Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 6. szám - Babos László és Mikus Sándor: Az élet küszöbén (Az osztályelső, Egy a "gyengébbek"-ből, A "bányász", Óvónők, A "rapli", Utószóféle
Ez Halász József, de csak névrokona a kitüntetett tanulónak. Ahogy az ajtón bejön, olyan lányoknak való mézes mosoly vibrál az arcán. Még a sarkát is összeüti, amint bemutatkozik. — Halász József. Aztán leül és rágyújt a kínált cigarettá ból. Minden mozdulatán meglátszik, hogy társaságkedvelő lény, nézése, figyelme, gesztusai csupa mesterkélt udvariasság. S ha ilyen, bizonyára ért a széptevéshez is. Meg is kérdezem tőle melegében: — így érettségi előtt megy-e az udvar lás? — Á ... Nem udvariok én. Nincs most arra idő. — Hát azelőtt? Szégyenlősen lehajtja a fejét és látnivaló, hogy a megfelelő választ keresi. — Nincs nagyon kinek. Kevés a rendes lány. Meghökkent a felelet, s kérdőn nézek rá. — Igen, már úgy értem, hogy amelyik lányt otthon a szülei fognak, az nem na gyon jön ki sétálni sem. Itt a fiúk min denféle „kivert” lánynak udvarolnak, de én csak azokat a lányokat kedvelem, akiknek nincs valami süket dumájuk. Az meglát szik messziről. — Mi az, Jiogy kivert? — Raffinált... Ez a beszélgetés nem visz közelebb, érez hető, hogy kicsit hamisak a feleletek. A fiú minden igyekezete odirányul, hogy meg szépítse kis felületességeit. Különben átlagos tanuló, nagyon változa tos osztályzatú bizonyítványokkal. Osztály főnöke mondja, hogy nincs benne tartós érdeklődés, s többnyire a diákok hagyo mányos szerencséje menti a konferenciák kritikus buktatóin. Leggyengébb a nyelvi tantárgyakból. — Nincs nyelvérzékem, az embernek össze kell törni a nyelvét, hogy megtanul jon valamit — mondja nevetve, s elmond ja, még azt is, hogy nem kapott ebben az évben ösztöndíjat, mivel a tavalyi évzáró konferencia előtt megbetegedett a szemére, s gyenge tanulmányi átlaggal végezte az évet. — A, a szülők kiabáltak rám, hogy mért nem igyekeztem, de hát nem tudtam bepó tolni a mulasztásom. A szülök különben Pányba való szövet kezeti földművelők, s olyan áldozatot hoz nak fiukért, hogy még száz korona zseb pénzt is ,kap tőlük havonta. — Mozira, cigarettára csak kell, nem ? Tíz cigaretta naponta — húzza fel a szem öldökét. Huszonegy éves, érettségi után üzemben szeretne elhelyezkedni mint konstruktőr. Nagy tervei még nincsenek, családalapítási gondjai sem, mert még katonai szolgálat előtt áll. — Nagyon szeretnék valami modernebb üzemben elhelyezkedni. Úgy tudom, hogy i'yen villamossági üzemek vannak Korom - pán, Dobsinán és Eperjesen is, vagy ott van az Árvái Duzzasztó, de azért legjobban szeretnék Pozsonyba kerülni, a Kábelgyár ba, Meg szeretném a korszerűbb villamossá gi motorokat, tekercselő gépeket ismerni. És aztán jó szakemberek közé szeretnék jutni, hogy valamit tanulhassak is, — Csak ennyi érdekli ?- Halász József — No, azért is örülnék, ha Pozsonyba kerülnék, mert mégis nagyváros, s ott nagyszerű élet van. Tipikus vágyálom, megszokott ábránd az átlag fiatalembereknél. Ez a kis beszélgetés jó volt arra, hogy megtudjam, nem mindenki kész ember még érettségi táján, s a felnőttek társadalmá nak sok .hozzáértéssel és szeretettel kell megsegíteniük a fiatalokat életpályájuk kéz - detén, hogy a társadalom értékes, dolgos tagjaivá válhassanak. Erre van szüksége Halász Józsefnek is, aki tanárok, s az if júsági szervezet vezetőjének véleménye szerint átlagos képességű ember, s jövendő munkatársain és életkörülményein áll, hogy a benne levő ijó felülkerekedik-e az érték telen tulajdonságokon. A „ bányás“ A komáromi új gyári lakótelep mellett működő magyar tanításnyelvű általános is kola hetedik osztályában ülök. Hátulról a harmadik padban. Hideghéty Mária tanító elvtársnő ott áll a csigán gördülő kettős tábla előtt. Feleltet. — Gubela Vince! Szőkésbarna hajú, kékszemű fiú áll fel a szomszéd padban. — Mik az ellentett számok ? — kérdi a tanító elvtársnő. A gyerek áll, jóakaratúan, mondhatnám Egy a „gyengébbek66 - bői
