Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 4. szám - Geréb György: Komenský Ámos János a magyar kulturális fejlődés előfeltételeiről
állapotban van, az építkezés, ruházat és az élet minden alkotása tekintetében“. Két ségtelen, hogy ehhez a reáliák és a tech nika oktatása szükséges, Ha megtekintjük tankönyveit, elsősorban az Orbis Pictust, láthatjuk, hogy következetesen meg is va lósította elgondolásait tankönyvein keresz tül. A fizikai, optikai eszközök csakúgy megtalálhatók ebben a pompás könyvben, mint a biológiai alapfogalmak, természeti ismeretek, s a közélet rendje. A Nagy Oktatástan, Janua, Vestibulum, Physica ed dig is híressé tették nevét, de a nálunk megírt iskolatervezetek, Schola Ludus, tan könyvek, elsősorban az Orb’is Pictus köz kedveltté tették. Az Orbis Pictus tulaj donképpen egy iskolai képeskönyv, mely a szemléletes oktatás elvére épült, s a di rekt nyelvoktatás első kiinduló pontjának tekinthető. Ezen túlmenően azonban nagy szerű tankönyv, a közműveltség hordozója, népszerű, kedves! gyermekkönyv. Éppen képei során férkőzött közel a tanulókhoz, s mivel eddig a gyermekek sajátos lélek tani fejlődését elhanyagolták, ez nagy lé pést jelentett előre a műveltség terjesztésé ben; közelebb került a gyermekhez a ta nító, a tárgy, a tudomány. Goethe (Aus meinem Leben), Herder (Briefe), Leibnitz pn Johannem Amosum Comenium c. elé giája) kedvesen emlékeznek meg erről a •könyvről, mint gyermekkorunk egyik legszebb emlőkéről. Kornensky tankönyveinek hatá sára rávilágít Bőd Péter is. Hangsúlyozza, hogy Komenský jelentősége páratlan a magyar művelődés történetében; ez az „Európa szerte nagynevű férfiú“ négy éven át kitűnt Sárospatakon képzettségével s azon buzgalmával, megjavítja a magyar iskolai és művelődési állapotokat. (Pápai- Pári*: Dictionarium latino-hungaricum be vezetéséből). Lemérhetjük jelentőségét azon ;a tényen is, hogy ez a könyv 1675. és 1842. közt 16 magyar nyelvű kiadást ért meg. Nem méltányolták még eléggé a, Schola Ludus jelentőségét sem magyar viszony latban. Ez a munka beleilleszkedik Komen ský egyéb iskoladrámái kjözé (Diogenes, Ábrahám, Mauritius stb.), különösebb iro dalmi értéket nem jelent, de a magyar mű velődésre való hatása, s gazdag néprajzi anyaga annál jelentősebb, és nagyobb fi gyelmet érdemelne. Érthető, hogy ej a dráma elsősorban a magyar vonatkozásai miatt érdekes számunkra. Magyar gyerme kek számára készült, és ezért többek kö zött leírja a disznóperzselést, az akkori magyar viseletét, hajviseletet, ételeket, a magyar társadalom és közművelődés kora beli állapotát. (Maga a darab nagy tetszést ért el, fordulatos, izgalmas jelenetekben bővelkedik és sok, akkor aktuális és érdek- iődésre számot tartható vonatkozása van. Prológusból, nyolc színből és epilógusból áll. A gazdasági átalakulás mellett határozott politikai utat jelölt meg Komensky mun káin keresztül a polgári jogok kiterjesz tése felé. „A Szerencse állapotának felté tele — írja — az összes rendeket meg illető közszabadság is. Minél nágyobb kör re terjed ki a jó, annál jobb. Jobb a nap, amely nappal mindenkinek világít, mint á gyertya, amely csak egy embernek, vagy úrnak stb. adja fényét.“ A nemzet fogal mát tehát ő szélesen, kifejezett hangsúly- lyal az egész népre értette. Minden mun kájú ezt tükrözi. A Nagy Oktatástan ban hangsúlyozza, hogy mindenkinek isko lába kell járnia osztálykülönbség nélkül. „Nemcsak a gazdag és nemes emberek gyermekeit kell iskoláztatni, hanem neme seket és jobbágyokat, gazdagokat és szegé nyeket, fiúkat és lányokat, városban és községben, falun és tanyákon egyaránt“. Végső soron tehát a nemzet szerencséjét á műveltség széles körre való kiterjesz tésében látta.. Iskolák, könyvek, nyomdák, helyes nevelési eljárások és mindenki szá mára hozzáférhető kulturális lehetőség biz tosítása — ime ezek a nemzet boldogulá sának, kulturális felemelkedésének előfel tételei a nagy cseh gondolkodó szerint. IV. KOMENSKY MEGBECSÜLÉSE saját nér pünk és a cseh nép egyik legnagyobb kul- túrértékének felismerését jelenti. A népek közötti megbékélés, egymás kultúrájának megbecsülése tekintetében példát mutatott, ma is élő, követésre váró példát. Nem véletlen, hogy a magyar népet a Morva mellett egyaránt az „én népem“-nek ne vezte, s hangoztatta, hogy a magyar nép boldogulásának ügye éppen olyan közelről érinti, mint saját tulajdon népének jövője. Búcsúbeszédé-ben hangoztatta: minden törekvése, hogy „pallérozott, művelt, kellet mes embereket, ne durvákat, nyerseket, műveletlen erkölcsűeket*1 neveljen. Szere tettel emlékezett meg itteni tartózkodásá ról, kritikát és tanácsokat adott a magyar jövő számára. „Vajha én nem az álmodo zóktól álmodozva, hanem az éberektől ébe ren hivattam volna hozzátok*1 (Dezső Lajos ford.) — sóhajtott fel. Lesz-e foganatja fá radozásaimnak? Töprengését jövőbemutató, bizakodó akkorddal zárta le: „Isten veled, te Patak! Boldoguljatok minden barátim!. Szeretettel őrizzétek meg a ti Comeniustok emlékét!*' A felszabadult magyar nép büsz kén vallja magáénak tanítóját, a cseh nép nagy fiát, Komensky Ámos Jánost, s taní tásait híven megőrzi.
