Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Babos László és Mikus Sándor: Az élet küszöbén (Az osztályelső, Egy a "gyengébbek"-ből, A "bányász", Óvónők, A "rapli", Utószóféle
őket meglepetések. Jól felkészültek. Az érettségi kétségen kívül sikerül.,. Készen a felvételek, beülünk a Central kávéházba egy-egy málnaszörp, itletve fe kete mellé. Odafordulok az egyik mosolyog va várakozó „hölgy”-hoz: Hogy hívják, kis lány ? Felvonja a szemöldökét, ha nem tévedek, a „kislány”-ra, de azért válaszol: — Majd nem Bocskaynak — Bocska Júliának. A IV. e az írásbeli érettségi szünetében — Beszéljen valamit magáról, a szülei ről, terveiről. Szemmelláthatóan elhidegült hangon felel, egy szóval: — Kérdezzen! Nincs egyébb hátra, kérdezek (majd be széd közben igyekszem kiköszörülni a csor bát). — Mi az édesapja foglalkozása? — Asztalos. Az állami gazdaságban dol gozik. Hát, elég szűkszavú válasz. Úgy látszik, válóban megsértődött. Elnézem, ámint szemben ül velem a kávéházi asztalnál. Bar na haj, tat áros vágású, de kék szem, szo katlanul hosszú fülbevaló, meglepően ápolt kéz, nyilván a gyűrűsujján csillogó karika gyűrű tiszteletére. Talán ezzel lehetne folytatni az érdek lődést. — Menyasszony ? — Igen. De erről ne írjon. — Miért 7 Talán szégyenli ? Ki a boldog vőlegény? — Szóval... — néz el szégyenlősen — baka. — Aztán már kérdezés nélkül foly tatja. — Ősszel szerel le. Amint hazajön, nyomban összekerülünk. Még nem tudom, hová kerülök, ha az iskolát elvégeztem. A gyaltai járásba kértem magam, mert nem tudok valami jót szlovákul. íme, Bocska Júlia, aki pontosan tudja, mire készül az életben s aki válóban nem „kislány” ... Az iskola tánccsoportjának vezetője. Na gyon szeret táncolni és zongorázni. Tán cospartnerével, Modránszky Gyulával tán colt már Nyitrán, Eperjesen, Kassán, sőt Prágában kétszer is. Legnagyobb élménye az Országos spartakiád volt. — Milyen a tanulmányi előmenetele ? — Két egész — tehát jeles. Ismét eltér az iskolától: — Hét éve zon gorázom. Szeretek moziba járni. Utoljára a „Vörös és feketét” láttam. — Hát a könyvet olvasta? — Nem„ Utoljára az „Asszony lesz a lányböl”-t olvastam, de már nem emlék szem rá, hogy ki írta. Óvónőnek készült az iskolában, de lehet, hogy más állás után kell néznie. — A dolog ugyanis úgy áll, — magya rázza, — hogy Komáromban szeretnék ma radni, itt pedig az óvónői állások el van nak foglalva. Hát ha másképp nem lesz, hivatalban találok állást. Elhallgatom. Nem „keresek” — de „ta lálok”, minden bizonyossággal, egy árnya latnyi kétség nékül. De jó is a mai fiata loknak! Jávor Ignác elvtárs, a pozsonyi nyolcadik nyolcéves magyar tanításnyelvü iskola igaz gatója lapozgat az iskolából kikerülők lajst romában. — Talán Lackó Darinát hívnánk ide. Nagyon érdekes kislány. Hisz majd meglátja. Másodmagával, Ertl Izabella, osztálytársa kíséretében állít be az érdekes kislány az igazgatói szobába. Letelepedünk a köralakú asztal mellé s az igazgató elvtárs veszi fel a beszélgetés fonalát. — Jó lesz, ha megismerkedik; szerkesztő Erii Izabella és Lackó Darina A másik érettségiző „hölgy”, Ehrehber- ger Irén — már inkább vigyázok — se lyem sálát rágja ezalatt. Amint rátekintek, leejti piros szvetterére és készséggel felel minden kérdésre. Édesapja az ármentesítő társulat hivatal nok-alkalmazottja. Retten vannak testvérek. A „ rap
