Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Mács József: Gita
— Nem tehetek mást. Tehet, nem tehet, akkor is hm, hm —- de ezt nem mondja, gondolja a titkár, aki kü lönbéin aranyszívű ember, csak egy kicsit morfondíroz. Azonban a harminc kilométer megkapaszkodók a fejében. Az sok. Azt bírni nem íehet. Néz a lányra, a csinos, kedves re, és a kabátjáért nyúl. — Megnézzük Atkáménál, özvegyasszony. ■Két kis gyermeke, semmi több. Együtt mennek Akarnéhoz. A templom mellett lakik. Két'ablakos kőházban. Kívülről vakolatlan. Az ember gyomorrákban halt meg. A temetkezés minden pénzt elvitt. Az asszony otthon van, mert még reggel van, különben szomszédölna, nyelvet hegyezne, mert ilyen asszony. És most kövérségében megdöbbenve engedi a titkárt, oldalán a postáSkisasszcnnyaL Hellyel kínálja őket. ö maga a tűzhely mellett ál. A titkárén a szeme, aki beszél, beszél. Mit jelent a pos ta, a kézbesítés és nagy kerülővel a szál lásnál kot >ki. — Hm, hm, — ezt megint az asszony mondja, mert enéüküll faluhelyen nehéz dön teni, valamibe belemenni. Azzal told ja meg, hogy kettő a gyerek, kevés a segély, sok a gond. — Segítek ,én, megfizetek én — így Gita és oszlatja az özvegyasszony ’gondfelhőit, míg Akamé elfogadja. A szobába vezeti. Az ágyhoz, éjjeli szek rényhez, tükörhöz. Mutogatja, mi lesz az övé. A lány kipakkfol, rendezkedik. Az öz- vegyasszony meg nézi. Mert a lány akármi lyen barátságos is, idegen, nem tudhatja ki féle, miféle. S hogy az eírendezkedésnek vé ge, a konyhából eleresztik a .titkárt Akamé asztalhoz ülteti a lányt. Reggelit parancsol bele. Ne gondolja, hogy fukar, hogy rossz helyre vezették, önti a kávét, szeli a kenye ret a bámészkodó gyerekeket játszani kül di és ő is asztalhoz ül. A kávét kortyolgató lányhoz szőlogat: — Honnan Való, lelkem? — 'Edédről. ■ i ! •— A szülei micsodák? — Kötelesek! S ha most Akamé a lány arcára figyel ne, észrevenné valamit. Pírba futó foltokat, arca puffadásain. Egy kis zavarteágot, ami abban mutatkozik, hogy a kávéból szüresöl előbb, aztán harap a kenyérbe. De az asz- szony nem vesz észre semmit. Reggeli vé geztével vendégét bíztathatja, jő lesz itt, semmi baj sem lesz itt A kapuig is kiki- séri. Gita siet a hivatalba. Várnak már rá. Este hat Óráig pénzt szed be, pénzt ad k;- Egy szóra tölti ki az írásban nehézkes asszo nyok táviratait.. Nagyon .boldog, jő! érzi ma gát. Nyájasan elbeszélget az emberekkel. Gyakran olvasmányairól beszélget, nagyon szereti az útleírök könyveit. És tha mondjuk, a hallgatók nem ismerik Indiát, ő pirul, ő harapná el a magyarázást, nehogy az lássák, több, különb ezeknél az egyszerű falusi em bereknél. S míg, ő dolgozik, idegen embereket o!ko- sít, a nap alkonyba hajlik, s kint a hófür tös télben megindul valami. Nem a hó, nem is a fagyos eresz. Más. Latyak Pali, ez a hétvölgyön híres szoiknyavadász traktoros indítja meg. Odajár dolgozni, ahol a lány szülei kereken guruló házikóból eresztik magosba a füstöt. A postán járván csak rá- pislantott 'a lányra és felismerte. És most künn veri a dobot, fűnek, fának, hogy a lány cigány, oláhcigány. És milyen a hír? Szárnya nő, percek alatt befutja a falut. Minden hí don megéli, minden udvarba 'bemerészkedik, minden pletykára éhes asszony száján el terpeszkedik. Szegény lány ha hallanád a sóhajokba sűrített sopánkodásokat, szénáso dat, megvetésedet, meghasadna a szíved. Mert .mondják már, híresztelik már, cigány a postás! ,És hogyan, mondják? Suttogva, egymáshoz hajolva, -különféle fintorokat vág va. Izgalomban az asszonynép, a kutyák is megérzik a súgás-bugás szenvedélyét, vak- kan-tanak néhányat és intésre iránymutatás ra várnak, merre, kire ugorjának. Akamé a konyhában ül. Fáradtan, mintha mindén -ereje elhagyta volna. Mit tett ő? Kit fogadott be ő? Kit enged majd éjszaka az ágyára? Szent isten! Maga se tudja miért szent, ,miér.t isten, mint ahogy azt sem, miért nála ez a színlelt hókusz-pókusz. Miért kell á szomszédok szemeláttára eíalétni a kapu ban. Magához térni, -berohanni. Rettenetes erők tették ezt vele. Adott ebbe az erőbe egyik szomszéd is, másik szomszéd is, az egész falu. Ellent kell mondani neki. -Pedig a lány pénze jó lenne, nagyon jó lenne. De nem teheti. A falu őt, a védtelen özvegy asszonyt nem veheti a szájára. Sírnak a fák, szelek csavargatják a 'ko ronáikat. Az utcán járó-kelőik könnyeznek. Északi szél fű. Széllel, hideggel téli homály nyergeit a házakat. Gita a munka gyönyöré től fűtötten sétál hazafelé. Az idő rózsákat fajzol az arcára, havat seper szemébe, fü léibe, hajába. A boldogság azonban tűz, ok- hatatlan tűz szél ellen, fagy edlen. És ő bol dog. Megmagyarázhatatlanul jó érzés járja át; űj tervek, új célok foglalkoztatják. Akamé a gyerekeket vetkezteti és ágyba dugja őket. Nem veszi 'észre, hogy a lány már -bent van. A köszöntését se fogadja. Gi ta fogasra akasztja kabátját és fésülködik. Aztán asztalhoz ü-i. Az özvegyasszony kel letlenül teszi, eléje a -tányért, babfőzeléket rak rá. A lány kóstolgatja. De a szeme az Özvegyasszonyon. S amit az arcán lát, attól egy-egy jóízű falat lenyelése nehéz. Fáj dalmas. Szólna, kérdezné, mi baja? Miéri
