Fáklya, 1956 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1956 / 1. szám - Kaposy Edit: Hozzászólás a tánccsoportok munkájához
Még. alig hallgatott el a határban a osép-' lőgépeik zúgása, miikor már megjelentek a koraőszi művészeti bemutatókra hívogató plakátok. A nagy nyári és koraőszi mun kaidő ellenére szinte minden falu szerve zete elküldötte táncosait, énekeseit, szín játszóit, zenészeit ezekre a találkozókra. Művészeti szemle! — űj szó, új fogalom, mely már szerves része űj életünknek. — A hivatásos művészet, mellett egyre jobban, egyre szélesebb körben kibontakozó népi alkotó és interpretáló művészet seregszem léi ezek. Minden egyes bemutató újabb és újabb eredményeket hoz, de egyben egyre igénye sebbé is teszi a közönséget. Míg kezdetben maga az a tény is örvendetes volt, hogy csqportok alakultak és lelkesedésükkel ma gukkal ragadták a közönséget, addig ma már egyre követelőbbek a művészi problé mák is: (mivel készüljenek csoportjaink ezek re a szemlékre és hogyan tudják kielégíteni dolgozóink egyre ifokozódő igényeit? Az öntevékeny csoportok feladata nem teljesen azonos a hivatásosokéval. A nem hi vatásos művészetnek jut az a megtisztelő feladat, hogy a még fellelhető népművé szet hivatott tolmácsolója és alkotó tovább fejlesztője legyen. Elsősorban azokra a fa lusi együttesekre vár ez a feladat, melyek szinte az anyatejjel együtt szívták maguk ba a népdalt s az .első tétova lépések után (már a falusi mulatságok forgatagában pró bálgatták a csárdást. — Sajátos íze, zama- ta van minden falu, minden vidék és min den nép táncának. S éppen ezzel a sajátos Színnel tud hozzájárulni minden csoport a saját nemzeti és az egyetemes kultúra gaz dagításához. Minthogy társadalmunkban minden terü leten magunkkal hordozzuk még nem egy csökevényét a kapitalizmusnak, így kultú ránkban, művészetünkben is fellelhetők azok a hatások, melyek gátolják az igazi nép művészet kibontakozását. — Elsősorban dal és tánickultúránlk fejlődését gátolja, hogy ‘ még nem válik el elég élesen az igazi érték a giccstől, a népművészet a -hamis népies - kedéstől'. Nem egyszer fordul elő, hogy előttünk a gazdag, ezerszínű vadvirágos rét és szobánkat művirággal díszítjük! — A versenyekre nem egyszer igen nagy fárad sággal betanult mütáncokat hoznak csoport jaink, holott csupán az előző farsangon, yagy lakodalmon járt helyi csárdást, vagy verbunkos táncot kellene á színpad idő- ás térigényének megfelelően beállíteniok. M'inthogy ez nemcsak kényelmességből fa kad csupán, hanem — a legnagyobb jóindu lat mellett is — bizonyos helytelen szemT leletből, a magyar tánc félreismeréséből, szükségesnek tartjuk, hogy a népies mű- táncok történeti kialakulását nyomonköves- sük s így visszahúzó, haladásé Uenes voltu kat jobban megértsük. 1 A francia forradalom után meginduló nemzeti öntudatosodás irodalmi és művé szeti törekvései a magyar tánc ügyét is előtérbe helyezik. Az 1848-as szabadságharc előtt a haladó kis- és középnemesség, 'ki alakuló értelmiség az elnyomó osztrák ön kényuralommal szemben való tüntetésként, száműzi az idegen táncokat a bálteremből, a színpadról s helyette magyar táncot visz a parkettre és a pódiumra. Az 1830—40-es évek kiváló magyar táncművészei: Farkas József és Szöllősy Szabó Lajos — jól is merve a paraszti táncot és a kor ízlését —, olyan társas és színpadi táncokat kompo náltak, melyek az idegen formákhoz szokott szemet is gyönyörködtették .és a nemzeti érzés kifejezésére is alkalmasak voltak. így pl. az országszerte elterjedt Szőllősy-féle Körtánc jelentős történelmi szerepet töltött be az ízlés és nemzeti érzés fokozásában, mert enélikül nem tudott volna utat tömi, polgárjogot nyerni a jobbágyok lábán élő „szabálytalan magyar“, vagy más néven csárdás. A csárdás diadalra jutása után is még lelkesített 'a Körtánc és a többi ,.sza bályozott magyar“, de mind művészi, mind társadalmi szempontból értékesebb volt az eredeti néptánc, melynek formáit évszázadok alatt nemzedékek ízlése csiszolta, formálta sajátossá. A szabadságharc bukása utáni .Bach kor szak, mint a tavaszi fagy, még virágjában tette tőnkre a gyümölcsöt. Kibontakozó nemzeti táncéletünk elsorvadt. A magyar tánc a fényes báltermekből ismét vissza szorult a falusi házak földes padlójára. A kiegyezés utáni nemesség már nem az & történelmi osztály, ami volt 48-'ban. A mindennapi husosfazekat biztosító várme gyei hivatalban nem tettekkel, hanem száj jal, külsőségekkel hivalkodó magyarkodás járja. IjteV megye bálok, űri murik világában hem fűti már az egyre szegényedő gentryt az a hazafias érzés, mint 48-ban! Mar nem a függetlenség, a szabadság, egyenlőség esz méi az uralkodók, hanem a kialakuló kapi talizmus üzlethajihásző, összeköttetést tisz-
