Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Babos László és Mikus Sándor: Az élet küszöbén (Az osztályelső, Egy a "gyengébbek"-ből, A "bányász", Óvónők, A "rapli", Utószóféle
„A bányász'’ megbocsátóan mosolyog, majd rendíthetet len nyugalommal bejelenti: — Nem tudom. Meglepetve tekintek rá, majd a tanítóra. De Hideghéty elvtársnő — minden várako zásom ellenére — ugyancsak nyugodt. Nem mosolyog ugyan, mint a gyerek, de nem is indul fel, csak felvont szemöldökkel for dul a felelő — illetve nem felelő felé: — Mit gondolsz, ha nem mégy át, fel vesznek bányásztanoncnak ? Azt hiszed, számtanból, magyarból, oroszból, földrajz ból megkapod a kegyelem-négyest? A gyereket szemmelláthatólag nem hoz za ki sodrából a kérdés. Nagykényelmesen rátámaszkodik a padra és vár, nyilván arra, hogy van-e még valami kérdeznivalója a tanító elvtársnőnek.- Ülj le. Kényelmesen letelepedik és megelégedet ten néz körül az osztályban. Csodálatoskép pen a gyerekek sem csodálkoznak. Közöm bösen hallgatják a kurta feleletet. Rend- benlévőnek találják. Gubela a bányász. Neki nem kell tanulni. Ez az osztály „vélemé nye”. gyárból elégségesre állok. A nyolcadik osz tályba már nem iratkozom be. Majd a bá nyában folytatom a tanulást. Csak felvegye nek, mert baj van a szememmel. — Recep tet nyom a kezembe. Nézem — fél diop tria — nem olyan nagy veszedelem. — Igaz, hogy a szüleim sem akarnak aláírni, ellenzik, hogy bányába menjek, de az már el van intézve. A nemzeti bizottság munka erőtartaléka hozzájárult. Az igazgatóhelyettes , elvtárs felé fordu lok. — Ügy van — veszi fel a szót. — A gyerek ugyanis a nevelőapjánál lakik, aki elhanyagolja a nevelését. Ezelőtt két esz tendeig nagybátyjánál lakott, de ott sem maradhatott tovább. Mindez természetesen ..nagy mértékben befolyásolja az iskolai elő menetelét is. Ilyen körülmények között — tárja szét a kezét — talán még ez lesz a legszerencsésebb megoldás. S a „bányász”, aki legutoljára a Huckle berry Finn-t olvasta, szereti a mozit és a sportolást, öregesen, megfontoltan ráüt a fejével. — Igen így lesz a legjobb — hagyja jóvá. De szülők, tanár elvtársak, és CSlSZ-ve- zetők, vajon jól vctn-e így? Óvónők Bujkál a nap. Ki-kitekint a fehérbolyhos lepedőnyi felhők mögül a levelesedé komá romi parkra, majd ismét elbújik. Állok az egyik pad előtt, kezemben a fényképezőgép és várom, hogy hosszabb ideig kinn marad jon. Essünk túl a biztonság kedvéért men- Bocska Júlia és Ehrenberger Irén nél hamarább a fényképezésen. Beszélgétrii élbeszélgethetünk akkór is, ha bebörul. A pádon a komáromi magyaf iarütás - nyelvű óvónőképző iskola két érettségiző növendéke: Bocska Júlia és Ehrenberger Irén ülnek. Nyoma sincs rajtuk az én időmbeli diákok izgalmának. Nem érhetik A tanári szobában ülök. Szemben velem a „bányász” gyűrögeti szürke bányászsáp- káját. Beszélgetünk. — Honnan jutott az eszedbe, hogy éppen bányásznak menj ? — A bányában jól jehet keresni. Mondta Német Miki barátom. Bányásztanonc. Meg magam is jártam Novákyban, a mintabá nyában. — Mí az a míntabánya? — Olyan mint az igazi bánya, csak mes terséges, a föld színén van. Érdeklődtem is Novákyban a kereset felől. Azt mondták, hogy 4000—4200 koronát is lehet keresni.-í- És mikor mennél a bányába? — Most, az iskolaév végén. —A hetedikből? Rámtekint, majd az asztal sarkán ülő Szabó Árpád igazgatóhelyettesre. — Igen. Földrajzból, számtanból, 1 oroszból és ma
