Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 9. szám - Stern Jenő: Amikor Zalka Máté elesett (Az interbrigád megalakításának huzadik évfordulójára)
A Baller-csoport tisztjei rancsnoka észrevette ezt és meg is rótta érte: — Karcsi, nem szabad idegeskedned, ez csak bajt okozhat. Bízz magadban és az embereidben, minden rendben lesz. Csak arra figyelmeztetlek, hogy légy velem ál landó telefonösszeköttetésben, majd segítek. * A forró déli nap elől ember és állat a halvány árnyékon keresett menedéket. A völgykatlanban Huesca körül mintha ki halt volna minden élet. A csend azonban csak látszólagos, néhány kilométernyire észak felé nagy a sürgés-forgás. Az ön kéntesek hosszú libasorokban húzódnak a szőlőskertek és az olajfák között, vál lukon puska és üres tölténytáska. Az egyik úton ott látni a vöröskendős garibaldistákat, az olasz önkénteseket, a Belgiumban dolgozó lengyel bányászok legjobbjait, a bécsi Schutzbündlereket. Ott menetel a Rákosi zászlóalj is, soraiban a Franciaországba ki vándorolt szakmunkásokkal, a csepeliekkel, ott a tiszántúli szegényparaszt, a kubikos. Valamennyien azért jöttek ide el, hogy küzdjenek a közös ellenség,, a fasizmus ellen. Valahol a hadosztály vezérkarában mind ezt a sok elszánt akaratot az adott pilla natban Lukács tábornok — Zalka Máté magyar író irányítja. A sokezernyi önkéntes, a spanyol nép, a párt bízik benne, aki ka tonai tapasztalatait a magyar poletárdikta- túra idején, a szibériai vörös partizánok soraiban szerezte. A Madrid körüli harcokban már megmutatta, hogy jó parancsnoka a szabadságharcosoknak, ezért bízták meg ilyen fontos feladattal. * Ahogy esteledni kezdett, Karcsi megtette az előkészületeket, kiválasztotta az ágyú legénységét, a híradósokat, a lőszerszáílító- kat. Minden önkéntes oda kívánkozott, ahol „meleg” lesz, kérték, követelték, hogy kap janak valamilyen feladatot. Karcsi, helyte lenül, eleget tett kívánságuknak, a kellő létszám kétszeresét engedte a tüzelőállásba. Közel hozzájuk a szalmakazal mellett a Thälmann üteg foglalt állást. Megfigye lőállomásukat az istállóban helyezték el. Karcsi tekintettel a közvetlen tüzelésre nem választott külön megfigyelőállást, ott kel lett maradnia az ágyú mellett. Mikor elkészült az állás kiépítésével, je lentkezett parancsnokánál Ballernél. hogy várja a további parancsokat. Baller valahol egy magaslaton rendezte be parancsnoki állását, onnan kellett irányítania valamennyi üteg tüzét. Karcsi telefonhívására nagyon idegesen válaszolt és kérte, hogy gyakrab ban hívja fel és jelentsen mindent, amit fontosnak tart. Időközben az egyágyús üteg parancsnokának tudomására jutott, hogy a gyalogság éjfélkor érkezik kiindulópontjá ra s ott osztják majd ki a lőszert is. A támadást hajnali négy őrára tűzték ki. Tíz óra tájban Baller felhívta Karcsit és parancsot adott, hogy teremtsen közvetlen telefonösszekötetést a brigádparancsnökkal. A Thälmann üteg megfigyelői jelentették, hogy estefelé különös mozgást tapasztaltak az ellenséges vonalakban. Mintha nagyobb, szürke kutyák serege szaladgált volna a lö vészárkok körül. Csak később tudtuk meg, hogy mór katonák szokták ezt a cselt hasz nálni: magukra borítják a takarókat és négykézláb járnak ki az állásokből. Távo labbról valóban állatra emlékeztetnek. Egy óra felé Karcsi jelentette Ballernek, hogy a gyalogságnak se híre se hamva. Baller káromkodva felelte: — Tudom, — és lecsapta a kagylót. Karcsi nem tudta mire vélni parancsnoka viselkedését, hisz egyébként híres volt nyugalmáról. Két órakor még mindig nem jelent meg a gyalogság. A brigádparancsnok telefonon hívta Karcsit, hogy készen áll-e? Megle petten felelte: — Parancsnok elvtárs, hi szen már két órával ezelőtt jelentkeztem nálad és tudomásul vetted, hogy várom parancsaidat. Néhány perccel később ismét Baller hívta Karcsit: — A brigádparancsnok alá vagy rendelve, csakis az ő utasítására kezdel tüzelni. Maradj vele állandó kapcsolatban, ha lehet, azonnal huzass hozzá vonalat és jelentkezz. Karcsi elképedve hallgatta parancsnoka ideges hangját. Három órakor még semmi hír a gyalogságról. ‘Felderítőket küldött hát-
