Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 5. szám - Bábi Tibor: Új diadalt érlel - Régi harcos májusok (Írták és összeállították: Babos László, Barsi Imre, Fábry István, Mikus Sándor, Roják Dezső, Szily Imre) - Prága 1890 Május 1.
A prágaiak szeretett ,/naminkája“ tónk. A kép a prágai Vár egyik termében készült. Oda hívta meg magához a köz társaság elnöke a prágai kommunisták „ma- minkáját”. „Maminka” serdülő kora óta résztvett a munkásmozgalomban. Az ő sze rény kiskocsmájában — ahol senkinek sem kellett rendelnie és máig is rejtély, miből élt a Černý család, mert azok, akik fizet hettek és költekezhettek volna, messzire el kerülték — találkoztak néhány zavartalan órára Gottwald, Zápotocký, Šmeral, S. K. Neumann, Egon Erwin Kisch, Kopecký, Krosnař elvtársak. Sok döntő elhatározás született a kis kocsma falai között. Volt1 idő, amikor a kommunista sajtót is innen, tőlük szállították rendeltetési helyére, sőt a má sodik világháború alatt gyakran az illegális Rudé právo példányai is itt készültek. A „maminka” már nehezen emlékezik, de azért szép lassan elmondja, hogyan készült hatvanhét évvel ezelőtt a májusi felvonu lásra. 1 — A munkások jogaiért akartunk tün tetni. Prágában már akkor jelentős szerve zete volt a nyomdászoknak, szabóknak, ve gyipari munkásoknak. Apám fekete-listán szerepelő asztalossegéd, én kötőnő voltam. Központunk az újvárosi Munkásotthonban volt. Gondosan megtettünk minden előké születet. Máchová pedagógus elvtársnő meg tanított néhány szép indulóra, a Munka da lát és J. K. Náchodský Munkáshimnuszát is énekeltük. < Ügyeltünk arra, hogy minden résztvevő az ünneplőjét vegye fel. A férfiaknak fekete nadrágjuk, fkék inglük, vörös nyakkendőjük és széleskarimájú fekete kalapjuk volt. Mi lányok — hatvanhét évvel ezelőtt csinos, fiatal kislány voltam — szintén kitettünk magunkért. Szépek akartunk ; lenni a me netben. Széles, kék -szoknyánk volt, kihaj tott galléros, vörös blúzunk. A blúzt csillogó rézgombok és fekete szalag díszítették..Ami lyen örömmel mi — munkások — vártuk a május elsejét, annyira reszketett tőle a gaz dag prágai polgár. Černá elvtársnő szünetet tart, majd foly tatja - az emlékezést: — A munkások Prága különböző .részein, szakszervezeteik szerint gyülekeztek. Ter mészetesen aznap nem dolgoztak, még a piacot sem tartottak meg. A. külvárosokban, ahol a munkások többnyire laktak, de a vá ros belső részein is, a koradélelőtti órák ban ; gyűléseket rendeztek. Utána vonultak fel. mindenfelől a Střelecký ostrovra, ahol 11 órakor megkezdődött a nagy, közös nép gyűlés. Mi az akkori Ferdinánd körút (mos tani 'Národní třída) felől vonultunk. Sokan voltunk, és mert nem haladtunk katonás rendben, szándékosan inkább ritkább sor közökben, sokáig tartott a felvonulás. Ami kor a rendőrigazgattóság épülete ) előtt me neteltünk, a betiltott Vörös lobogó induló éneklésébe kezdtünk. A rendőröknek inukba szállhatott a bátorságuk, mert még » mu tatkozni sem mertek. Nehéz napjuk volt azoknak, akik a szi getre .Vezető úton a hídpénzt szedték. A színház felől csupán féltizenkettőig 8600, a Malá strana-i oldalon 4200 krajcárt szed tek be. A Střelecký ostrovon aznap legalább 12 000 ember »volt. A sziget bejáratánál munkásrendezők fo gadtak. A magas gesztenyefák alatt már hatalmas tömeg várakozott. A népgyűlést a szocialista Náchodský nyitotta »meg. Dědic szabósegéd és Školandová a nyolcórás mun kaidő bevezetéséről, a sajtószabadságról, a munkások politikai jogairól és a nők egyen jogúsításáról \ beszéltek. Mások is felszólal tak, de arra már nem emlékszem. Egy óra körül a népgyűlés véget ért. Délután a prágai Velencében népünnepély, majális volt. Rezesbanda játszotta a talp ald valót. Tizenhat éves voltam akkor és így emlékszem1 vissza 1890 május elsejére. Május elseje 1890-ben, a cseh munkásság első nagy manifesztációs gyűlése Prágában.
