Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Geréb György: Komenský Ámos János a magyar kulturális fejlődés előfeltételeiről
magyar, rest az ipar* a kereskedelem elsa játítására. A kézművesség legtöbb ága is meretlen előttünk, magyarok előtt, refitel- jük az efajta munkát, műveletlen állapot ban van „eszünk, kezünk, nyelvünk“, senki sem tanulja meg ezeket a mesterségeket. Amilyen elmaradott iparunk, olyan a me zőgazdaságunk is. Földünk kiváló, Európa egyik legjobb termőföldje, s mégis nagy az ínség az országban. Ennek csakis a lakosok az okai, mert „gazdasági Ügyeiket nem in tézik elég észszerűen, úgy, hogy ha a mű veltebb nemzetek közül egyesekkel össze hasonlítjuk, nemcsák a városok, falvak és egyes épületek nyújtanak szomorú képet, hanem aj szántóföldek, erdők, kertek és szőlők is.“ Pedig ha észszerűen művelnék a földet, nem lenne ilyen nagy ínség, s négy szer annyi ember is könnyen megélhetne. A tanulság terén mutatkozik itt is a hiba, mert nem ismerik a helyes gazdálkodás, kertmüve|és, termelés módozatait, A nehéz gazdasági helyzet okozta ínség szüli a betegséget. Magyarországon igen nagymértékű a korai halandóság. Más né pekhez viszonyítva, csak nagyritkán látni öreg embereket, mert a magyar népet a nyomor, a tudatlanság okozta ínség idő előtt sírba dönti. Nincsenek orvosok, pa;- tikusok, kevés a születések száma, s a meg született csecsemők közül lis alig maradnak életben, oly nagy a gyermekhalandóság. „Gazdagok vagyunk koldusokban, piszok ban ... korai halálesetekben, s ezért sok nálunk a félig kihalt vidék.“ Bajainkat csak tetézi az éhínség, pestis és betegségek mel lett az urak szörnyű kegyetlensége — álla pítja meg szomrúan Komensky. III. A VÁZOLT GAZDASÁGI HELYZET ma gyarázza, miért olyan elmaradott Magyar- országon a kultúra. Komensky éles szem mel mutat rá arra írásaiban, hogy először a gazdasági helyzetben, a „közállapotokon“ kell segíteni, s csak azután változhat meg gyökeresen a kultúra is. Egyben azonban utópisztikusán reméli, hogy a műveltséget sugárzó, megváltozott iskolák terjeszteni fogják a forradalmi eszméket, s a felvilá gosodott emberek összefognak a bajok gyökeres orvoslására. Az iskolákat azonban szintén a semmiből kell megteremteni. Ma gyarországon egyáltalán nem biztosították a népművelést, a mindenkire kiterjedő alap fokú tanítást. Csupán néhány rosszul mű ködő „latin iskola“ található, ahová sze gény jobbágygyerek a lábát sem teheti be. Komensky a barbárság fokmérőjét látja abban a tényben, hogy „a nevelésre itt a legcsekélyebb gondot fordítják. Arra, hogy nem mindnyájan nevelik magukat... az Szolgál bizonyítékul, hogy az országnak az egész magyarlakta területén nem lehet ta lálni egyetlen elemi iskolát“, s ez hallatlan más művelt országban — teszi hozzá. Ha az ifjúságot szorgalomra, kézművességre, a kultúra szeretetére nevelnék, már az isko lában könyvekhez szoktatnák, — javulna a közműveltség, vele együtt a gazdaság is, hiszen az új iskolából kikerülő tanulók kép zett iparosok, művelt kereskedők, egyszó val kulturált polgárok lennének. A fejlő dés pedig minden bizonnyal ezt követeli, hiszen ezt látjuk p 'gazdagabb, boldogabb, mert műveltebb, iskolázottabb nemzeteknél is. Komensky a XVII. századbeli magyar gazdasági, társadalmi és kulturális állapo tok bírálatán keresztül lényegében a feu dalizmust bírálta, s a bontakozó, más or szágokban már fejlettebb kapitalizmus szál- láscsínálója akart lenni" hazánkban. Komensky egész magyarországi műkö désével a polgári átalakulást akarta előse gíteni. Elhozta hozzánk a külföldi egyete mek haladó bölcseletét, a műveltebb orszá gok műveltebb pedagógiai tapasztalatait, tanítási eljárásait, könyveit. Az akkori mű velt világ kulturális vérkeringésében ott éltek Komensky filozófiai és pedagógiai munkái, törekvései. Magyarországi útja előtt a fejlett kultúrájú országok egymás után hívták meg, hogy terjessze náluk esz méit, reformálja meg iskolájukat. Verseng tek érte, keresték barátságát. Lissa, London, Hága, Stockholm után jött el Sárospatak ra, hogy az akkori művelt világ szemét Magyarország felé fordítsa. „A földkerek ség egyik nemzetéről sem lehet annyi di csőt elmondani, amit a legnagyobb mérték ben ne szeretnénk elmondani rólad, kedves Magyarországom“ — írja A nemzet sze rencséje c. munkájában. Fel akarta nyitni a magyar nemzet szemét: nézzen a fejlet tebb országok felé, tanuljon mesterségeket, fejlessze iparát, kereskedelmét, gazdaságát, becsülje meg a nemzet valamennyi tagját, legyen művelt, emberséges, erkölcsös. Hitt a magyar nép jövőjében, hogy „amint más nemzetnek; ennek a mienknekj is meghozza a sors jobbrafordulását.“ Ezért félreérthe tetlen állásfoglalását hangoztatja: magyar nemzeti erős király kell, a szellemi és anya gi erők egyesítésére és arra, hogy a zavar minden veszedelmét elkerülhessük.“ „A pol gári átalakulás egyik biztosítéka az ipar fejlesztése. Ehhez tudás kell.“ Necsak föld műveléssel és szőlőtermeléssel foglalkozzék minden honfitársam, hanem az ipar minden fajával, kereskedéssel, stb., hogy szellemü ket minden irányban kiképezzék, és tehet ségükkel minden más foglalkozási ágat ki fejlesszenek és hírt, nevet szerezzenek ná lunk mindannak, ami most még elhanyagolt
