmin-illatos, ott hever módikba, vérbe hullva, az elárvult szökőkút könnyét hiába ontja a magnóliákra és a mirtuszokra. Árva a ciprus és á tengerek egy partja — húrjára vár a narancsliget, a kék éjeken rég nem zendiütrháfr^ fel hangja ^ és várják selymes ujjai a holdnak, amíg a fákra ó rimákat rónak; a föld lírája halott, dallama elveszett. A cukornád, a dinnye, kukorica nem remeg már véle a forró földeken, nem jár fel többé a szőlőkbe este egy kis dalt dúdolva szerelmesen. Nem éneket már a szegény juhásszal, a Sierra ösvényét öszvéren nem járja, nem dűl le többé a boróka alá pihentető, nyugodt álomra várva ... Összetörték a gitárt, meg ölték az embert, mert szerette hazáját, népét és a dalt. Dal volt maga is, közéi s távolról v hangzó, onnan, hol a penész mindent él nem takart. A kámzsák s a kapzsiság szörnyű penésze, s ez ölte meg, Ékegyetlensége daloló tanúját, gyilkolta meg a dalt, az éneket. Ez am^ozó lágy hang, ' édes hxtnffú gitárja édes Andalúziának, visszatér harcban edzve és ragyogva s a hosszú borzalom is rövid lesz azoknak! kik jobbra várnak • Már rég élrohad az éhéé, mohó csürhe s kik segítik, éltetik, a gyilkosok, a meggyötört föld, az égő csipkébokor szabad lesz újra, vidám otthonok földje s a történelem fágjues lapja lesz a hősi reggel, szabadságnapjára váró, gz emberek kiköpnek, ha olvassák majd: canála Franco, canalla Molo, canalla De Uano. M De Granda gitárjának dalai, a vérkoszorús dalok, visszatérnek újra meg újra a rétekre, kertekbe, szőlőkbe, házakba s idézik a halott költőt, ki maga volt a föld, benne élt a munkás, a lányka és az öszvérhajcsár. Munka ééhgyugálom lesz csupán, Libériád. * s Babos László fordítása HÚPANIA FRANTIŠEK HALAS
