Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 3. szám - Mács József: Gita
többé. Haraggal, a lánya iránt érzett gyű lölettel távozott. A falusi postahivatal mintha meghomá- lyosult volna. Pedig világosság, tisztaság van bent. Csák a szeme ereszkedett meg a fá jó emlékezéstől. Törölgette (hát a szemét, táskájából púdert vett elő és csinosította magáit. Aztán a készülékhez lépett és a vá rost hívta. — Halló, itt Gita. Jelentkezem, új he lyemet elfoglaltam. Nem tette le még a kagylót. Várt. Bíz tatásra várit, mért ez jól esik, mert ez hé vül melegít És a bíztatás jött. Szeresse, becsülje az embereket, öreg, remegő kezű asszonyoknak segítsen. A szelvények kitöl tésében. ígéretet nem tett. A kagylót le tette. A homlokát megtörölte. Bele temet kezett gondjaiba. Harminc kilométerre az otthon. Szállás, koszt után nézni, ez a fel adat. Elgondolkozva, töprengve azon, amit az imént hallott, hogy szeresse az embere ket, a titkárhoz indult, az elszállásolást megbeszélni. Az úton fagyos szélek versenyeztek. Se pertek a héban, a ikút káváján, mindenütt. Még a kémények füst eregető pipázásába is belekavartak. De ahogy. Gita a hídon át lépett, a szél mintha megijedt volna. Nem fújt, sem felülről, sem alulról, sehonnan. A ^’csendben a kutyák is előjöttek vackuk ról, és a kapuban unatkoztak. Ásítva néz tek az elhaladó idegen lány után. Nem ugat ták, nem rémítették, csak a fordulóban, a nagy terményraktár udvarából rontott rá egy farkaskutya. A lélegzete elállt. A fé lelem letörölte piirosságát az arcáról. Megr dermedt egy fojtott sikolyban. Zömök, kucs- más ember szaladt a segítségére. Elzarvarta az ebet, és tartózkodóan nézett végig a jól öltözőit lányon. Kezétcsókolomot köszönt. A kucsmáját is megérintette hozzá. A lány »szerényen fogadta, fáradságát megköszönte, és sietett tovább. i A helyi nemzeti bizottság olyan a park közepén, mint virág a szépen megigazított ágyon. Három évtizede halt ki belőle az utolsó földiesúr. Éhségsztrájkkal oltotta el életét, mert agglegény lévén nagybirtokát elmenyecskézte, elitta. Most óvoda, orvosi rendelő és (hivatal van a kastélyban. A lány ■mindegyikbe benyit s végül a titkári sza mbában megállapodik. Mondja máért jött, ki csoda, micsoda, a titkár meg nyakát vállába húzva, hunyorogva figyel rá. Elszállásolás ról Van szó, hát nem tehet másképp, cáak így- — Hm. Hm. Lörincz Gyula rajza
