Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Stern Jenő: Amikor Zalka Máté elesett (Az interbrigád megalakításának huzadik évfordulójára)
Amikor Zalka Máté elesett (Az Snterbrigád megalakításának huszadik évfordulójára) A guadalajarai csata után ismertem meg Lukács tábornokot — ezen a néven szerepelt a hős spanyol nép szabadságharcában — amikor a nagy győzelem után azzal bízták meg, hogy a 12-es brigádot alakítsa át hadosztállyá. Vezérkara M.. óban, a mi egy ségünk állomáshelyén szállt meg. Amikor parancsnokom, Baller őrnagy bemutatott neki, szinte nem is katonás kedvességgel fogadott. Tiszti egyenruha volt ugyan rajta, de rangjelzést nem hordott, csak brigadéros sapkáját díszítette egy arany zsinór. Aki a május elsejei katonái díszszemlén látta, alig hihette el, hogy egyazon emberrel van dolga. A díszszemlén kemény katona ülte meg a szilaj lovat, szigorúan vizsgálva az előtte elvonuló alakulatokat, amelyek tagjaitól a legnagyobb fegyelmet követelte meg. Néhány hetes átszervezés után, amelyet alapos kiképzéssel töltöttünk, majd egy rö- videbb első vonalbeli tartózkodással, ahol azonban nem került sor komolyabb össze ütközésre a fasisztákkal, az aragóni frontra irányították az új hadosztályt. A Rákosi zászlóalj parancsnokává Hevesi elvtársat, politikai biztosává pedig Tarrlmre elvtársat nevezték ki. Az egyes tiszti poszto kat az éppen befejeződött tanfolyamról ér kezett fiatal tisztekkel töltötték be. Valahol Madrid körül rakodtunk be a va gonokba- és elindultunk Valencia felé o döcögő vonattal. Két napig tartó út után Caspe táján álltunk meg, hogy felkészül jünk harci feladatunkra. A városban fekete-piros anarchista zász lók díszelegtek a középületeken és a temp lomtornyon. A fogadtatás nem volt a leg- barátságosabb. Az anarchista szervezetekbe befurakodott trockista elemek megtették a magukét, hogy az egyébként vendégsze rető lakosság lelkesedését lehűtsék. A fa siszta kémeknek ilyen körülmények között könnyű dolguk volt. A zaragossai fasiszta leadó már másnap jelentette, hogy Caspeba érkezett az újonnan szervezett hadosztály s pontosan megnevezte az egyes egységeket és parancsnokokat' is. Az egységeinkbe beosztott spanyol nem zetiségű katonákat azzal a feladattal bíztuk meg, hogy magyarázzák el a lakosságnak a kormány parasztpolitikáját. Nagy feladat volt ez és kitartó, szívós munka nélkül nem lehetett elvégezni. Hadosztályunknak azonban nem ez volt a fő feladata. Végre megkaptuk a parancsot, hogy induljunk el a kitűzött frontszakaszra. A teherautókat a közlekedési közegeknek kellett rendelkezésünkre bocsátaniok, ame lyeknek vezetői ezen a vidéken szintén anar chisták voltak. így íörtént, hogy két hosszú napig vártunk az autókra, s ez az időnye reség nagy előnyt jelentett az ellenségnek. Ilyen körülmények között kellett Lukács tábornok elvtársinak előkészítenie az akciót. A cél Huesca város elfoglalása volt, ahol a fasiszták állásai patkószerűen, mélyen be nyúltak a köztársaságiak területébe, megne hezítve a közlekedést egy fontos országúton észak és déli irányban. Az újonnan átszer vezett egységek tűzpróba előtt álltak. Itt kellett megmutatniok, hogy nem méltatlanul viselik a guadalajarai győztesek nevét s hogy nem csak védekezni tudnak hősiesen, ahogy azt Madridban bebizonyították, de támadni is. A mi ütegünk csupán egy, a guadalajarai harcokban az olaszoktól zsákmányolt, angol gyártmányú ágyúja volt s hozzá vagy ezer gránátja. Az üteg feladata az volt, hogy a Rákosi zászlóaljat támogassa. Karcsi, az üteg ideiglenes parancsnoka nagyon büszke volt erre a feladatra. A támadás előtti napon, 1937. július 11- én délután terepszemlére került a sor. A tisztek csoportját Hevesi elvtárs vezette a terepszemlére. Lementek az első vonalba, amelyet egy trockista egység tartott meg szállva. A fedezékek nagyon kényelmesen voltak berendezve, még a villanyt is beve zették. A legénység kártyázott és az árokban szanaszét heverő üvegek arról tanúskodtak, hogy a katonák vígan élnek. Karcsi távcsővel figyelte az ellenséges állásokat és meglepetten állapította meg, hogy odaát a fasiszták bizony nagyon jól érzik magukat. Takarókon heverve, fürdő nadrágban kártyáztak, akárcsak valami ki ránduláson. Meg is kérdezte az egyik POUM jelvényes katonát, hogy miért nem zavarják meg egy kissé őket. — Minek okvetetlenkedjünk, hisz ők sem bántanak bennünket, — felelte vállatvonva. Hevesi elvtárs megmutatta azokat az el lenséges gépfegyverállásokat, amelyeket az ütegnek lőnie kellett a támadás megindu lásakor, nehogy oldaltűzzel árasszák el az előnyomuló Rákosi fiúkat. Karcsi ideges volt. Baller, az osztag pa-
